Hitünk horgonya

„Mivel Isten még teljesebben meg akarta mutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. Így ez a két változhatatlan tény, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.”

Zsidók 6,1720

                Kedves testvéreim. Alapigénkben két változtathatatlan tényről hallhattunk. Két olyan tényről, amely arra bátorít minket, hogy az Úrhoz forduljunk, tőle kérjünk segítséget, benne higgyünk. Egyben biztosít is a tőle érkező segítségről, reménységről. Ez a két változhatatlan tény kedves testvéreim pedig nem más, mint az Ő ígérete amely tulajdonképpen eskü. A másik pedig maga Jézus Krisztus.

Lássuk ezt a két tényt egy kicsit közelebbről.

Isten ígéretet tett már Ábrahámnak, hogy meg fogja áldani és megsokasítja az ő magvát. Isten az ígéret mellett esküvel kötelezte el magát, és mivel nála nagyobb senki nincsen, önmagára esküdött. Ezt az esküt azért újítja meg az újszövetség népével, hogy erős vigasztalásuk és menedékük legyen. A szentíró a hívők reménységét a hajó és a horgony képével szemlélteti.

Bizonyára mindannyian láttunk már életünk folyamán hajót. És bizonyára azt is észrevettük, hogy a hajótesthez képest milyen kicsi a horgony. És mégis az a kis horgony leeresztve a mélybe, stabilan meg tudja tartani a hajót a vihar idején. Nem engedi, hogy felboruljon, vagy elsüllyedjen, hanem biztonságban, erősen tarja.

A ma élő ember élete is sok „viharnak”, azaz veszélynek van kitéve, de védelmet és biztonságot találhatunk a reménységben, ha a mi lelkünk horgonya Jézus Krisztussal köt össze minket. Azzal a Jézus Krisztussal, aki a kereszthalála által utat nyitott a szentek szentjébe. Nagypénteken ugyanis a templom kárpitja kettéhasadt, és megnyílt az út oda, ahova azelőtt csak a főpapnak volt szabad bemennie, évente egyszer. De azáltal, hogy Jézus bement a szentek szentjébe, megszerezte azt a kiváltságot, hogy mi bűnös emberek is Isten elé járulhatunk.

Kedves testvéreim, Jézus az első, aki elérte a mennyet, de nem ő az utolsó. Így ha mi Jézussal közösségben élünk, akkor már most a menny részesei vagyunk. Jézus csak előfutár volt, ő nyitotta meg az utat, elhárított minden akadályt. Ide vár minket is, az Ő követőit. Ő azt szeretné, hogy az Ő választottjai mindig vele együtt legyenek.

Kedves testvéreim az ígéret örököseiként nekünk is szól ez az ígéret. A feladatunk az, hogy hitünknek horgonyát eresszük le olyan mélyre, hogy az szilárdan tartson minket. Annyira szilárdan, hogy bármilyen nehézség vagy megpróbáltatás jön is a mi életünkben, ne sodorjon el bennünket. Hanem hittel és reménységgel tekintsünk mindenkor Jézus Krisztusra a mi személyes megváltónkra és vele közösségbe kerülve haladjunk az örök élet felé.

Ámen.

Csürös Róbert III. évfolyam

Reklámok