Különbségek nélkül.

Amikor beszélgetve bement vele sok embert talált ott összegyűlve. Ekkor így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. Ezért el is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek.”

ApCsel. 10: 27-29a

Kedves Testvéreim!

Elsőéves teológus koromban figyeltem fel a szomszédunkban élő, akkor 97 éves idős ember életvitelére. Ugyanis azt láttam, hogy ő, akit soha nem lehet a templomban látni, jobban megéli keresztény hitét, mint azok, akik alkalomról alkalomra ott ülnek a templom padjaiban. Felkerestem tehát, elbeszélgettem vele, és igazat adtam neki. Mert úgy gondoltam: ha mindenki, aki a templomba jár a mindennapi életben is úgy cselekedne, mint ő, akkor több békesség és szeretet uralkodna az emberek között és a szívekben.

Most csupán néhány fontos részletet mondanék el arról, hogy miként élte meg hitét. Reggel mindig hálát adott Istennek azért, hogy megtartotta az elmúlt éjszakában, délben 12-kor látni lehetett, hogy bárhol is tartózkodott, megáll és imádkozik, majd folytatja tevékenységét, és este imával az ajkán tért álomra. Gyermekkoromban pedig ő volt az, aki imádkozni tanított engem. Aki tőle kért, annak mindig adott; ha segíteni kellett valakinek, mindig mellé állt. Rajtunk is sokszor segített.

De a mai reggelen elsősorban nem is róla szeretnék beszélni, hanem a felolvasott igerész szereplőiről, valamint rólunk is, éspedig ezt kérdezve: merünk-e, tudunk-e Péterhez hasonlóan felkeresni olyan embereket, akik nem aktív tagjai az egyháznak, hanem magányos, elszigetelődött keresztényekként élnek imádkozva, adakozva és a szeretetet sokféleképpen gyakorolva.

Az igerész Kornéliusz és a háza népe megkeresztelésének történetét előzi meg. Ki ez a Kornéliusz?

Ő a római hadsereg századosa, és Cézáreában él. Még annyit tudunk róla, hogy egész háza népével, tehát családjával és a háza népéhez tartozó szolgákkal együtt olyan kegyes és istenfélő életvitelt folytatott, mint a hitüket gyakorló zsidók. S amint azt Jézus is tanította a Hegyi beszédben, hogy tudniillik az istenfélő élethez hozzátartozik, az imádkozás és az alamizsnaosztogatás, tehát a nélkülözők megsegítése, ő ezeket kitartóan gyakorolta. Nem volt a zsidó, sem pedig a zsinagógai gyülekezet tagja. A zsidók pedig úgy viszonyultak hozzá, mint idegenhez, gojhoz, sőt ellenséghez, aki katonaként és fegyverrel érvényesítette az elnyomó Római birodalom érdekeit. De akárcsak a kapernaumi százados, ő is különleges volt, ugyanis idegen származása ellenére az egy Istenben hitt, és hitének bizonyságát is adta életvitelével. Az előzményekből megtudjuk, hogy angyaltól vezéreltetve küldött Péterhez, hogy magához hívassa őt Joppéból.

Péter apostol első hallásra magyarázkodva azt mondja Kornéliusznak és háza népének, hogy tulajdonképpen olyan dolgot tesz, ami ellenkezik a hívő zsidók gyakorlatával: Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De ez a magyarázkodás, mintha nem csak Kornéliusznak szólna, hanem zsidó kortársainak is. Tudniillik az akkori farizeusi hagyományok szerint zsidó nem mehet be egy pogány házába, sőt még kapcsolatot sem ápolhat vele. Mindez az ószövetségi rendelkezésre vezethető vissza, hogy azért nem szabad kapcsolatot tartani az idegenekkel, mert azok elfordítják Izráel népét az Isten helyes tiszteletétől.

Péter tehát azt mondja, hogy a gyakorolt szokás félre tételét Isten utasítására teszi. Bármennyire nem szokásos és furcsa ez, Isten kér másfajta, egészen szokatlan viszonyulást Kornéliuszhoz hasonló emberek irányában. És itt az Istentől kapott és világosan beszélő jelre is hivatkozik, amely azt jelzi: meg kell szűnnie annak, ami eddig természetes gyakorlat volt. Ezért mondja: De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. Ezért el is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek.

Ez a történet azt üzeni számunkra is, hogy ne legyünk személyválogatók, ne a szokásos merevség, szűkkeblűség és távolságtartás határozza meg azok iránti viszonyulásunkat, akik mások, mint mi. Hanem menjünk oda hozzájuk, fogadjuk el őket, mert Isten is elfogadja és számon tartja kegyességüket. Mert mondom nektek, amit ti is nagyon jól tudtok, sokan vannak, akik buzgólkodnak az Isten dolgaiban a templomi gyülekezeten, közösségen kívül is. És az is lehet, hogy éppen a templomba járók bántásainak áldozataként nem lépik át a templom küszöbét. Az-az idős ember, akiről az igemagyarázat elején szóltam, s aki az óta már elhunyt, azért nem járt a templomba esküvője óta, mert akkor a presbiterek durván és szeretetlenül megsértették amiatt, hogy római katolikus lányt vett feleségül. Megalázták őket és kikergették a templomból.

Itt az idő elindulni. Itt az idő elbeszélgetni a kitaszítottakkal. Itt az idő letenni a szűkkeblű és egyoldalúan és mereven ítélkező emberi magatartást és szokásokat. Induljunk hát útnak úgy, mint Péter apostol. Ámen.

Barti Ferencz-Róbert V.-évf

Reklámok