Gyöngéd testvérszeretet, megelőző tisztelet

A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők.

Róma 12,9–10:

Ne szúrj szeget a falba, ne ragassz ki posztereket, vigyázz a felújított épületre! Ilyen és ehhez hasonló intésekkel indult el az új tanév. Az igazgatói rendelkezések, amint magában a szóban is benne van, próbálnak bennünket a rend felé igazgatni, hogy minden szép rendben, minden és mindenki a maga rendeltetése szerint betölthesse szerepét, s ez által olajozottan működjön a rendszer.

A ma reggeli igénkben is intések fogalmazódnak meg. A nagybetűs Igazgatónk is szereti a rendet, a tohuvábohú-t nem hagyja meg a maga kaotikusságában, hanem valami IGEN JÓ-t teremt belőle. Ma reggel a molekuláris szinten is rendet tevő Isten, azt mondja ki, hogy rendre van szükség a kapcsolatainkban is. S ehhez ad nekünk néhány fogódzót.

Igénk egy hosszabb felsorolás elejét képezi, nem is végződik ponttal a tízedik vers, de hadd koncentráljunk most csak azokra a dolgokra, amik ebben a két versben kapnak hangsúlyt.

A szeretet ne legyen képmutató. Tettetés nélkül szeress, álarc nélkül. A lélek rezdüléseit nem lehet mímelni. A gipszbe fagyasztott mosolygó maszk mögül is kiérzik a valódi indulat. Még az egyre cudarabb időjárás ellenére is megmelegszik az ember szíve, ha valódi a másikból áradó szeretet. S jajj, de reszket a lélek a központi fűtés ellenére is, ha nem talál szerető társra.

Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Úgy is fordíthatnánk, hogy utáljátok a gonoszt, de a magyar nyelv iszony szava sokkal mélyebben fejezi ki azt, hogy milyen is kell legyen a gonosszal való viszonyunk. Amerikai filmekben többször is sugallják, sőt ki is mondják, hogy öleld magadba ezt a negatív részedet is, hisz akkor vagy egész, akkor vagy teljes. Ezzel szemben az ige arra int, hogy iszonyodj tőle. Vedd észre, s miután felismerted, ne öleld magadba, hanem iszonyodj tőle, akarj megszabadulni tőle. Ezek a felismerések, a lépésről lépésre való Lélek általi megtisztulás pedig nem más, mint a megigazulás útján való tipegésünk. Miközben a gonosz nem kívánt útitárs, mégis kell valami, amihez ragaszkodva bejárjuk a számunkra kiszabott pászmát. Ragaszkodjatok a jóhoz. De mi a jó? Ki a jó? S talán már visszhangzik is bennünk a válasz: Senki sem jó, csak egyedül az Atya. Hozzá tapadva, ráakaszkodva, mint egy csatolmány az e-mailtől el nem maradva járni, létezni. Mert mit ér a csatolmány, ha nem ér el a címzetthez?

A tízedik vers két nagyon érzékeny pontot ragad meg. Testvérszeretet. Tiszteletadás. Nagy szavak. De mégis mit kezdjünk azzal, hogy a testvérszeretetben legyünk egymás iránt gyengédek? Gyengédek? De hát a gyengédség nem inkább az intimitással függ össze? S nemcsak a leplezetlen, „fügefalevélmentes” kapcsolatomban van szükségem gyöngédségre? Ezen a héten egy beszélgetés alkalmával kellett rádöbbennem arra, hogy nem. A szó szoros értelmében vett testvérkapcsolatban is szükség van erre. A facebookon sokszor keringő, lassan már közhelyszámba menő testvéri szeretettel kapcsolatos mondatok azt harsogják, hogy „én bárminek lehordhatom őt, de ha valaki egy rossz szót mer szólni róla, annak velem gyűlik meg a baja”. De hol is van itt az a bizonyos gyengédség? Tényleg megengedhetem magamnak, hogy bárminek lehordhassam? Nem. Hisz ez is egy ún. intim kapcsolat, ahol az ember számít erre a gyengédségre. Mint utolsó mentsvár, ahol biztonságra találhat, ahova bármikor visszatérhet, úgy számít az ember erre a kapcsolatra. De ha nincs gyöngédség, csak szeretetlen lehordás, steril igazmondás, akkor összeomlik ez a vár.

Nem tudom, hogy huszonévesen kinek mennyire bonyolult a testvérével, testvéreivel való kapcsolata. Lehet, hogy még nem szennyezte be a birtoklási vágy, még nem méricskélünk, hogy de mi az enyém, mi nem a tiéd, mire vagyok én jogosult és mire nem vagy te… De ha eljön ez az osztozkodó időszak, akkor ügyeljünk arra, hogy ne megosztottság, elszakadás legyen a vége. Ne a sárdobálásban legyünk egymást megelőzők, hanem a tiszteletadásban.

S hadd ne maradjunk meg csupán ezen a szinten, hanem gondoljunk a testvérül születő felebarátra is, akivel talán a saját vérem nem köt össze, de a Krisztusé annál inkább. Építsük ezeket a mentsvárakat is gyengédséggel és megelőző tisztelettel. Ámen.

Kovács Bella, VI. évfolyam

Reklámok