„És monda: Uram, ha előtted kedvet találtam, kérlek, járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé.”

Ex 34,9

 

Keresztyén Testvéreim! Isten kivezeti népét szolgaság házából és az elnyomásból. Gondoskodik népéről és szövetséget köt velük.   Izrael erre aranyborjút önt és azt imádja.  Isten teljes joggal eltörölhette volna népét, de Mózes közbenjárására megbocsát népének.  Viszont a korábbi szövetség többé nem érvényes, mert Izrael népe felrúgta azt. Mózes erre azt mondja Istennek, meg kell újítani azt.  Mózes ebben a második esetben is a szövetség közbenjárójaként jelenik meg.  A ma reggeli igénk az Istennel ennek kapcsán folytatott beszélgetés egyik mondatát rögzíti: Uram, ha előtted kedvet találtam, kérlek, járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé.

Felolvasott Igénknek és kontextusának 3 szereplője van: Isten, Mózes és Izrael népe. A továbbiakban Mózes szerepe felöl, vizsgálom a kérdést.

Mózes szavaiból Izrael népének vágyai csengenek fel: „járjon az Úr velünk”, „fogadj minket örökségeddé.”  Ez a vágy meddő álom maradt volna, ha Isten fel nem ajánlja nekik a szövetséget.

Mózes a gyors leborulás után így kezdi mondanivalóját: „ha előtted kedvet találtam”. / A folytatásban viszont már átvált az egyes szám első személyről és csak többes szám harmadik személyben beszél tovább.  Vagyis magáért csak egy mondatot mond, a többit mind a népért, a közösségért teszi. A másokért végzett szolgálat nagyon szép példája ez!  Mert noha ő talált kedvet az Isten előtt, ezt a különleges státuszt nem a saját kényelmére használja.   Mózes nem a karrierista isteni szolga, akit az ő jóléte érdekel, hanem mindenét latba vetve arra kéri Istent, hogy a népnek kegyelmezzen meg. A 32-ik részben még az életét sem kedveli, ha azzal népét meg tudja menteni.

Mózes az, aki összeköti Isten és a népe közötti áthidalhatatlan szakadékot. A Galata levél közbenjárónak nevezi – igaz tágabb értelemben. Ahogyan Isten népe már csak Mózesben és az ő hitében bízhatott, ugyanúgy Krisztus Anyaszentegyháza is csak az egyetlen közbenjáróban és annak hitében bízhat.

De lehet, hogy már olyannyira megszoktuk, hogy Krisztus a közbenjáró, hogy ez a felismerés erejét vesztett teológiai tétel csupán.  Nem árt viszont hangsúlyozni, hogy az ószövetségi próféta képéhez, amellyel a keresztyén hagyomány az igehirdetői szolgálatot is összekapcsolja, a közbenjárás a próféta alapvető feladatai közé tartozik.  Jeremiás próféta esetében is világosan látszik, hogy elhívása következtében nem csak igehirdető, hanem közbenjáró is volt.

Keresztyén Testvéreim! A közbenjáró szerep a másért való felelősséget jelenti.   Mi, akik itt ülünk ezekben a padokban erre hívattattunk el. Nemcsak Isten üzenetét hirdetni az emberek felé, hanem a ránk bízott gyülekezetet imában hordozni Isten előtt. A két szerep egyaránt fontos, így mindkettőt gyakorolni kell. Az Isten és a másik ember szolgálatát. Krisztus nemcsak az ige hirdetésében, az üzenet tolmácsolásában kell, hogy előttünk járjon, hanem abban az életelvben is, hogy ő nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és életét adja (Mt 20,28).   Szolgálni annyit tesz, mint erőnket mások érdekében és javára használni. Felvállalod-e ezt a szolgálatot?  

Továbbá nem jó közbenjáró az, aki magát a rábízottaknál különbnek tekinti.  Arany János szavaival élve „sorsuk a mi sorsunk” és mindenkinek vannak bűnei.   Látod, hogy keménynyakúak.  De pontosan az ilyen embereknek van szüksége egy olyan szolgára, aki az ügyüket Isten előtt képviselni tudja. 

Keresztyén Testvéreim! Mózes az Ószövetségben és Krisztus az Újszövetségben olyan példaképek, amelyek nemcsak egy magas mércét mutatnak meg, / hanem annak a lehetőségét is, ahogy ez megvalósítható.  Ámen.

Lőrincz Ágoston, IV. évfolyam

Reklámok