Isteni nyugalom

„A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.”   Zsid 4,9

 

„Kell egy kis nyugalom, ezt már nem lehet bírni, feladom, ennyi volt”- hangoztatjuk sokszor, mikor nehéz helyzetekbe kerülünk. Máskor pedig talán eszünkbe jut, hogy mi mindenért is lehetünk hálásak: megnyugvásért, háború nemlétéért az országunkban, családi békéért, egy jó válaszért az írásbeli vizsgán, szeretteink felőli jó hírért, vagy egy isteni válaszért?

Sék Gusztáv, festő a nyugalmat a viharban, a fa oltalmazó ágai között békésen alvó madár képével ábrázolta.

És ez mennyire igaz: Mert lehet körülöttünk sok békétlenség, sok nyomorúság, de ha ott él már a szívünkben a Békesség Fejedelme, akkor Vele, és csakis Vele lehetünk még ilyen körülmények között is békés, nyugodt emberek, mert bizonyosak vagyunk abban, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van.” És ha velünk van az Isten, miért féljünk, miért nyugtalankodjunk? Higgyük el, hogy Ő nagyon jól tudja, hogy mi jó nekünk. J

Alapigénk is ez alatt a fejezetcím alatt van: Isten népének nyugalma.                               

Ezek szerint tényleg csak az Isten népének, az Isten gyermekeinek van nyugalma? A világnak nincs? Hogy hogy? Pedig talán sokszor úgy látjuk, hogy jobb sorsuk, nagyobb fizetésük, sikeresebb, boldogabb életük van azoknak, akiknek nem kell az Isten. Hogy van ez akkor? És lehet, hogy tényleg így van, de ez kevés, ez csak egy morzsa ahhoz képest, amit Isten kínál nekünk.

Az Ige szerint: csak azoknak van és lesz békességük, igazi nyugalmuk, akik az Istenéi, akik hisznek Benne. És ez olyan nyugalom, amely mindentől független, olyan nyugalom, amelyet csak Jézus ajándékozhat az övéinek. És „Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba.” Az örökkévalóság nyugalmába, amelyet Isten készít az övéinek. A Zsid 11-ben így van: „várost készített a számukra.” az Övéi számára, akik egy jobb haza után vágyakoztak, egy mennyei után.

És a 95. zsoltár is így írja: Isten megalkotott egy “pihenőhelyet” hűséges követői számára.  DE ahogy a zsidókat, – akik az Egyiptomból való kivonulás során többször is hűtlenek voltak -, megakadályozta abban, hogy belépjenek Kánaán földjére, ugyanúgy mi is a hitetlenségünk, a hűtlenségünk miatt, lemaradhatunk erről a nyugalomról.  Ezért emlékeztet Isten a zsoltáros szavával, századokkal a kivonulás után is: “Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket”. A keresztényeknek megvan a lehetőségük arra, hogy belépjenek Isten nyugalmába, és hűségük által törekedniük is kell erre. Mert ez a nyugalom, ez a szombati nyugalom a lehető legnagyszerűbb, a lehető legnagyobb, mivel ez Isten ajándéka az Őt követőinek: örök ünneplés, örök öröm Jézus jelenlétében.

Az alapigét megelőző versekben még szó van az Ígéret Földjének a nyugalmáról Izrael sivatagi vándorlásának végén, és az Isten megnyugvásáról a teremtés után. Merthogy Isten is megnyugodott, megpihent teremtői munkája után, de a gondoskodó, szerető mivoltában soha nem pihent meg, ugyanis mint szeretettjeinek készített számunkra is egy örök pihenőhelyet, ahol megnyugodhatunk, ahol ünnepelhetünk, „ahol Vele lehetünk, ahol letöröl minden könnyet a szemünkről, ahol halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás.” J

„A szombati nyugalom még ezután vár Isten népére…”- vár ránk, a Benne hívőkre ez a nyugalom, az Isten jelenlétében levő állapot, hát nem csodálatos? Azonban vigyáznunk kell arra, hogy nehogy a hűtlenség, hitetlenség miatt, elszakadva Istentől, elveszítsük azt. Mert akkor célt-tévesztettekként, nem a mennyei nyugalom felé tartunk, hanem az örök kárhozat felé, „ahol lesz sírás, rívás, és fogcsikorgatás” … Ezért vár még az Isten, türelmesen vár, hogy te se maradj le. Azért kelhettél fel ma reggel is, azért élsz még, mert szeretné, hogy végre megértsd, hogy szeret téged, és nem akarja, hogy elvessz. J

Vagy te nem akarod ezt az örök nyugalmat? Inkább a földi mulandó dolgokba kapaszkodsz görcsösen, így szólván: „mit számít, hogy mit hoz a jövő, meg amúgy is, messze van az még.” Jusztinosz az I. Apológiájában ezt írja: „Ha minden ember tudatában lenne annak, hogy tetteinek megfelelően vagy az örök büntetés, vagy az örök boldogság felé halad, akkor senki nem választaná a rosszat, hanem igyekezne arra, hogy Isten közelébe jusson.”   Isten kegyelméből mi ennek tudatában lehetünk, de az a kérdés, hogy komolyan is vesszük-e ezt? …

Továbbra is a rosszat, a bűnben élést választod, vagy pedig engeded, hogy Isten elkezdje az Ő munkáját a te életedben is?  Ha már elkezdte áldott legyen a mi Istenünk, de ha még nem, akkor ne légy engedetlen, ne folytasd eddigi bűnös életedet, ne halogasd, hanem fogadd el Isten kegyelmét. És akkor megtapasztalhatod azt, hogy békességed lesz Istennel, mert megbocsátotta vétkeidet, életed Ura lett, Neki élhetsz, szolgálhatsz, Őt szeretheted, és bizonyos lehetsz afelől is, hogy ŐÉRTE az örökéletet örököse is lehetsz. Mert „Akié a Fiú, azé az élet”.

Most mindnyájan meghívót kaphattunk erre az el nem múló ünnepségre. Mi a visszajelzésed? …Ne feledd:  ISTEN …VÁR J Ő azt akarja, hogy te is ott légy vele majd.

„Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék… engedetlenség következtében.” , „mert a szombati nyugalom még ezután vár Isten népére.”

Ezért „ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket.” „MA még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt.”    Ámen.

Demeter Lídia – Hajnal, III. évfolyam

Reklámok