Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek

“Bármit tesztek, lélekből tegyétek, úgy, mint az Úrnak, ne pedig úgy, mint embereknek,tudva, hogy az Úrtól veszitek az örökség jutalmát; mert ti az Úr Krisztusnak szolgáltok.”

Kolossé 3,23-24

Az ember által kapott ajándékok egyik legszebbike talán a döntéshozatalra való képesség. Ádám és Éva óta megvan a lehetőségünk, hogy a magunk választotta utakon járjunk. Ez azonban amilyen szép, legalább annyira felelősségteljes, hiszen hitünk szerint egyáltalán nem mellékes, hogy mikor hogyan döntünk.

Úgy keresztyén mint nem keresztyén emberek számára feltevődik a kérdés: mi alapján hozzuk meg életünk legfontosabb elhatározásait? Erre nézve ugyancsak nagyon sok lehetőségünk van. Freud szerint az én egyszerre három, egymással sokszor ellentétes elvárásnak kell megfeleljen, ezért is annyira nehéz döntést hozni bizonyos kérdésekben. Először is eleget kell tennie valamilyen szinten ösztöneinknek és testi szükségleteinknek, hiszen ez is szerves részét képezi lényünknek. Megszüntetni nem tudjuk, csupán megfelelő korlátok között tartani. Másodsorban meg kell felelnünk a saját erkölcsi elvárásainkak. Neveltetésünkből fakadóan mindannyian rendelkezünk egy olyan idealizált én-képpel, amit el szeretnénk érni, azonban folyamatosan azzal szembesülünk, hogy ettől mennyire távol állunk. Harmadszor pedig meg kell felelnünk a környezetünk, barátaink, tanáraink, szüleink elvárásainak. Közöttük élve kénytelenek vagyunk, és szükséges is figyelembe vennünk, hogy milyen viselkedést várnak el tőlünk. Ilyen körülmények között nem csoda, ha az emberben felvetődik a kérdés: kire is hallgassak?

Az előbb felolvasott ige rávilágít egy, az előbb felsorolt háromnál sokkal magasabb szintű értékrendre, amely alapján minden helyzetben útmutatást nyerhetünk: „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek”.  Ez az egyetlen olyan út, amelyet járva később nem kell lelkiismeretfurdalással tekintenünk a múltunkra. Ez a „jó lélek” túlmutat a saját elképzeléseinken: tartalmaz egy olyan isteni szemszögöt, amelyből nézve gyakran átértékelődnek a dolgok. Ez az a nézőpont, amiből tekintve „kárnak ítélünk” sokmindent az életünkből. Emberként Isten előtt csupán ezzel igazolhatjuk tetteinket, hogy jó lélekkel, tehetségünk és tudásunk szerint a legjobban végeztük  a ránk bízott feladatokat, valamint egymással való kapcsolatainkat is ez irányította.

A mai világ sajnos egyáltalán nem erre buzdít: egyre inkább hódít az igénytelenség minden szinten. Beszédünkbe egyre gyakrabban használunk trágár kifejezéseket, egyre kevésbé figyelünk arra, hogy milyen zenét hallgatunk, milyen filmeket nézünk, milyen módon szórakozunk, életünket mindinkább a szabadosság jegyében éljük. Minden arra bíztat, hogy a kötelezőn túl semmit nem kell tenni, a vizsgán az ötös bőven elég, olvasni maximum a kötelező olvasmányokat kell, és miért is tanulnánk idegen nyelveket, ha úgysem szeretnénk hosszabb ideig külföldön tartózkodni? A keresztyén magatartás nem ebből áll. Nem hiába figyelmeztet Pál apostol, hogy „Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával”.

Figyeljük csak meg mit mond alapigénk második része: „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek, úgy, mint az Úrnak, és nem úgy mint az embereknek.” Innen egyértelműen kitűnik, hogy Isten tőlünk többet vár el, mint a fentebb felsoroltak. A tálentumos példázat alapján senkitől sem kér többet, mint amennyire tehetsége adatott, de az általa nyújtott legjobbat, a „jó lélekkel” végzett munkát mindenkitől megköveteli. József Attila szavaival élve a „mindenséghez” kell mérnünk magunkat, csakis így teljesíthetjük Isten ránk bízott feladatát. Ebben az „úgy mint az Úrnak, és nem úgy mint az embereknek” kijelentésben egyúttal benne van a krisztusi intés is, miszerint amit a legkisebbekkel teszünk, azt vele cselekesszük. Ezért nem szabad életünk egyik területét se kivonni saját kényünk-kedvünk szerint ez az értékelés alól, hiszen éppen a legkisebb cselekedeteink árulkodnak a leginkább arról, hogy mivel is van tele a szívünk.

Mindnyájunknak azt kívánom, hogy egyre inkább tudjuk életünket „jó lélekkel” élni, és a ránk bízott legkisebb feladatot is hűséggel teljesíteni, „úgy, mint az Úrnak, és ne úgy, mint az embereknek”. Ámen

 

Tasnádi István, I. évfolyam

Reklámok