Ki a barátom?

„Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”

János 15, 12–16

Kedves Testvéreim!

Ki a barátom? Kik a barátaim? Vannak-e barátaim? Hogyan lehet valamilyen tagságot elnyerni, hogyan lehetek tagja egy klubnak vagy egy társaságnak? A barátok már gyermekkorban feltételekhez fűzik a barátságot. A barátom vagy, akkor, ha… és sorolják a barátsághoz füződő feltételeket; s ez később is hasonlóképpen folytatódik. Egy döbbenetes statisztikai adat arról tudósít, hogy Magyarországon az emberek több mint egyharmadának, 36%-nak nincsen barátja…egy sem. Ez hárommillió-nyolcszázezer embert jelent.

A magyar értelmező szótár szerint, a barát: „bizalmas személy, akivel szoros kapcsolatban vagyunk. Az ilyen személlyel gyakori, vagy tartós tevékenység során kölcsönös megértés, bizalom, ragaszkodás, szeretet alakul ki.”

A felolvasott igerész Jézus búcsúbeszédének a része, amelyben Jézus a szeretetről, méghozzá a teljes szeretetről beszél. Az evangélista azért hangoztatja ennyire a szeretet erényét, mert a gnosztikusokkal szemben akarja kiemelni, hogy ebben van a tökéletesség, nem pedig az titkos kinyilatkoztatás és ismeret hangoztatásában.

A perikópa a 9. verssel már úgy vezeti fel a szeretetet, hogy Jézus úgy szeret bennünket, ahogyan őt szereti az Atya. A 13. versben foglaltak pedig azt megmutatják nekünk, hogy milyen Jézus szeretete. Ez tehát nem rólunk szól elsősorban, bár megtörténik az is, hogy valaki képes életét adni a barátjáért. Jézus burkoltan és finoman fogalmaz: „Nincs annál nagyobb szeretet”, mintha valaki „leteszi” az életét barátaiért. Majd kimondja, hogy „ti az én barátaim vagytok”, de nem mondja ki, hogy „én értetek leteszem az életemet”. Ő az, aki életét adja barátaiért.

Mit jelent Jézus barátjának lenni? Ez mindenekelőtt az iránta tanúsított engedelmességet, azután pedig Isten akaratának ismeretét foglalja magában. „Ti barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok nektek.” Az Ószövetség Ábrahámot (1Móz 18,17; Ézs 41,8) nevezi Isten barátjának, SalBölcs 2,27 szerint a bölcsesség teszi az embereket Isten barátaivá. Az ókori keleti birodalmak uralkodói udvarában a magas rangú tisztviselőket hívták a „király barátai”-nak. Mindezek mögött az a képzet áll, hogy aki beavatást nyert az uralkodó vagy Isten terveibe, az az ő barátja. Jézus a tanítványokat avatja be a maga, azaz az ő Atyja terveibe. Valójában ő Isten barátja, mert ő ismeri tökéletesen Isten akaratát. De az a csodálatos, hogy amikor előttük is feltárja cselekedetei mozgatórugóit, és számunkra is tudtul adja „mindazokat, amiket az én Atyámtól hallottam”, minket is beavat Isten barátjainak magas rangú körébe.

Az igazi barátoknak nincs titkuk egymás előtt, s most már a tanítványok is tudják (vagy tudhatják) mindazt, amit Jézus az Atyától hallott, ezért hívhatja barátainak őket. Ezzel szemben a szolga – szó szerint: a rabszolga – nem tudja, mit miért tesz az ura (gazdája), nem érti gazdája cselekedetei indítékait vagy célját. A rabszolga is engedelmeskedik, de nem érti a kapott parancsok értelmét, összefüggéseit. Jézus nem rabszolgai kényszerengedelmességet, hanem baráti engedelmességet vár tanítványaitól. Megmaradni Jézus szeretetében pedig úgy lehet, ha szeretjük egymást.

Amint azt a Heidelbergi Káté is tanítja gyarló természetünknél fogva hajlandók vagyunk felebarátaink gyűlölésére: az ellenségeskedésre vagyunk képesek. Ezért nem kicsi az ára annak, hogy Jézus a maga baráti társaságába fogad minket, és hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután a szeretet határozza meg életünket, nem pedig a gyűlölködés. Péter apostol azt mondja, hogy Jézus nem aranyon vagy ezüstön váltott meg, hanem az ő drága vérén. Az ő halálának „gyümölcse” az, hogy tanítványai lehetünk; és az a rendeltetésünk, hogy szeressük egymást (16–17. v.). A szeretetben megnyilvánuló tanítványság dicsőíti az Atyát (15,8).

Mi a gyümölcstermés? A (Heidelbergi) Káté 64. kérdés-felelete a gyümölcstermésről, a Krisztus parancsainak a megtartásáról úgy beszél, hogy azok, akik igaz hit által őbelé (Krisztusba) oltattak, azok a háládatosság gyümölcsét fogják teremni.

A 16. versből megtudjuk, hogy mi volt az előzménye annak, hogy Jézus barátainak tekintette tanítványait, akik előtt felfedte mindazt, amit ő az Atyjától hallott, és megmagyarázta nekik cselekedetei összefüggéseit. Az előzménye ennek az volt, hogy kiválasztotta őket. Nagyszámú lehetőségből, szabad döntés alapján és rendelkezési joggal való kiválasztást jelent. Ezzel kapcsolatban Jézus két dolgot hangsúlyoz: 1. A hozzá tartozás nem a hozzá csatlakozók döntésével kezdődik, hanem az ő döntésével, amellyel kiválasztott minket. 2. Kiválasztásuk célja, hogy „megmaradó, tartós” gyümölcsöket teremjünk. Ami ezt a másik gondolatot illeti, kiválasztásunk célja a gyümölcstermés, páli kifejezésmóddal: Krisztus megszentelődésre és Isten dicsőségét szolgáló jó cselekedetekre választott ki minket.

Adorján Dávid, IV. évfolyam

Reklámok