Textus: Dániel 9,1-9a

            Keresztyén tesvéreim. Dániel próféta alakját sokan ismerhetjük akár vallásórákról, akár az iskolából, hiszen ő a főszereplője például annak a csoda-történetnek, amikor is az oroszlánok vermében volt, és nem esett baja. Dániel prófétról azonban kevésbé ismerős az a történet amit könyvének az elején találunk, mégpedig az, hogy ő maga a böjt kiemelkedő alakja. Híres ugyanis étkezési tisztaságáról. A ma estére kijelölt igeszakaszban is róla hallottunk, s erről szeretnék ezen az igehirdetésen beszélni. Szeretném ha megértenénk, hogy mitől is különleges ez a mai történet, hogy milyen csodálatos üzenetet hordoz magában. A ma esti igeszakasz egy részlet Dániel próféta bűnvalló imádságából. Ahhoz, hogy ezt az igeszkaszt megértsük tudnunk kell, hogy a próféta a babiloni fogságban van, itt olvasgatja Jeremiás próféta  jövendöléseit, miszerint lejár a 70 esztendő, és a nép megszabadul a fogságból. Rendkívül elgondolkoztató ez a történet, és bátorító is egyben számunkra ebben a böjti időszakban.

            A felolvasott igeszakasz elején azzal találkozunk, hogy Dániel vallomást tesz. Arról beszél a próféta, hogy az Úristenhez fordult, hozzá fohászkodott, imádkozott, könyörgött, illetve böjtölt zsákruhában, hamuban. Imádkozott s egyben vallást tett arról, hogy milyen hatalmas is az Isten. Gyakran elhangzik ez a gondolatmenet szószékről, lelkipásztoroktól, hogy Isten irgalmas, megbocsájt, a nép bűnös, hibákat követ el. Vajon most, ez az igehírdetés is erre akar rámutatni? Elmondhatjuk, hogy valamennyire ismerjük az adott kor eseményeit, ezáltal pedig mi is megértjük, rádöbbenünk akárcsak Dániel Isten hatalmasságára. A mi emberi logikánk szerint a bűnt büntetés követi, majd ezután kerül sor bűnbánatra. Azonban ez a mai igeszakaszban pontosan fordított sorrendben történik, azaz Isten kegyelme vezeti a prófétát bűnbánatra. A fogság idején, amikor is Dániel ráeszmél Jeremiás próféciájának lényegére, akkor jön rá igazán, hogy mennyire hatalmas az Isten. Rájön a próféta, hogy Isten a bűnök ellenére, a bálványimádás ellenére, kegyelemmel fordul a néphez. Nem pusztítással, nem haraggal, nem ítélettel fordul Isten a néphez, hanem kegyelemmel, megadja a hazatérés lehetőségét, megadja a szabadságot a nép számára.

            Mintegy válaszként hangzik el itt Dániel bűnvallása. Az Úr szolgája bűnbánatot tart. Bűnbánatában nem csak önmagáért imádkozik, hanem amint elhangzott mindazokért is akik hűségesen megtartják az Úrral kötött szövetséget, vigyáz mindazokra akik szeretik az Urat, megtartják az Ő paran-csolatait.

            Ebben a böjti időszakban lehetőségünk van arra, hogy elgondolkozzunk életünkön, hogy számba vegyük az elmúlt napok, hetek, hónapok eseményeit, történéseket idézhetünk fel. Hogy miért? A válasz egyszerű. Ha felidézzük az eseményeket, ha összpontosítunk arra, hogy hol is hibáztunk, akkor a prófétához hasonlóan mi magunk is bűnbánatot tudunk tartani, tudunk böjtölni, képesek leszünk arra, hogy magunkat a bűneinktől megtartóztassuk, hogy Isten fele tudjunk fordulni. Az Istentől kapott lelki gazdagság kell legyen a böjt alapja, mert ha ismerjük lelki gazdagságunkat, akkor le tudunk mondani azokról a káros dolgokról, amelyek nap mint nap jelen vannak a mi életünkben.

            Az 5. versben arról olvashatunk, hogy a próféta beszámol arról, hogy vétkeztek, bűnbe estek, elfordultak Istentől, eltértek a törvényektől, parancsolatoktól. Bátran kijelenthetjük, hogy gyakran esünk mi magunk is hasonló helyzetekbe, gyakran követünk el hibákat, sokszor még annak ellenére is, hogy nem akarjuk ezeket. Ha számbavesszük az elmúlt napok, hetek, hónapok eseményeit akkor felismerjük tévedéseinket, hibáinkat. Ilyenkor pedig nem azokra a bűnökre kell gondoljuk, hogy mi is bálványimádók vagyunk, hanem gondoljunk csak bele: fordítottunk elég időt szeretteinkre, vagy fontosabbnak tartottunk más dolgokat és elhanyagoltuk őket? Figyeltünk kellő képpen Istenre, vagy kicsiny dolgainkkal törődtünk, a magunk feje után mentünk, és háttérbe szorítottuk Isten gondviselő szeretetét? Kérdések sokkasságát lehetne itt felsorolni, és bizonyára számos kérdésben magunkra ismernénk. Számos kérdésben meglátnánk a hibáinkat, tévedéseinket.

            Ez a böjti időszak lehetőséget ad számunkra, hogy ne csak ráébredjünk hibáinkra, hanem változtassunk is azokon. Amikor halljuk ezt a szót, hogy böjt akkor leginkább az ételektől való megtartóztatás jut az eszünkbe. De nem csak így lehet böjtölni. Böjtölni tudunk úgy is, hogy kevesebb időt töltünk el a számítógép előtt, és több időt fordítunk szeretteinkre, embertársi kapcsolatainkra. Böjtölni tudunk úgy is, hogy lemondunk önfejűségünkről, és Isten akaratára hagyatkozunk. Böjtölni tudunk úgy is, hogy lemondunk azokról a dolgokról amelyek rossz irányba terelik a mi életünket, a mi minden-napjainkat és előtérbe helyezzük mindazt, ami közel visz Istenhez. A böjt számunkra azt kell jelentse, hogy elgondolkoz-zunk életünkön, számba vesszük hibáikat, számba vesszük azokat a dolgokat, amelyek gátolnak bennünket, amelyek megakadályozzák, hogy Istennek tetsző élett éljünk.

            Csodálatos ebben az igeszakaszban az, hogy Dániel próféta imádságában nem tekinti önmagát kivülállónak, annak ellenére, hogy ő egy istenfélő ember, ő maga nem él tisztátalan  életet, tartózkodik minden gonosz cselekedettől. Imájában mindenkiért könyörög, mindenkiért bűnvallást tesz, hiszen meglátta Isten kegyelmét, megértette Jeremiás próféta jövendölését. Isten kegyelme megmutatkozott abban, hogy a nép bűneit nem nézte, nem ítélte meg, hanem megadta a szabadulás lehetőségét. A lázadó népet, a hibákkal teli embereket nem fogsággal súlytotta, hanem megadta számunkra a szabadságot.

            Ez a hatalmas Isten jelen van a mi életünkben is, ez a gondoskodó, és féltőn szerető Isten velünk van életünk minden pillanatában. A kérdés csupán az, hogy tudunk rá figyelni, tudunk bátran reá hagyatkozni? Erre a kérdéskörre ad választ a 9. vers. Azt olvashattuk, hogy a mi Urunk irgalmas és megbocsájt. Ez a gondviselő Isten van jelen életünk minden pillanatában, ezérthát merjük bátran felvállani gyengeségeinket, merjünk szembenázni kicsinyhitüségünketl, hiszen ő tud ezekről, ismeri a mi hibáinkat, irgalmas, és megbocsájt.  Böjtölni pedig nem csak saját magunkért tudunk, hanem egy közösségért is, egy gyülekezetért is, egy népért is, ahogyan Dániel próféta is teszi.

            Ez a böjti időszak segítség lehet számunkra. Segíthet bennünket abban, hogy ha már felismertük a mi gyenge-ségeinket, akkor változtassunk rajta. Segítseg lehet számunkra, hogy jobbá tegyük a mi életünket, hogy figyelhessünk szeretteinkre, embertársainkra. A mi féltőn szerető Urunk velünk van, támogat bennünet, kegyelmével pedig bearanyozza a mi életünket. Ez egy csodálatos ajándék Istentől, ezt nekünk meg kell becsülni, és ennek teljes felelősségtudatában kell élni.

                                                                                                Ámen.

 

Lajos József, V. éves teológiai hallgató

Reklámok