Kegyelem

“De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával.”

Jób 2, 1O

Egy elég nagy súllyal bíró mondat, melyet nagy előszeretettel mondogatunk…Könnyen hivatkozunk erre az Igerészre mindaddig, míg életünk gördülékenyen, zökkenőmentesen halad. Úgy, ahogy mi azt elképzeltük, elterveztük…De vajon ugyanilyen könnyen kijelentjük ezt olyankor is, amikor problémákkal kell szembesülnünk? Amikor valóban bekövetkezik a rossz, a váratlan, akkor is higgadtan rábízzuk Istenre életünket, hogy ő majd biztosan rendbehozza a dolgokat? Hogy Ő orvosolja életünket? Egy olyan Igét hallhattunk, ami Jób szájából hangzott el, pontosabban akkor, mikor élete nem ment a legsimábban. Tudnunk kell azt, hogy Jób egy dúsgazdag ember volt, aki gazdagsága ellenére is megmaradt alázatosnak, emberszeretőnek és Istenfélőnek. Segített az embereken, foglalkozott a körülötte lévőkkel, szerette társait és Istenét is. Ha jól belegondolunk, mi is valamelyest azonosulhatunk Jób személyével. Nekünk is annyi mindenünk van: hajlékunk, ruházatunk, mindennapi betevő falat, most már fűtés is, esélyek, lehetőségek, mint pld. ez a légációválasztás, ahol tapasztalatra, és anyagi támogatásra is szert tehetünk, és még sorolhatnám. Mi is gazdagok vagyunk, olykori elégedetlenségeink ellenére. Persze, hogy mikor az ember nem nélkülözik, akkor elégedett, boldog, hiszen nem kell azon törje az agyát, nem kell azon idegeskedjen, hogy vajon a következő napra kijut-e a betevő falat? Vajon milyen újabb megpróbáltatásokat rejt a holnap. De nem mindenki ilyen szerencsés. Tudjuk azt, hogy rengetegen kűzdenek ilyen jellegű, és talán még súlyosabb problémákkal, és mégis hálásak. Hálásak, valahányszor egy nagyon keveset is kaphatnak. Őszintén tudnak örülni a legapróbb dolgoknak is, amit mi már hajlamosak vagyunk elfelejteni. Erről egy nagyon szép történetet hallottam: egy ember külföldre ment, egy könyvgyűjtő akció kapcsán. Ott hajléktalanokkal találkozott, akik odamentek hozzá, és cigarettát kértek tőle…Nagy meglepetésükre, megadta nekik azt, amit kértek, s ezért hálából elvitték őt oda, ahol laktak. Egy kicsi szoba, melyben nagyon sok ember lakott, s ahol más nem volt, csak néhány könyv. Semmijük nem volt, csak ez a pár könyv. S ezek az emberek a könyvgyűjtéshez könyveket adományoztak. Adtak még abból a kevésből is, amijük volt, azért az egy szál cigarettáért… Visszatérve Igénkre, Jób személyére kell egy kicsit tekintenünk. Amint már említettük, ő egy gazdag ember volt, akit próbák elé állított az Úr. Megengedte a Sátánnak, hogy elvegye mindenét. Sárba tiporta, tönkretette, elvette egészségét és családját. és odajutott, hogy a porban üldögélve egy darab cseréppel vakarta magát. Az emberek, akik azelőtt ismerték csodálkoztak rajta. HOgyan juthatott ide? DE amin még jobban megdöbbentek az Jób reakciója volt. Bolondnak nevezték és kinevették, mikor hallották Jób szavait ezen körülmények között, mikor ezt mondta: “Ha már a jót elfogadtuk Istentől, nem kell-e a rosszat is elfogadnunk?” Igen…Jóbot még a nyomorúság sem tántorította el Istenétől. Van amikor nekünk is nehézségek adódnak életünkbe…Biztos vagyok benne, hogy mindannyian tapasztaltunk már olyant, hogy görcsösen ragaszkodtunk egy álomhoz, kitűztünk magunknak egy célt s azt vettük észre, hogy bármennyire is ragaszodtunk ehhez, bármennyire kűzdöttünk, hogy ezt megvalósítsuk, valahogy mégsem akart összejönni. Csalódtunk. Frusztráltak lettünk emiatt..Biztos tapasztaltuk már olyant, hogy összetörték a szívünket. Egyedül éreztük magunkat, bár olyan sokan voltak körülöttünk. Az is lehet, hogy egy váratlan esemény, vagy egy betegség megkeserítette életünket. Veszteségek, kudarcok, csalódások, összetört szívek…Jelen vannak életünkben már ilyen fiatalon is. Ezek mind- mind olyan megpróbáltatások, amiket az Úr egy céllal mér reánk: azért, hogy megerősítsen, hogy megtanítson a türelemre, a béketűrésre, a kitartásra, és a megbocsájtásra, olyan megbocsájtásra, amit Ő nap mint nap gyakorol velünk szemben. És azért méri ezeket reánk, hogy Jóbként minket is megpróbáljon: vajon bajban mi hogyan döntünk? Mit teszünk? Jóbnak hitét ez az élethelyzet csak mégjobban erősítette, mert tudta, hogy mindene, amije csak volt az az Úrtól jött. Istentől kapta ajándékba, ezért Isten el is veheti ezeket tőle. Legyen meg az Ő akarata. Nem lehetett könnyű neki elszakadni mindentől ami addigi életét meghatározta, hiszen biztos nagy kényelemben élt, voltak szolgái és gyönyörű körülmények között töltötte napjait. Tegyük magunkat a helyébe: milyen érzések, gondolatok lennének bennünk akkor, ha meztelenül, kisemmizve, betegen szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy eddigi életünk csak úgy eltűnt. Ha kiszakítanának a intézet biztonságából, s holnap az utcán ébrednénk? És mégsem telt meg haraggal szíve, mikor mindettől megfosztották őt….Bármennyire is hangoztatja a keresztyén tanítás azt, hogy aki Istennel jár, az nem fél, ez valahogy lehetetlen…De Isten nem is várja el azt tőlünk, hogy soha ne keseredjünk el. Hogy soha ne legyünk haragosak, vagy szomorúak, hogy soha ne féljünk. Hiszen Jób is panaszkodott, sőt, még Jézus is felsírt Atyjához a kereszten. Panaszkodhatunk Istenünknek, hiszen Ő meghallgat, és ha türelmesek vagyunk, érkezik megoldás is, mert tudnunk kell, hogy minden megpróbáltatásra megadja a megoldást is. Ha kérjük és várjuk segítségét, megsegít. Lehet hogy az előbbi kijelentéssel kapcsolatosan ellentmondások is születhetnek. Hogyan tudhatjuk ezt biztosan? Vajon Jóbot is megsegítette? A Jób 42:12-13 szerint “Az Úr jobban megáldotta Jób életének a végét, mint kezdetét, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga ökre és ezer szamara. Lett még hét fia és három leánya.” Bizony, Jóbnak megfizette hűségét és kitartását, mert annak ellenére, hogy ő teljesen szegény lett, a lelki gazdagságát megőrizte. Ezt szeretné tőlünk is Istenünk: hogy örüljünk ajándékainak és kamatoztassuk ezeket, boldogítván vele másokat, de saját magunkat is. Csak egyet kér tőlünk: hogy neki is találjunk egy helyet az életünkben.Kérjük útmutatását és tanácsait, mert Ő jön, és még akkor is rendbeszedi a dolgainkat, mikor mi már lemondtunk ezekről. Egy Reményik Sándor idézettel szeretném ezt érzékeltetni:

“Először sírsz. /Azután átkozódsz. /Aztán imádkozol./ Szótalanul, gondolattalanul /Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.”

Wagner Henrietta, II. évfolyam

Reklámok