Az ismeret és a szeretet viszonyáról

  ,,Jézus így válaszolt: <<Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.>>”

Ján. 14,24

 

A Szentírás sokféle ismeretről, tudásról számol be. Azonban sokszor találkozunk olyan tudással is, amely nem sokat használ az embernek, hiszen nem származik belőle cselekvés. Például, hiába mondom, hogy ismerem az Atyát, ha nem hiszek benne, ha nem járok folyton az általa kiszabott úton. Lehet, hogy valaki sok ismerettel rendelkezik Istenről, de ha nem vonja le belőle a megfelelő következtetéseket, akkor a tudása hiábavaló. Talán az elkövetkező héten sok görbe tekintetet fogok kapni a következő mondatomért, de be kell vallanom, úgy érzem sokszor, hogy nekünk, teológus hallgatóknak van ismeretünk azzal kapcsolatosan, hogy hogyan is kéne viselkedni, beszélni, mégsem ér semmit a tudásunk, mert gyakran megalázzuk a társunkat. Ahogy mondta Jakab apostol is, jaj nekünk ha mi Isten akaratát csak ismerjük, de nem cselekedjük azt.

Ezért bátran állíthatjuk, hogy igazi értéke az istenismeretnek, a viselkedés kultúrának akkor van, ha gyakorlatba is helyezzük az úgynevezett elméletet. Eszembe jutott egy kissé talán sarkított példa is az ismerettel kapcsolatosan: a juhoknak nincs tudományos ismeretük a pásztorról, de mindenben követik a pásztor utasításait. Mi is csak akkor ismerjük jól meg a pásztorunkat, a Krisztust, ha követjük is őt. Ehhez elsősorban bizalom kell. Tudnunk kell azt, hogy a Pásztor minket jó úton vezet, még akkor is, ha mi sokszor ezt nem értjük.

A szeretet és az ismeret elválaszthatatlan egymástól, hiszen Istent nem tudjuk megismerni, ha nem szeretjük. Az ószövetségben a próféták gyakran mutattak rá arra, hogy az istenismeret hiányát a szeretet hiányában kell keresni. Nem az volt a baj, hogy nem ismerték az Atyát, hiszen rengeteg alkalommal jelentette ki magát nekik, ismerték az akaratát, a törvényét, hiszen mondhatni, hogy az első kézből kapták. Az ismereteik ellenére azonban nem adtak helyet az életükben Isten számára.

Ha a testünkben egy szerv beteg, súlyos problémává is válhat, mert esetenként az életünk is veszélybe kerülhet. Így van ez a lelkünkben is. Ha ismeretünk beteg, akkor a lelki életünk nem működhet jól. A beteg, vagyis a szeretet nélküli ismeret szellemi világunk megbetegedéséhez vezet. Ugyanakkor az is nagy betegség, ha nem ismerjük jól magunkat. Valószínű, hogy ebben szenvedhetett Péter is, aki úgy gondolta, hogy mindvégig követni fogja Jézust, és keservesen kellett megtapasztalnia az ellenkezőjét. Az ilyen szeretet az, amely a próbákon összeomlik.

Nagyon fontos az is, hogy ne csak megismerni próbáljuk mennyei Atyánkat, de engedjük is közel magunkhoz, hogy ezáltal megtapasztalhassuk a szeretetét. Nagy csodának tartom azt, hogy Ő, aki már születésünk előtt ismert bennünket, s tudta, ismerte a hibáinkat, a bűneinket, egyáltalán esélyt adott, hogy létre jöhessünk, s nem hagyott el, hiszen ma is itt vagyunk. Ezért el kell fogadnunk, hogy az ő ismeret előbbre való mint a miénk. Mi csak azért ismerhetjük meg őt mert ő már előbb ismert és szeretett bennünket.

Manapság azt látom, hogy az emberek egyszerűen félnek megismerni Istent. Jellemző a szkepticizmus.  Hiszen ki van feljogosítva arra, hogy kimondja, Istent egyik vagy épp másik vallás útján helyes követni, megismerni? Ő olyan titokzatos, hatalmas. S ha ennyire kiismerhetetlen, akkor egyáltalán miért foglalkozunk vele? Ebből kifolyólag megannyi téveszme, szenzációt hajhászó film, vagy éppen könyv született. Azt gondoljuk, hogy az Úr akarata nem megismerhető, azt hisszük, hogy elveszett számunkra a tudás, amellyel megfejthetjük, pedig ott van ma is szinte minden ember lakásában, s biztosra veszem, hogy mindannyiunk polcán van legalább egy héber és egy görög  Szentírás, esetleg több magyar fordítás, ha úgy tetszik Isten megismerésének a biztos forrása.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ismeret véges, van határa, de a szeretetnek nincs. Jó példa erre a mi urunk Jézus, akinek a szeretete valóban nem ismert határokat. Nem csak vízzel mosta meg a tanítványai lábát, hanem minket is a Golgotán vérével, hogy tisztává tegyen, hogy a szeretetben egyesítsen minden embert nemtől, bőrszíntől, nemzettől vagy éppen vallástól függetlenül. Ő mindenkié és mi egyek vagyunk őbenne az Atyánál.

Ámen!

Kelemen Álmos, II. évfolyam

Reklámok