Az ember teljes megújulása

“Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. Abban az országban fogtok lakni, amelyet őseiteknek adtam. Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek.”

Ez 36, 25-28

Keresztyén Testvéreim! Reformáció ünnepére készülve, a bűnbánati hetünk témája a megújulás. Ha már mindjárt az elején arra a kérdésre keressük a választ, hogy miről is szól a felolvasott textus, és hogy ez hogyan kapcsolódik az igehirdetési sorozatunkhoz, akkor hamar rájövünk, hogy az ember teljes megújulásáról szól. Miután a megújulás fázisairól, az elme megújulásáról, majd a szüntelen megújulásról és az újjászületés fontosságáról halottunk a megújulás belső aspektusát kell megvizsgálnunk. Az első olvasat után már kitűnik, hogy valami teljesen új történés, az, ami megjelenik ezekben a versekben. A megújulás 3 fázisban történik: megtisztulás, átformálódás és a gondolkodásmód teljes megváltozása. Azonban, ahhoz, hogy a teljes képet látni tudjuk, meg kell ismerni, Ezékiel sajátos látásmódját, értelmezni kell azokat a szokatlan képeket, gondolatokat, amelyekkel dolgozik.

Az Ez 36 részben a megszentelődést Isten végzi el, két részben. Az első epizódban Isten saját nevét szenteli, meg amelyet profanizáltak, – megfertőztettek Károli fordításában- majd, ahogyan azt a felolvasott rész is mutatja, Izrael megszenteléséről beszél. Ezen az istentiszteleten az utóbbival fogunk többet foglalkozni.

Nagyon érdekes az, hogy ez az ige nem beszél a bűnbánatról, bár a megtisztulás/ megtérés gondolatának szükségessége nagyon, de nagyon mélyen benne van az Ezékieli gondolkodásban, többek között annak köszönhetően, hogy ő egy pap volt. Viszont adódik a kérdés, hogy miért választottam egy olyan textust pont egy bűnbánati alkalomra, amely nem beszél a bűnbánatról? Hogyan lehet egy bűnbánati alkalommal egy olyan textusról beszélni, amelynek nem témája a bűnbánat? Úgy, keresztyén testvéreim, hogy éppen az a témája ennek a textusnak, hogy nincs bűnbánat. Ezékiel a bűnbánat teljes kudarcát látja és láttatja. Az emberiség elérte azt az állapotot, ahol emberileg már nincs mit tenni. Mindennek vége van.  Isten akár új népet is választhat magának.

Egyik bibliamagyarázó véleménye az, hogy a tisztátalanság az Ez 36-ik részének a főcíme és ezen a bűnbánati alkalmon, talán jobb, ha igazat adunk neki, gondoljon csak mindenki a maga „gerendájára”.

Ezékiel azért nem beszél a bűn megismerésének, megbánásának és a bocsánat töredelmes kérésének folyamatáról, mert világosan látja, hogy a bármilyenfajta változás teljes mértékben Isten munkája és nem az ember erőfeszítése. Az Ez 36,25 mégis a megtisztulásról, a megújításról beszél, vagyis a bűnöktől való megszabadulás valamilyen formában mégis lehetségessé válik.

Az Ezékieli megújulás sajátos látásmódjáról beszélünk itt. A szentség, a profanizálás megjelenése, a rítus fontossága, mind- mind arra utalnak, hogy itt egy igen erős rituális keretről van szó. Nagyon érdekes Ezékiel szimbólumvilága, hiszen az Ezékiel 36 részének kontextusában a rituális gondolkodásmód úgy érthető meg, hogy a pogányok beszámolóiban, éppen az a nép profanizálja az Istent, aki állítólag hisz benne. Ők azok, akik hangsúlyozzák a kultuszi tisztaság, a – „caddigság” – igazzá létel és a – „táhorság”- tisztaság fontosságát, mégis szinte nevetséges módón képtelenek a bűnbánatra.

Visszatérve a megújulás témájához először arra a kérdésre kell felelnünk, hogy hogyan lehetséges a megújulás, amikor a bűnbánat lehetetlen?

A megújítás lehetőségét Ezékiel gondolkodásmódjában, egyedül Isten végezheti el. Ő teljesen Isten kezdeményezésére fókuszál. Sajnálatos módon még egy pap vagy lévita sincs, aki készenlétben lenne és elvégezné a szolgálatot, a közbenjárást. Ezékiel gondolkodásában Isten végigviszi a papi szerepet, ő az, aki felvállalja a mediátorsagot, aki a gyakorlatban elvégzi az áldozás ceremóniáját, „fogja” a vért és odaáll az oltár mellé. Ezt később az Újszövetség úgy mondja el, hogy Krisztus a főpap az egyetlen közbenjáró. Ugyanez a gondolat valamilyen formában itt is megjelenik.

Ez az egyik pont ahol, ez az ige, nagyon szorosan kapcsolható a reformációhoz, mert reformáció is rájött, hogy a közbenjárókkal is olyan nagy baj van, hogy nincs mit kezdeni. Ha Isten nem indítja újra ezt a folyamatot, nem teszi a helyére a dolgokat, akkor minden elveszett. Ez a fajta megújulás az, ami a reformációban is megjelenik. Belső megújulásra, megújításra, újjáalakításra, ujjászervezésre volt és van szükség.

Ezékiel gondolkodásában a tisztaság gondolata nagyon mélyen benne van, amely a bűnbánati hetünk témájában a megújulás kontextusában is fontos szerepet játszik. A felolvasott textusban úgy tevődik fel a kérdés, hogy miért beszél úgy a kialakult állapotról, mint tisztátalanságról? Miért használja ezt a tisztátalanság gondolatot? A választ a kérdésre részben az adja meg, hogy Ezékiel egy pap volt, aki 2 papi rendnek is lerakta az alapjait, másrészt pedig nagyon fontos az Ezékiel gondolkodása szempontjából a szentség. Izrael egész életét ebben a szentség sémában képzeli el, Izrael és népe viszonyában.  Az Ez 36,25 verse a megtisztulásról, a vízzel való meghintésről beszél. Ezékielnél a tiszta víz hintése, az egy papi rítus, arról van szó, ahogy történt az egész folyamat. A vízzel való leöntés, itt többet jelent a bűnök bocsánatánál. Itt metaforaként jelenik meg és az Ezékieli próféciában, ahogy a keresztség sákramentumában is a víz csak jegynek, jelképnek tekinthető. Külsőleg ábrázolja ki azt, amit Isten belsőleg cselekszik meg az emberrel, tisztává teszi, azaz egy szent státusszal ruházza fel. Ez volt az első fázis, amikor Isten Izrael népét és bennünket is tisztává és szentté tesz, azért hogy kapcsolatba lehessünk vele és neki szolgálhassunk.

Ezékiel azonban arról is meg van győződve, hogy a megbocsájtás, amely elfedezi a vétket, nem elég. A megbocsájtás szükséges, de ennél sokkal többre van szükség, mert noha a népnek mindene megvolt, mégse volt képes az engedelmességre (Ez 2,3-4). A szöveg azt szeretné elkerülni, hogy a történelem megismételje önmagát. Tehát valami olyasmire van szükség, ami miatt a nép többé nem képes majd a vétkezésre. Erről szól a második és harmadik fázis.

„És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.” Szív itt alatt nem egyszerűen az emberi szervet kell érteni, hanem az Ószövetségi ember gondolkodásában a szív jelentette a gondolatokat, az akaratot és az érzelmeket is. Valójában az ember teljes személyiségére kell itt gondolnunk, az ember belsejére, ahol az Isten nézőpontja is érvényesülhet. Ezékielnél a lélek az életet jelenti. A Lélek, – ha az Ez 37 rész kiszáradt csontjainak megelevenedésére gondolunk – annyit tesz, mint élet. Amikor Isten azt mondja, hogy új lelket adok nekik, akkor az azt jelenti, hogy új életet ad. Valami hihetetlen dolog történik itt, amikor arról olvasunk, hogy mindkettő ki lesz cserélve és meg lesz újítva: a makacs, a lázadó, az érzékelten és süket – vagyis a kő szív, ami a gonoszság egyik kifejezője a rabbinikus irodalomban, egy puha, halló, élő és engedelmes – vagyis hús szívre lesz cserélve. A pszichológiai transzplantáció során Izrael egy valóságos szívcserét szenved el, amely mellé egy új életet is kap, így Isten kegyelméből olyan néppé válnak amilyenekké a múltban soha nem tudtak lenni. Ebben az új szívbe, már bele van építve a pészméker, a szabályzó, amely nem engedi meg az ingadozásokat. Az Isten jó lelkének (Zsolt 143,10) „implantálása” az új szív mellé meg fogja változtatni cselekvésük módját és megfogja őket erősíteni, hogy az Úr törvényeit és parancsolatait megtartsák. Mit is jelent tehát az új szív és új lélek együttese?  Konkrétan azt jelenti, hogy a gondolkodásmód teljes átalakuláson megy át. A megújulás ezen a ponton is előjön: megújult gondolkodásmód. Mert Istennél a megoldás nem az volt, hogy új népet keresett, hanem maradt a régi nép, de új szívvel és új lélekkel, az eltorzult istenkép helyreállításával. A reformáció fő vonala sem egy új keresztyén tradíció kialakítása volt, hanem egy meglévő hagyomány megújításán és megjavításán fáradozott. Isten népének, de neked és nekem is új szívet ajándékozott, amely már teljesen másképpen működik.

Ezen a ponton idézhetnénk a Róma 12 részt, ahol a görög értelmet azonosíthatjuk a héber „lévvel”, szívvel. Ez a megújulás az egy felismerés, amikor is a gondolkodásmód megváltozik. Ez a gondolkodásmód a mozgató rugója a későbbi cselekedeteknek, a parancsolatok és törvények megtartásának. A megújulás kontextusában a gondolatok és a cselekedetek nagyon szorosan összekapcsolódnak, bár a hangsúly nem a cselekedeteken van. Azonban azt le kell szögezni, hogy a megújult szív értelemszerűen egy másfajta életmódot eredményez. A szív megújulását fizikai értelemben nem látjuk, az egy láthatatlan dolog, viszont az eredmény, a lélek gyümölcsei értelemszerűen láthatóak.

A felolvasott Ige szerint, még valamit cselekszik Isten: lelkét adja az emberbe, vagyis ő vesz lakozást az emberben, ő az, aki benne cselekszik. Mi is jelent ez?

Azt, hogy a belsőleg megújult emberek, mi keresztény testvéreim, akikben Isten lelke él, már a testvérhez, a másik emberhez, az egész környezetünkhöz való viszonyukban, annak megújításában, meggyógyításában kell néznünk és elgondolnunk magunkat. Kell, hogy a belsőleg megújult emberként átalakító erő „sugározzék” körülöttünk. A kőszívhez képest a dobogó szív impulzív, tele van energiával, „tűzzel”. Magunk megújításán és környezetünk életminőségének javításán kell munkálkodnunk.

A régi szív kicserélése az ujjal, a reformáció kontextusában könnyen meghozhatja az óember levetkőzése és a Krisztus felöltözése gondolatát. A mássá lételről van itt szó. Arról, hogy a régi értékek vagy az újak lesznek érvényesek? A szemet szemért, fogat fogért, vagy a másik orcának az odanyújtása lesz érték? Az újjászült lélek számára kétségkívül az utóbbi.

Az Istennel és felebaráttal egységre jutott ember számára lehet valósággá az Úr ígérete: „Lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek”. A tisztátalan népből újra egy tiszta nép lesz. Tiszta lappal indul, egy új kezdet van elkezdődőben, egy új reformáció. A reformációban a belsőleg teljesen átalakult ember új szíve „dobbant” meg, „kelt” életre.

Mit is jelent végül az új szív? Assisi Szent Ferencz szavaival: „Uram add, hogy ahol békétlenség van, oda szeretetet, ahol hitetlenség van, oda hitet vihessek. Ne engedd, hogy azt óhajtsam, hogy engem szeressenek, hanem azt, hogy én szeressek másokat; ne azt, hogy engem szolgáljanak, hanem, hogy én szolgáljak másokat.” Ámen.

Lőrincz Ágoston, V. évfolyam

 

 

Reklámok