Légy bátor és erős!

“Légy erős és bátor, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.Csak légy erős és igen bátor, hogy vigyázz, és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott eléd. Se jobbra, se balra ne hajolj el attól, hogy eredményes legyél, bármerre jársz!El ne távozzék e törvény könyve a szádtól, hanem gondolkodj arról éjjel és nappal, hogy vigyázz, és mindent úgy cselekedj, ahogy abban meg van írva, mert akkor leszel eredményes az utaidon, és akkor boldogulsz.Hát nem parancsoltam-e meg neked, hogy légy bátor és erős? Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az ÚR, a te Istened mindenben, amiben jársz.”

Józsué 1,6-9

Az Ige úgy szólít meg bennünket, mint akiket az Isten szolgálatra hívott el, feladattal bízott meg. Egy új tanév, új kihívások, új feladatok, új harcok kezdetén állunk. Szolgálatra vállalkoztunk, és úgy állunk Isten előtt, mint akik készek a szolgálatot végezni. Az Ige beszél a megbízatásunkról, a hozzá kapcsolódó ígéretről és bátorításról.

Józsuét Isten azzal a feladattal bízta meg, hogy vezesse be a népet arra a helyre, amelyről megígérte atyáiknak, hogy nekik adja azt. Az Ígéret földjére való megérkezéssel azonban Isten gondoskodása nem ér véget, hanem arról is beszél, hogy hogyan lehet és kell élni azon a földön, amelyet Isten ajándékba adott. Isten bennünket is, mint Józsuét szolgálatra hívott el. Talán még nem rajzolódott ki egészen az, hogy hol és hogyan szolgáljuk majd Istent, azonban a távlatban ott van a lelkipásztori szolgálat.  Teológiai hallgatókként is különböző szolgálatokban veszünk részt, megfontolt terveket készítünk arra nézve, hogy munkánk eredményes és sikeres legyen, és ígéretünk is van arra nézve, hogy Isten megáldja a munkánkat. Örömmel és várakozással tekintünk a lelkipásztori szolgálatra, mint amelyre készülünk, ahová majd elérkezünk, de ugyanakkor ott van a félelem az ismerttől és ismeretlentől. Ismerjük egyházunk és gyülekezeteink életét, látjuk a társadalmi, helyzetet, és világos számunkra az, hogy az „Ígéret földjén” nemcsak a jólét vár ránk, hanem harc és küzdelem. A félelem forrása azonban nem csupán külső forrás, hanem ismerve korlátainkat és lehetőségeinket szintén elbizonytalanodhatunk.

Isten ebben a helyzetben jelenvalóságáról biztosít bennünket. Ő az, aki a földet ajándékba adja, a nép nem elfoglalja, hanem bevonul a Földre, amelyet az Úr megígért. Ő az, aki vezet is, irányít ezen az úton, útmutatás ad és tanácsol. A szolgálattal való megbízatás mellett ott van az útmutatás is: a „törvényhez”, az Igéhez való ragaszkodás, az arról való gondolkodás éjjel és nappal, szüntelen: „Lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvényem világossága”(Zsolt.119,105) – mondja a zsoltáros. Az Ige szüntelen való tanulmányozása, a Róla való gondolkodás, Isten akaratának a keresése útmutatás a szolgálat során. Ez az útmutatás azonban a közösségre is néz. A nép Józsuét azért követte és engedelmeskedett neki, mert Istentől kapta megbízatását, és Isten törvényéhez ragaszkodott, és eszerint vezette a népet. Sokféle lehetőség és ügy kínálkozik, amelynek szolgálatába állhatunk, de mindenekelőtt az Ige fényében kell megvizsgálnunk, hogy Isten szerinti-e az. Mindenekelőtt az evangélium hirdetésére hívott el bennünket Isten.

Légy bátor és erős, ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr mindenben, amiben jársz! Az Igében megszólaló bátorítás olyan helyzetet sejtet, amikor valaki harcba indul, de olyat is, amikor valaki terveket készít és vállalkozásba fog. Bizalmunk lehet a szolgálatot illetően, mert maga a szolgálatot adó Úr biztosít a jelenlétéről. Isten maga az, aki megerősít és bátorságot ad. Azért lehetünk erősek és bátrak, mert Isten velünk van.

Józsué a tejjel és mézzel folyó ország és a még be nem teljesedett ígéret előtt állt, a köztes térben, Isten ígéretére hagyatkozott, azzal a bizalommal indult útnak, hogy Isten maga az, aki a harcot vívja a népéért.

Mi is ezzel a bizalommal indulhatunk el az úton, amely előttünk áll, az Isten velünk van.

Ámen.

Bedő Boróka-Judit, V. évfolyam

 

Reklámok