Hűség és elköteleződés

„Akkor Dániel szóla a királynak: Király, örökké élj!Az én Istenem elbocsátá az ő angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam ő előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.”

Dán 6,21-22

 

 

Attól függetlenül, hogy hogyan vélekedünk Dániel könyvének keletkezését illetően, abban egyetérthetünk, hogy a könyv célja az Isten és az ő törvénye iránti hűségre való buzdítás és felszólítás válságos időben. A mai ige kapcsán ezt tekinthetjük kiindulópontnak.

Mindnyájan ismerjük ezt a történetet. Dánielt, Dárius király, a százhúsz tiszttartó felett álló három igazgató egyikévé nevezi ki. Dániel irigyei okot keresnek ellene, hogy bevádolhassák. Azt olvashatjuk azonban, hogy semmi ilyet nem kaptak, mert Dániel hűséges volt a birodalom minden dolgában, semmi fogyatkozás, semmi vétek nem volt e tekintetben benne. Rosszakarói ezért cselhez folyamodnak: Isten iránti hűségével próbálják tőrbe csalni. Tudják, hiszen sohasem titkolta, hogy naponta háromszor visszavonul és imádkozik Istenhez a Jeruzsálem felé néző, nyitott ablakánál. Olyan törvényt ajánlanak és hozatnak, a hátsó szándékukat mit sem sejtő királlyal, amiről tudják, hogy Dániel nem fogja betartani. Amikor Dániel tudomást szerez a király döntéséről, bár tisztában van azzal, hogy ez ellene irányult és a biztos halál vár rá, nem hátrál meg. Számára az Isten iránti hűség mindennek az alapja. Ha nem vállalja fel nyíltan továbbra is hűségét, az egyenlő lenne számára Isten megtagadásával. Kálvin ezt írja: „Szükséges volt tanúsítania az emberek előtt állhatatosságát azzal, hogy Istent imádja, ha változtat ezen a szokásán, ez egyértelmű lett volna Isten megtagadásával, vagy hitszegő elszakadással tőle.”

Dániel könyvének célközönsége az elnyomás alatt élő nép. Isten választott népe idegen kultúrában, idegen kultuszok között él. Az egy Istenbe vetett hitük miatt üldözéseket, megtorlásokat kell elszenvedniük. Ha a könyv keletkezését a makkabeusi korba tesszük – ahogy ez gyakran történik – azt kell mondanunk, hogy itt Isten népét a saját hazájában üldözik és öldöklik hite miatt. Egy időre még a kultuszukat is beszüntetik. Dániel helytállása ebben a történetben világos példát mutat számukra, hogyan cselekedjenek.

De tegyük fel a kérdést: mit üzen számunkra ez a történet, és azon belül Dániel válasza a királynak?

Mi, ma nem szenvedünk el ilyen üldöztetéseket. Minket nem vetnek az oroszlánok elé, de még csak börtönbe sem, ha imádkozunk. Akkor mégis hol tudnánk megteremteni a kapcsolatpontot Dániel története és a mi életünk között?

A hűség és elköteleződés két olyan kapcsolópont, ahol ez a történet ma is közel jön hozzánk.

Gondoljuk át még egyszer ezt a történetet. Dániel hűséges volt a reá bízott munkában. Ezt meg is fogalmazza a királynak adott válaszában: „… és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.” Feladata az volt, hogy két társával együtt felügyelje az ország pénzügyeit intéző tiszttartókat.

Pénz. Ez már így önmagában sem sejtet semmi jót. Hát ha még tovább sorolnánk: korrupció, sikkasztás. A pénz csábítása minket, keresztyéneket sem kerül el. Nagyon sokszor elbukunk rajta. Egyházunkat is érinti ez a veszély, és valljuk be őszintén, a legnagyobb alázattal, hogy mint egyházi emberek, mi is nagyon sokszor elbukunk ilyen ügyekben. Akár úgy is mondhatnánk, hogy lebukunk ilyen ügyekben. De még mielőtt bármelyikünk is megfogalmazná önmagában, az általunk olyan gyakran használt „én majd másképp teszem” mondatot, gondolatot, vegyük szemügyre a minket, teológiai hallgatókat érintő pénzügyeket. Konkrétan a legátum tíz százalékának a leadására gondoljunk. Legátum átadásakor gyakran elhangzik a kérdés: mennyit írjunk be? Ha mi ezen a szinten már csalunk, mert mi ez, ha nem csalás, akkor ne fogalmazzunk magunkban ilyen szép gondolatokat, hogy majd mi másképp teszünk.

A történet másik ilyen pontja, amit Dániel válaszában szintén megfogalmaz, az konkrétan az Isten iránti hűség: „… mert ártatlannak találtattam ő előtte”. Dániel hűségét Isten iránt napi háromszori imádkozása teszi láthatóvá. Hogy is állunk mi ezzel? Nekünk nem írja elő egy törvény sem, hogy tilos imádkoznunk. Nem. De pont ez teszi sokkal súlyosabbá a vádat ellenünk, mert saját magunk döntéséből hanyagoljuk el az istentisztelet ilyen formáját. Reggeli áhítat. „Jössz áhítatra?” „Á nem, inkább alszom még tizenöt percet.” Napi elcsendesedés, igeolvasás, imádkozás. „Most inkább kimegyek a városba.” Vagy „elmegyek bulizni”, vagy „inkább nézek egy filmet.” Ugyanezeket bátran elmondhatjuk a tanulásra is. De ha elhanyagoljuk a tanulást, hogyan akarjuk helyesen szolgálni az Urat? Hogyan akarunk Róla tanítani, ha nem ismerjük Őt igazán?

Dániel hűsége jó példa számunkra is. Ne higgyük, hogy a mi hűségünk kifogástalan. Apró dolgokon csúszunk el. Gyakran észre sem vesszük, hogy hűtlenné váltunk. Ezért mindnyájan tartsunk számadást magunkban. Vegyük sorra azokat a pontokat, ahol életvitelünkkel hűtlenné váltunk megváltó Istenünk iránt és valljuk meg azokat, mert „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” 1Ján1,9

Megváltó Urunk mondja: „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját.”

 

Bárócz Huba, III. évfolyam

 

Reklámok