Ne rendüljön meg a ti hitetek!

Tx: Jn 14:1-3

 

Jézus utoljára vacsorázik tanítványaival. Megmosta azok lábát, odaadta Iskáriótes Júdásnak a bemártott falatot, és a Vele maradott tizenegynek beszél azokról a dolgokról, amelyek következni fognak. Vannak, amelyek a mából nézve már beteljesedtek és van, amely még várat magára. Jézus búcsúbeszéde a tanítványoknak, és mégis üzenetet hordoz számunkra.

  1. „Ne nyugtalankodjék a szívetek” vagy így is mondhatnám, hogy ne rendüljön meg a ti hitetek. Mert mi a hit? Biztos ismeret és szívbéli bizalom. És pont erre figyelmezteti Jézus tanítványait!

Péter az előző versekben bátran kijelenti, hogy bárhová követi Jézust, sőt életét is odaadja a Mesterért! Csakhogy a kakas nem szólalt meg addig, amíg háromszor meg nem tagadta Őt! Vagy ott van a többi tanítvány, akik közül a János evangéliuma szerint csak a szeretett tanítvány volt ott a kereszt tövében, de hol volt a többi? De ez a figyelmeztetés nemcsak a vacsorát követő egy napra szólt, hanem a tanítványok egész életére, mert sok viszontagság, kétely, nehézség követte Jézus halálának napját!

A felszólítás nekünk is szól. Ne rendüljetek meg a ti hitetekben – annyi mindennek a hatása alatt vagyunk. Ott van a világ vonzereje és mi ebben élünk, ott van a pénz igézete, hányszor az emberek kinevetnek, különbözik az értékrendünk, és még folytathatjuk! De úgy gondolom, hogy ez a felszólítás nemcsak erre vonatkozik, hanem még inkább arra, amiről itt Krisztus beszél, hogy tudniillik elmegy, hogy helyet készítsen nekünk – így szoktuk mondani – a mennyországban. Ebből a szemszögből ez azt jelenti, hogy ne találgass, hogy mikor jön el a mennyország, ne aggódj amiatt, hogy hogy lesz, mint lesz. Ne gyárts különféle elméleteket, hogy meghalsz s kész, vagy hogy a lelked a kozmoszban szabadon él, vagy a gyermekeid, unokáid által élsz örökre, vagy halálod pillanatában találkozol Krisztusoddal, hanem vedd komolyan mindazt, amit Jézus mondott, amit Isten kijelentett.

Mi, mai emberek, ha szabad így fogalmaznom a helyet készítés idejében vagyunk. Krisztus szenvedett és meghalt értünk, fel is ment a mennybe, hogy helyet készítsen nekünk, de még nem jött vissza! Sem a miénk, sem pedig az elhunyt szeretteink feltámadása még nem ment végbe! Ma még az Úr Isten „jókedvének esztendejét” éljük, a kegyelmi idő még tart az életben levők számára, és nem tudjuk, mikor zárul le vagy mikor jön Krisztus ismét el, mikor lesz a végső ítélet mindenki számára! De ez nem is a mi dolgunk!

  1. Amit nekünk tenni kell, így van megfogalmazva az igében: „higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem”. Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, akkor be kell vallanunk, hogy sokszor nehéz ebben a hitben megmaradni. Sokszor nehéz nemcsak az eddig megszerzett Istenismeretet megtartani, ragaszkodni hozzá, de nehéz a bizalmat is fenntartani. Pedig ez az egyetlen lehetőség ahhoz, hogy mindaz, amit Isten kijelentett számunkra, mindaz, amit Isten megígért nekünk az beteljesedjen.

Mert hinni Istenben azt jelenti, hogy ráállunk az ő ígéreteire, figyelünk az Ő szavára, s ha nem is látjuk a jövőt, ha idegen előttünk az út, akkor is bátran megyünk, mert tudjuk, hogy Ő csak a javunkat akarja. Mi több az úton nem egyedül kell járnunk, mert van nekünk Pártfogónk, Vigasztalónk: a Szent Lélek.

Krisztusban hinni pedig azt jelenti, hogy mindazt, amit Önmagáról, Istenről vagy Isten országáról kijelentett igaznak fogadjuk el. Jelen esetben, hogy az Atya házában sok lakóhely van, és ha elkészítette számunkra a helyet ismét eljön, hogy elvigyen oda, ahol Vele együtt lehetünk. Ha hiszünk Krisztusban, akkor kapjuk az Ő békességét, azt a békességet, amellyel végig járta a szenvedés útját. Ez az embernek tartást, méltóságot ad, hiszen tudja, hogy nem e világból való, hanem mennyei állampolgár. Így tud teljesen Jézust követő életet élni a mindenkori hívő.

És még egy gondolat: a hinni szó az eredeti szöveg szerint így is fordítható, hogy tudni, de még inkább elismerni. Ismerd el Istent, mint Teremtőt, aki megalkotta ezt a világmindenséget, aki elgondolt téged és életre hívott. Ismerd el, mint gondviselő, jóságos, szerető Atyát, és ismerd el Jézust, mint Krisztust, aki Isten Egyszülött Fia, aki emberré lett érted és értem, azért, hogy megváltson ott, a golgotai keresztfán, aki legyőzte a halált és feltámadt értünk.

Óvjuk hát hitünket, őrizzük Istentől/Istenről szerzett ismeretünket, ne feledjünk el imádkozni, s mindig, minden körülmény között merjünk hinni Istenben és a mi Megváltónkban!

Ámen

Béres Levente, IV. évfolyam

 

Reklámok