Az Úr megerősítése

“Szálljon rám irgalmasságod, hogy éljek, mert törvényedben gyönyörködöm.”

Zsolt 119,77

 

Épp vizsgára készülődtem az első emeleti folyósón és akkor láttam meg kifüggesztve hogy mikor és miről kell majd esti áhitatot tartsak és  mivel a Biblia kéznél volt el is olvastam pár verset az adott zsoltárból.

Az első dolog ami akkor hirtelen eszembe jutott az volt, hogy most vajon irgalom vagy kegyelem kell, hogy törvényesen sikerüljön a vizsgám. Mert akkor a vizsga miatt feszülten arra gondoltam, hogy másodéves teológus eszemmel, tudásommal mit kezdek majd én ezzel az igével.

Viszont amikor néhány zsoltármagyarázatot meg kommentárt vettem kézbe, habár semmi konkrétat nem találtam az igéről, megtudtam, hogy hogyan is tevődnek össze a zsoltár sorai.

A 119. zsoltár 176 versből áll és mindezek tulajdonképpen egy gondolatnak a variációja. A szerző 176 verset akart íeni úgy, hogy mindegyik azt mondja: „milyen drága a szerzőnek a törvény”.

A zsoltár 22 kisebb, egyenként nyolcsoros költeményből van összefűzve, így alkotva a 176 verset. A mai estére rendelt ige is egy kisebb költeményheez tartozik, mely az isteni teremtésről és megerősítésről szól.

Kedves testvéreim! Gyakran hangzik ez a mondat, hogy: Nézz már tükörbe! Leginkább akkor, amikor valakit józanítani akarunk. Csakhogy Isten igen érdekes módon józanít bennünket.

Így kezdődik az előbb említett költemény, zsoltár rész: a te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem, oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat. Itt bizony teremtésről van szó, s ezt most leginkább ez a szó fejezi ki, amit így mond a zsoltár, hogy: megerősítettél engem.

Amikor arról olvasunk a Példabeszédek könyvében, hogy a bölcs ember úgy építi a házat, hogy az oszlopokra helyezi rá az oszlopokat, összeköti és ezzel az egész épületet megerősíti, elrendezi, biztonságot, szilárdságot ad neki (Péld 9), akkor értjük már, hogy mit mond itt a zsoltáros:

Te teremtettél és megerősítettél. Ez azt jelenti: teljesen jónak teremtettél, ezért oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.

Vagyis, ha belenézünk a másik tükörbe, a tökéletes tükörbe, ahogy Jakab mondja, a szabadság tökéletes törvényébe (ami egy másik tükör, az Isten kinyilatkoztatásának a tükre), rögtön egy életfeladat magasodik elénk, amit a zsoltáros kérésekben fogalmaz most meg.

Öt kérés van az említett zsoltár részben, köztük egyik a felolvasott igevers is, melyet mindjárt részletezni fogok.

Ha Isten keze ilyen tökéletest alkotott, akkor hadd tanítson Ő a tökéletességre. Isten keze formálta az embert, azért Istentől kell elkérni, hogy Ő formáljon, Ő tanítson, Ő vezessen bennünket.

 

És nincs nagyobb lét-tragédia, mint alatta maradni annak, amire Isten teremtett bennünket. Így a tanulás, a tanulásra való készség, latinul: a docilitas, igazából véve a hitre jutott ember egyik ismérve.

Egyszer megkérdezték Kálvint, miből tudja ő megmondani, hogy ki a hívő és ki a nem hívő? A 16. században is úgy volt ez, mint mindig: jöttek a rajongók, zümmögtek, szárnyaltak, repdestek, ők voltak a hívők, a megkérdőjelezhetetlenek, nekik külön bemenetük volt az Istenhez.

De valójában álhívők, képmutatók voltak. Nos, honnan lehet azt megítélni, hogy valaki hitre jutott és tényleg bízik Istenben? Azt mondja Kálvin: egyszerű a mérték: tanulni akar.

Aki, úgymond hitre jutott és ezzel be is csukott minden könyvet, becsukta a természet könyvét, becsukta a történelem könyvét, becsukta a lelkiismeret könyvét, és becsukta a Bibliát is, és azt mondja: én már hitre jutottam, engem megáldott az Isten, nekem már nem kell betű, tudomány, törvény, tanulás, az ilyenre, mondja Kálvin, tessék csak nagyon vigyázni.

Mert az ilyen nem tért meg, legalább is Istenhez nem. Legfeljebb önmagához tért és önmagát imádja. A hit igazi jele a docilitas, a tanulékonyság.

Kedves testvéreim! Ha csak megkönnyebbülésre vágyik az ember, akkor az saját akarat, és ahogy valóban bekövetkezik a megkönnyebbülés, az újabb nyomorúságot eredményez.

 

Ha azonban az akarat megtörik és meghajlik a fenyítés alatt, akkor következik az Isten jósága utáni kívánság. A hívő ember tudja, hogy Isten irgalmas (amint a felolvasott igeversben is hallhattuk: Szálljon ram irgalmad…), és ezért kéri, hogy ha lehetséges, akkor irgalmazzon neki.

Amint említettem az 5 kérésből az egyik a felolvasott ige: szálljon reám irgalmasságod, hogy éljek. Élni is tanulni kell, kedves testvérek. Ha már teremtésünk tükrébe belenéztünk, és ha látjuk a másik tükörben, mert abba is belenéztünk, tehát a kettős tükörben látjuk, hogyan rontja el mindig az ember a dolgot, akkor tanulni kell élni is.

Mert itt látjuk meg, hogyan csinál az ember az igazságból kegyetlenséget, a munkából rabszolgaságot, hogyan lesz a becsületből bürokrácia, hogyan lesz a tiszteletből önimádat, a jóságból korrupció és az életből lejtmenet.

Mert akik buknak, és távolodnak, azok elmaradnak Istentől. Akik elfelejtik, hogy Isten tanította őket élni, azok lejtmenetben vannak. Csakis az irgalmat hívhatjuk támogatásul, mert Isten szeretete mindig az Ő irgalmasságán keresztül ér el hozzánk.

Ugyanakkor szerintem nagyon fontos kiemelnem egy másik kérést: Legyen velem kegyelmed, hogy megvígasztaljon szolgádnak mondott igéreted. Ugyanis a kegyelem megvigasztal és abban a percben az ember Isten kezéből átkerül az Isten tenyerére, ahol új élet kezdődik.

 

Egy olyan élet, amire igazán lehet mondani, hogy élet. Ha Ő megvigsztasztalt, akkor az Ő kegyelme és irgalmassága hordoz és ebben a kis zsoltár részben minden benne van. „Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.”

Befejezésül pedig egy példával szeretném szemléltetni, hogy mi a különbség a kegyelem és az irgalom között. Egy bácsika a vonaton utazott, és egy kis méhecske volt a vonat ablakánál. Kinyította az ablakot, de mivel nem tudott kirepülni, kezével kisegítette.

Kegyelem az, hogy megnyílt az ajtó a mennybe, hogy Jézus Krisztus üdvösséget szerzett számodra. De át akar segíteni ezen az ajtón. Ez az irgalom. Isten pedig most azért hozott ide, hogy ebben az irgalomban részesüljünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Erzse András Zsolt, II.évfolyam

Reklámok