Régi vagy új?

Alapige:

1Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
2Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
3Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
4megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
5Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.

Zsolt 103,1-5

 

Régi vagy új? Melyik mellett foglalsz álláspontot? Sokszor az egész életünk arról szól, hogy a régit vagy az újat részesítjük előnyben. Kezd elromlani a telefonod, mit csinálsz, lecseréled egy újra, vagy ragaszkodsz a régihez? A teológiában új utakat, új válaszokat keresel inkább, vagy jobbnak tűnnek, a járt ösvények, a jól megfogalmazott válaszok?

Ezen a héten a Reformáció bűnbánati alkalmain a megújulásról fogunk hallani prédikációkat. Megvizsgáljuk, hogy miért is fontos számunkra a megújulás, miként képzelhetjük el azt a személyes életünkben. Ma délután pedig különös figyelemmel fordulunk a megújulás menetére.

„Megújul ifjúságod, mint a sasé.”(5.) mondja a zsoltáros. A mai világban, melyben nagyon sokan panaszkodnak arra, hogy nincsen idejük és erejük a dolgok elvégzéséhez, amikor egyre gyakrabban látunk megfásult életeket, vagy nagyon sokszor épp mi vagyunk azok, akik belefáradunk a teendőkbe, nem hangzik rosszul ez a bátorítás. Ki ne szeretne a mindennapi problémák között valódi felüdülést találni? Akár fiatal vagy, akár idősebb, gondolom tudod mit jelent megfáradni, belefáradni az életbe. Nos, jó helyre jöttél, mert az Isten ígérete szerint a fiatalos erőt visszakaphatod, megújulhat életed.

            „Megváltja életed a sírtól,”(4.) olvastuk a 4. versben. Azt jelenti ez, hogy a megújulás lehetősége az Isten megváltásából és annak átéléséből jön. Isten számára a te életed nem közömbös, szeret téged, hiszen teremtménye vagy, ezért nem hagy el a nehézségek között, hanem veled van és irgalmáról biztosít. Nem nézhette tétlenül gyermekeinek eltávolodását, Tőle való elszakadását, hanem mint egy szerető szülő gyermekei után nyúlt. Jézus Krisztust, az ő Fiát küldte értünk, hogy megváltsa életünket a sírtól, az örök kárhozattól.

Így jutunk el a harmadik versig: „Ő megbocsátja minden bűnödet.”(3.) Az egyszülött Fiú az, aki által történhet mindez. Ez az a nagy igazság, amit áldott emlékű reformátoraink felfedeztek a Szentírás lapjaiból. Jézus Krisztus áldozatának érdeméért megújulhat kapcsolatunk a Mennyei Atyával. A zsoltáros személyes élményéről számol be, tehát hiteles bizonyságtétele, hogy az Isten megbocsátotta bűneit. Ebből érti meg Isten szeretetét és irgalmát, és látja meg az ő lehajló, megváltó tettét, ami által valóban megtapasztalhatja erejének és életének a megújulását.

Hadd álljunk meg itt egy pillanatra, hiszen aktuális a bűnbánati héten, a bűnök megbocsátásáról szóló versnél kicsit időzni. Annál inkább, hogy felismerésünk szerint a bűnök megbocsátásától egyenes út vezet a megújulás felé. Erre készülünk a Szombati Úrvacsora megünneplésében is. Megtapasztalni Isten megújító és felemelő szeretetét, melyet megígért nekünk. Nos, ehhez szükséges a mi hozzájárulásunk is. Nem mintha az Ő megváltásához valamit is hozzá tudnánk tenni, hanem azért, mert ha ajándékát el akarjuk fogadni, meg kell üresítenünk magunkat.

Álljunk meg hát most egy percre gondolatban és vizsgáljuk meg önmagunkat. Vegyük számba vétkeinket, amelyek akadályoznak minket a megújulásban és vigyük azokat a helyükre, Istenünk elé, hiszen igéjében bíztat: „megbocsátja minden bűnödet”. Gondoljunk vissza mai napunkra, elmúlt hetünkre, mivel szennyeztük be magunkat. Vegyük számba bűnös tetteinket, gonosz gondolatainkat, mulasztásainkat és helytelen hozzáállásunkat, kérjük mindezekre Isten bocsánatát. A bűnbánat útja vezet tehát a megtisztuláshoz, a megváltáshoz végül pedig a megújuláshoz.

Végül az Isten arra irányítja figyelmünket, hogy mit kezdünk majd megújult életünkkel. „Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!”(2.) Bíztatja magát és bennünket is a szentíró. A megújult erejű és életű ember nem feledkezhet meg az Isten dicsőítéséről és magasztalásáról. A Jézus Krisztusban megtapasztalt bűnbocsánat, megváltás és megújulás hálára buzdítja szívünket.

A bevezetőben feldobott labdát hadd üssem le. Szükséges tehát megújulnunk, új utakat, új válaszokat keressünk, egyszóval megújult életet élnünk. Ám ez a megújulás nincsen távol tőlünk, hiszen az új is a régiből táplálkozik. Ahogyan az Ószövetségre épül az Új, ahogy Jézus tanítására épül a Pál apostolé, amiképpen a Szentírás örök érvényű igazságára építenek a megújult reformátoraink, úgy mi is a régiből merítve újulhatunk meg igazán. A régit válasszuk tehát vagy az újat?! A régiben való megújulást válasszuk! Hiszen mondhatjuk: „nincs új a nap alatt.” Vissza tehát a megújulás tiszta forrásához. Az az Isten ad nekünk erre indíttatást, és erőt a bevégzéshez, aki mindig a régi marad, mert soha meg nem változik. Esendő gyermekeire tekintve mégis hajlandó Jézus Krisztuson, a jól kitaposott úton keresztül újabbnál újabb módon megszólítani minket. Övé ezért a dicsőség! „Áldjad lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!”(1.) Ámen!

Ádám Zsolt, IV. évfolyam

Reklámok