Az áldás tőled is függ!

“Ha pedig engedelmesen hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, amelyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened; 2.És reád szállnak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára. 3 Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőben.”

5. Mózes 28,1-3

Kedves testvéreim, a ma reggeli igében Isten mindannyiinknak egy nagyszerű ajándékot kínál fel, mégpedig az Ő áldásait. Hiszem, hogy ez mindenkit személyesen érint és senki sem szeretne kimaradni belőle. De mielőtt az igét közelebbről megvizsgálnánk, azelőtt kérlek gondolkozzatok azon, hogy mit jelent számotokra az áldás és hogyan jelentkezik az a hétköznapi életetekben.
Bizonyára sokan gondoltatok bibliai igékre például arra, hogy „áldott, aki Isten igéjén gondolkozik”, biztosan vannak, akik az istentiszteletek, áhítatok végén elhangzó formulára gondolnak. Ugyanakkor áldásnak mondjuk a termékenységet – a „gyermekáldást”, az egészséget, a gazdagságot, a családi békét, az isteni segítséget, a gondviselést. Azonban ezek a meghatározások korántsem teljesek, mert bár az áldás magában foglalja mindezeket, mégis többet jelent.
Sokat gondolkoztam a készülés során – „mi az áldás?”–, de nem tudtam egyértelmű és konkrét választ adni. Aztán segítségemre jött ez az ige, „elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot.” (5Móz 30,19a). Az idézet vers párhuzamai arra mutattak rá, hogy az áldás az maga az Istennel való élet, ami a testi és lelki növekedés és gyarapodás alapfeltétele. Az áldottnak tehát konkrét és átvitt értelemben is élete van, legyen az ember, cselekedet, szolgálat. Ha áldott, akkor gyarapszik, nem fogy el, nem hal meg, élete van Istennel. Jézus is ezért nevezi az örök életet nyert embereket is áldottaknak. (Mt 25,34)
Fontos megjegyeznünk, hogy az áldásban Isten a kezdeményező, Ő kínálja fel, az életet. A mi feladatunk pedig az, hogy ezt felismerjük és megmaradjunk a vele való kapcsolatban.
Ebben az állapotban való megmaradáshoz siet segítségünkre Isten, mint bátorító és bíztató szülő. Féltő szeretete megmutatkozik abban, ahogyan maga mellett akarja tartani népét, és ehhez a megmaradáshoz segítséget is nyújt. Nyíltan kijelenti, hogy hogyan maradhatunk a közelében és részesülhetünk áldásaiban. Ennek a megmaradásnak a feltétele: Ha pedig engedelmesen hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát
Ez nem egyszerű dolog, mivel annyira sok minden zavarja azt, hogy meghalljuk az Ő szavát, sok zavaró tényező van, ami elfordít az ő parancsolataitól. Ott vannak a magunk kívánságai, az önzőségünk, a hűtlenségünk, a világ hamis dolgai utáni vágyakozásunk. Isten azonban nem hagy elveszni, megfogja a kezünket, bátorít és segít koncentrálni szavának a meghallására és megtartására, türelemmel fordul hozzánk. Áldásokat sorol fel, egészség, gazdagság, termékenység, felmagasztalás, győzelem – megmutatja, hogy mi mindenben részesít, ha kitartunk mellette, ha meghalljuk az Ő szavát.
De testvéreim nem elég a meghallás, szükség van Isten szavának az engedelmes megtartására is ahhoz, hogy áldásba részesüljünk. Egészen mostanáig Isten áldására úgy tekintettem, mint ami tőlem független, amit nem befolyásolhatok, azonban ez az ige szakasz arra ébresztett rá, hogy csak az Isten mellett való megmaradás, a neki való engedelmesség után jön az áldás.
A héberben az áld és a térdel szó közös tőről (brk) fakad, mivel tartalmilag összefüggnek. Az áldott emberek, tettek, tervek mind az Isten előtti engedelmességben, alázatban születtek és születnek ma is. Ezért az áldás elnyerésének ez az egyetlen feltétele, az Isten parancsai iránt való engedelmesség. Csak aki így járul az Úr elé, az tudja elfogadni, befogadni Isten ajándékát, az nyer áldást, vagyis életet mindenféle értelemben.
A szülők is gyakran figyelmeztetik gyermekeiket arra, hogy csak akkor kapnak valami jót, ha előbb engedelmeskednek. Például: ha először megcsinálod a leckédet, akkor utána kimehetsz az udvarra játszani.” Stb. Hasonlóan, Isten is kér bennünket – akik már Jézus befogadása által gyermekei lettünk – hogy elsősorban engedelmeskedjünk. Mert csak engedelmesség után jön áldás!
Isten ilyen szülői, féltő gonddal óvja Ószövetségi népét, ezért mielőtt belépnének Kánaán földjére megújítja a hórebi szövetséget. Döntés elé állította Őket és döntés elé állít bennünket is. Mihez igazodunk a környezetünkhöz, vagy Őhozzá? Isten már döntött, amikor kiárasztotta ránk szeretetét, most egyénileg mi kell elhatározzuk magunkat. De mielőtt döntés elé állítana, figyelmeztet, és minden segítséget megad.
Először szép szóval beszél a lelkünkre, és majd csak ezután láttatja meg a rosszat, amitől mindenképpen óvni akar. Ez jut kifejezésre ennek a fejezetnek a formai elemeiben is. Isten az áldásról 14 versen keresztül beszél, míg a rossz döntés következményét, az átkot 53 versen keresztül mutatja be. Ez a hatalmas aránybeli különbség és az ellentétes mondatpárok felhívják a figyelmet a döntés fontosságára.
Isten ilyen szemet szúró jelekkel figyelmeztet, mert ismer bennünket és tudja, hogy számunkra leggyakrabban a nyomorúság a legmeggyőzőbb tanár, akinek intését nem felejti el könnyen az ember. Ez a nyomorúság pedig jobban ösztönöz, mint a jólét. Dietrich Bonhoeffer így ír erről az érzésről, mikor börtönbe kerül: „a lényeg az, hogy csakugyan bajba kell kerülnünk ahhoz, hogy a szorongatás felrázzon bennünket, és imádságra kényszerítsen, amit én mindig megszégyenítőnek érzek, és valóban az is”.
Testvéreim Isten figyelmeztet, de nem fenyeget, Ő csak azt akarja, hogy megmaradjunk mellette, mert egyedül ez az, ami az embernek jó. Ezért hallgassunk az Úr szavára, mert csodálatos ígéreteket hordoz, amit érdemes nekünk komolyan venni és mellette elköteleződni. Isten segítsen bennünket, hogy tudjunk életünk minden napján jól dönteni, megmaradni az Istennel való kapcsolatba. Így lehetünk áldáshordozók, áldás vivők, áldás osztók, mert erre hívattunk el.
Ámen

Szövérfi Mihály, V. évfolyam

Reklámok