ÉHEZZÉTEK és SZOMJUHOZZÁTOK az igazságot!

Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.

Mt 5,6

 

Keresztyén Testvéreim! Nagyon érdekes, hogy Jézus elsőként a Hegyi beszédben azt mondja, hogy ő boldog. Jézus a boldogság útját választotta és hívja hallgatóit is, hogy ezen az úton járjanak.

A boldogmondások egy nyolc strófás himnusz, amelyek közül mindegyik strófa kéttagú, egy magatartást és egy hozzá fűződő ígéretet tartalmaz. Az negyedik boldogmondás így hangzik: Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.

A boldogmondások egészére nézve fontos az első és az utolsó, mert ez a kettő határozza meg, a boldogság igazi értelmét. A szó szoros értelmében a héber boldog szó, boldogságot, szerencsét és sikert kíván, a görög megfelelője boldognak mondást, ígérést jelent. Viszont ha a szó tágabb értelmét is figyelembe vesszük, akkor, akik ezt a boldogságot érzik azok már Isten országának polgárai: övék a mennyeknek országa! Ők már befogadást nyertek és részesedhetnek az üdvígéretekből: valami maradandó és örök valóság tulajdonosai!

Keresztyén Testvéreim! Az éhezők és a szomjuhozók élet törekvése, mely a törvény betartására irányul nem lesz hiábavaló. Itt azokról van szó definíció szerint, akik saját életükben szenvednek, akik azért sóvárognak, hogy becsületességet, tisztességet és társadalmi igazságosságot lássanak. Ők- egy bibliamagyarázó szerint – „olyan szomjúságot éreznek, amelyet nem elégíthet ki földi áradat, olyan éhséget, amelynek csak Krisztus vagy a halál vethet véget”. Itt azonban nemcsak a jogtiprott voltról van szó, hanem inkább arról, hogy az a boldog, aki érzi a szükséget. A negyedik boldogmondás szerint éheznünk kell rá, az életösztönhöz hasonló erős és erőszakos vággyal kell kívánnunk az igazságot, sőt szenvednünk kell, ha igazságtalanságot látunk, többek között azért is mert a rossz állapotok iránti „szent elégedetlenség” a keresztyén közösségek legszebb javaihoz tartozik.

Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot. De mi is ez az igazság? Mi az, amit elmondhatunk róla? Ha véletlenszerűen elkezdenénk kérdezgetni az embereket, nagyon sok fajta axiómát, meghatározást, ideát, véleményt, ismeretelméleti vagy filozófiai ok fejtegetést, vallásos és nem vallásos megoldást kapnánk arra, hogy mi is az igazság. Sőt ha ebben a teremben egy körkérdést tennénk fel, akkor sem kapnánk két ugyanolyan választ, hiszen az, ahogy az ember megéli az igazsággal való kapcsolatát, az mindenkinél másképpen működik.

Amiben egyetérthetünk az az, hogy nincs igazság. Mert olyan világot élünk, amelyben azt látjuk, hogy farkastörvények uralkodnak. Ahol a keresztyének, akik elméletileg az erkölcs őrei, mégis megpróbálják minél olcsóbban megúszni annak a törvénynek a betartását, amelyre éppen ők „esküsznek”. Nem vesszük figyelembe Krisztus tanítását, aki nem az volt, aki eltörölte a törvényt, hanem sokkal inkább egy szigorúbb szintre emelte, gondoljunk csak a „hallottátok, hogy megmondatott, én pedig azt mondom nektek… stb. kérdésére. Noha jog létezik, de egy olyan bíró vagy intézmény sincs ezen a földön, akire azt mondhatnánk, hogy ott tényleg igazságot lehet találni. A Szentírás szavaival „mert nincs különbség, mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róm 3,23)

Keresztyén Testvéreim! Igazság mégis létezik a felolvasott Igénk szerint, Krisztus mondotta magáról, hogy ő az igazság. Egyedül Krisztus az, aki az igazságot képviseli, ezért minden igazságkeresés csak benne találhatja meg azt, amit keresett.

Keresztyén Testvéreim! A Jézus Krisztus által képviselt és hirdetett igazságot kell követnünk! Ő elsősorban szeretettel és irgalommal jött, azért jött, hogy isten kegyelmét, Isten országát hozza el a földre. Jézus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Az igazságot keresőknek, nekünk, akik éhezünk és szomjúhozunk az igazságra, olyanná kell lennünk, mint amilyen ő volt: szelídeknek, irgalmasoknak, béketeremtőeknek, igazságot keresőeknek.

Krisztus halálában és feltámadásában, a kereszt áldozatában az igazságot kínálta nekünk: így az az Isten országában az éhezőknek és a szomjúhozóknak igazság adatik, mert ahol Krisztus van, ott a mennyek országa összeér az ember földi valóságával, amely a boldogság állapota.

Keresztyén Testvéreim, utolsó gondolatként: a Szentírás tud egy utolsó, nagy vacsoráról és ezzel egy végleges megelégítésről. Az azt követő állapotokat a Biblia így definiálja Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könyet.” (Jel 7,16-17) Ámen.

Lőrincz Ágoston, V. évfolyam

 

 

Reklámok