Tisztítsd meg szíved

 

Aki önmagát adta miérettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jócselekedetekre igyekezőt.’’

Titusz 2,14:

 

Ha megvizsgáljuk az alapigénket megelőző verseket, akkor megfigyelhetjük, hogy alapigénk a befejezése  a Jézusról szóló bizonyságtételnek, ami a Tituszhoz írt levél második fejezetében található. Ugyanis a megelőző versek arról beszélnek, hogy megjelent az Isten üdvözítő kegyelme, Krisztus és arról, hogy ő mire tanít minket. Alapigénk pedig arról szól, hogy Krisztus értünk adta magát és arról, hogy miért adta magát értünk. Azt írja, hogy azért adta magát értünk, hogy: ’’ megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jócselekedetekre igyekezőt.’’

Krisztus azért adta magát értünk, hogy egy népet  tisztítson magának. A megtisztulás gondolata nem új keletű, már az Ószövetségben is megtalálható, hisz Jézus előtt már több mint ezer évvel is elvárta Isten a néptől, hogy tisztává váljon. És itt most a pusztában vándorló népre gondolok, mivel mielőtt Isten közéjük ment lakni megparancsolta a népnek, hogy tisztuljon meg és a nép meg is tette ezt. Kívülről és belülről is megtisztult és aztán Isten lakozást vett közöttük, leszállt a Kijelentés Sátrára felhő formájában. És most Krisztus ugyanezt a megtisztulást várja el az Újszövetségi népétől is. És ebben a megtisztulásban mi teológusok, jövendő lelkipásztorok is kell segítsük Krisztus népét, hisz ezért jöttünk ide tanulni, márpedig ha mi szennyesek vagyunk, akkor hogy tudnánk a megtisztulás felé vezetni másokat?

Az Ószövetség erre is ad példát, hisz Áron a főpap mielőtt a népért áldozatot mutatott volna be meg kellett mosakodjon tetőtöl talpig és tiszta ruhát kellett magára öltsön, meg kellett tisztuljon úgy kívülről, mint belülről, és pont így vagyunk mi is ezzel, tisztának kell lennünk, hogy az embereket is erre tudjuk vezetni.

Kérdezem tőletek: ti tiszták vagytok? Megtisztultatok mielőtt a teológiára jöttetek, mielőtt elkezdtétek a munkát, vagy még nem?  Tudjátok amikor a teológiára jöttem azt hittem, hogy itt csupa szent emberek közt fogok élni és még rosszul is éreztem magam, hogy én nem vagyok az. De aztán csalódnom kellett, mert itt is szinte ugyanolyan emberek vannak mint kint az utcán, alig vagyunk jobbak mint mások, akiknek semmi közük sincs Jézushoz. Sokszor mondjuk, hogy a világ, hogy el van züllve, hogy milyen rossz de mi, akiknek példával kellene előljárnunk, akiknek vezetnünk kellene őket mi sem vagyunk ülönbek. Pedig az elmúlt héten, a felvonuláson bebizonyítottuk, hogy igenis tudjuk a ránk bízott népet úgy vezetni, ahogy kell és nem csak a múlt héten, hanem még más alkalmakkor is. Csak annyi a gond ezzel, hogy nemcsak néhanapján, nemcsak az ünnepnapokon kell ezt tennünk, hanem mindig, az év minden napján, , mert ennek a sötétségben tévelygő népnek minden nap szüksége van a vezetésre a példaadásra, hogy legyen mit kövessen, mert csak úgy válhatunk olyan néppé, amely a jócselekedetekre igyekezik ha megtisztulunk és ha megtisztulva istenfélelemre tanítjuk az embereket.

Ezért kérlek benneteket, hogy tisztuljatok meg. Ha úgy jöttetek a teológiára, hogy még a bűnök szennyében leledztek, akkor lépjetek most a megtisztulás útjára, ne  hagyjátok el úgy a teológiát, ne menjetek úgy ki a gyülekezetekbe, hogy nem tisztultatok meg

Teológus testvéreim nagy felelősség van rajtunk, talán nagyobb is mint gondolnátok és ezt nagyon szépen mutatja meg az az Ószövetségi kép, amikor a főpap áldozatot kellett bemutasson a népért. Mielőtt bemutatta a nép bűneiért való áldozatot, azelőtt a saját bűneiért is áldozatot kellett bemutasson, mivel csak úgy munkálkodhatott a népért ha megtisztult a bűneitől. Saját bűniért, a főpap egy hibátlan, tökéletes bikaborjút kellett feláldozzon és láss csodát a nép bűniért is egy ugynaolyan hibátlan és tökéletes bikaborjút kellett bemutasson. Ez a kép azt jelenti, hogy a mi bűnünk pont ugyanannyit ér mint a nép bűne, ha mi vétkezünk az olyan súlyos mintha az egész nép vétkezne. Ha kikerültök egy gyülekezetbe és egy kritikus, nehéz helyzetben rossz döntést hoztok, vétkeztek, akkor a gyülekzet tagjai is vétkezni fognak, mivel azt mondják majd, hogy a pap is ezt csinálja, akkor én is megtehetem. De ha abban a nehéz helyzetben helyesen cselekesztek, akkor a gyülekezet egy része is követni fogja a példátokat. Nem azt mondom, hogy mindenki de sokan úgy fognak tenni az adott helyzetben, ahogy ti, mivel példaképnek tekintenek benneteket. Ezért kérlek benneteket, hogy tisztuljatok meg, mert sok embernek nagyon sokat számít, hogy mit tesz egy teológus vagy épp egy lelkipásztor.

És kérlek ne értesetek félre, én nem akarom magam kivonni közületek, tudom jól azt, hogy én is pont ugyanolyan szennyes vagyok mint ti, hogy az én életem is pont ugyanolyan szennyes mint a tietek és hogy nekem is meg kell tisztulnom. És azért is kérem, hogy a gonosz, bűnös cselekedetekből mosakodjunk ki, mert ha már közülönk páran megtisztulnak, akkor az példát mutat nekünk, hogy könnyebb legyen megtisztulnunk. És azért is kérem, hogy tisztuljunk meg, mert akik a bűnt cselekszik, azok hiábavalóvá teszik a megváltás jótéteményét, hiábavalóvá teszik Krisztus kereszten való halálát, áldozatát és akkor hiába omlott értünk az a drága vér.

Gondolataimat pedig egy másik kéréssel zárnám. Mégpedig azzal, hogy gondolkozzatok el a következő közmondáson, poénon és annak legfőképpen az utolsó részén, amely így hangzik: A schuszter jár lyukas cipőben, a szabó visel foltozott nadrágot és a pap kerül a pokolra. Amikor halljuk ezt a viccet, akkor megmosolyogjuk de ha nem tisztulunk meg, akkor már nem lesz megmosolyogtató, hanem számunkra a legszörnyűbb valósággá fog válni. Ámen.

Kállai Benedek, II. évfolyam

Reklámok