Igaz Krisztus követés

A mi segítségünk legyen Istentől, aki Atya Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság egy örök igaz Isten.

Textus: Filippi 3:8b-11

Mindannyian jól tudjuk, hogy milyen volt Pál apostol, a hajdani Saul korábbi életvitele. Őt is körülmetélték, mint minden hithű zsidó családban született fiúgyermeket, farizeus neveltetésben részesült, híres rabbinál tanult, betartotta a törvényeket és mindazokat az előírásokat, amelyeket a farizeusi életvitelnek követnie kellett. És meg volt győződve afelől, hogy helyesen jár el, hogy feddhetetlen, hogy ember nem találhat hibát benne sem kultikus, sem erkölcsi értelemben. Sőt úgy érezte, hogy mindaz, amit tesz, még a keresztyének üldözése is, az ő igaz buzgóságának tanúsítása. De miután Krisztus megjelent neki, és megismerte őt, mindaz, amit addig értéknek, jónak és dicséretesnek gondolt, szemétnek ítélte Krisztusért. Az igazi érték Krisztus lett számára. Megtalálta benne az „igaz gyöngyöt”. Ez pedig teljesen megváltoztatta életét, amint az új neve, a Paulus is tükrözi. A maga tökéletességével és farizeusi buzgóságával, nagyságával dicsekvő ember kicsivé lett. Megtörtént vele az, hogy a nagyból kicsivé, szolgává változott, úgy, ahogy azt Jézus Krisztus is tanította tanítványainak, s úgy, ahogy arra maga Jézus is példát mutatott.

Valójában mi tanúskodik arról, hogy hívők és jó keresztyének vagyunk? Az, hogy bizonyítani tudjuk, hogy az elvárások szerint eljárunk az istentiszteletekre, hogy olvassuk a Szentírást, hogy nem követtünk el olyan otromba vétkeket, mint mások? Vajon ezek nem annak bizonyítására szolgálnak gyakran, hogy saját igazságunkkal többek vagyunk másoknál? De ez emberi igazságunk csupán, és nem Isten szerint való.

A Jézus Krisztusban vetett hit azt jelenti, hogy mindenekelőtt meglátom, hogy a kegyelmes Isten segítségemre, a bűnös és elveszett segítségére siet, és megajándékoz a maga igazságával. Hinni azt jelenti, hogy megragadjuk Istent az ő saját igazságában, és átadjuk magunkat neki, hogy egész életünk őt dicsérje.

Pál apostol azt írja le a Filippi városban élő kedves gyülekezetének, hogy mit jelent számára a Krisztussal való közösség. Személyes vallomást ír le Krisztus feltámadásának az erejéről. Jézus Krisztus feltámadásában Isten a mi megigazulásunkról gondoskodott, amint ezt a Római levélben is olvashatjuk. A feltámadás az alapja a Krisztushoz való tartozásunknak.

Jézus Krisztus megismerése, a vele való közösség elsősorban az ő feltámadása erejének megismerése által történik. Ez nem valami tan elsajátítását jelenti, hanem az az ismeret, amelyhez a belé vetett bizodalom is társul. Ez állandó közösség vele, hogy mindinkább megismerjük őt. Nem egy egyszeri felismerés, amely által most már mindent megtudunk Jézus Krisztusról és feltámadása erejéről. A következő versekben az apostol azt is mondja, hogy ő sincs még a célban. Még nem tökéletes. De igyekszik mindinkább megismerni Jézus Krisztus erejét. Nem fárad bele abba, hogy mind jobban megismerje őt. S mivel ebben az ismeretben kíván gyarapodni, azért kell kárnak és szemétnek ítélnie mindazt, ami korábban a saját igazságát és törekvését jelentette.

Mit vár az apostol ettől a megismeréstől? Nem valami olyan felemeltetést vagy megdicsőülés, amely által egyszerre minden megoldódik. Hanem a Krisztus szenvedésében való részesedést. Milyen érdekes, hogy az apostol itt ugyanazt mondja el, amit Jézus Krisztus jelentett ki Ananiásnak őfelőle. Ez a damaszkuszi tanítvány, Anániás látomásban kapta a parancsot: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik. Ananiás viszont ezt felelte az Úrnak: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illette a te szenteidet Jeruzsálemben: És itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják. Az Úr pedig ezt mondta neki: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt. Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni. (ApCsel 9,10–16)

Lemondani a magunk erejéről, akaratáról, nagyságáról, és Krisztus kegyelmére bízni magunkat, hogy az ő ereje által legyünk erősek. Mindenekelőtt ezek tükrözik a mi hitük valódiságát. Krisztus igazságát és megbocsátását hirdetni, szenvedni az evangéliumért, kicsiként vállalni a mások szolgálatát, mások terhét hordozni. Ezek azok, amelyekben aztán mind inkább megismerjük az ő erejét. Beismerni és megbánni vétkeinket, Krisztus megbocsátásáért könyörögni, küzdeni az óember ellen, és igyekezni ismételten a Krisztus szerinti életvitelre a Szentlélek segítségéért imádkozva. Ezeket jelenti az, hogy hasonlóvá leszünk Krisztus halálához és egyre inkább megismerjük feltámadása csodájának erejét.

Pál apostol átélte ezt: Aki elveszti életét én érettem, megtalálja azt. És Jézus Krisztusnak ez az ígérete reánk is vonatkozik, hogy mi is elnyerhessük mennyei elhívásunk jutalmát – végül a halálból való feltámadást.

Dohi Arnold, IV. évfolyam

Reklámok