Használati utasítás az életre

El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz. Józs 1. 8

Minden vásárolt termékhez, legyen az háztartási eszköz vagy éppen valamilyen készülék, használati utasítást kapunk mellé. Amikor kibontsuk, ott van egy füzet vagy pár lap, azt kézbe véve megtudhatjuk, hogy a bizonyos készüléket miképpen kell bekapcsolni, használni a neki megfelelő módon. De nagyon sokszor, sőt általában mi csak akkor szoktuk ezt a használati utasítást kézbe venni, mikor meghibásodik, olyankor elolvassuk, és utólag megtudjuk, mit nem csináltunk jól. Hasonló módon van a mi életünk is. Mi is kaptunk egy használati utasítást a mi életünkre, amely a teljes földi életünkre vonatkozik, amelyet el kellene olvasnunk, be kellene tartanunk, ahhoz, hogy az teljes és a maga eredeti funkciójára tudjuk felhasználni. De általában (jobb esetben) csak olyankor vesszük a kezünkbe ezt a használati utasítást, amikor az életünk megromlott, valami meghibásodott. Vagy pedig ilyenkor, ami manapság oly népszerű lett, eldobjuk az életünket, ugyanúgy, ahogy egy eszközt is ha az meghibásodik. A felolvasott Ige, amit ma Isten a mi szívünkre helyez, világosan és egyértelműen elmondja, hogy használati utasítás nélkül, a Szentírás nélkül nem lehetünk szerencsésen utunk során, sem nem boldogulhatunk.

Meghal Mózes, utána pedig Isten Józsuét választja ki és bízza meg a kiválasztott nép vezetésével. Megbízatásakor pedig bátorítja, bíztatja: „el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled”, ugyanakkor inti is: „el ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban…” Eredményes, szerencsés élete csak akkor lesz, ha ezt a figyelmeztetést, intést betartja!

Kedves teológus testvéreim! Mi is hasonlóak vagyunk Józsuéhoz, hiszen az Úr Isten minket is kiválasztott a vezetésre, a keresztyén nép Krisztushoz való vezetésére és bátorítására. De mielőtt elindulunk erre a nehéz, de ugyanakkor szépséges szolgálatra, meg kell állnunk és meg kell hallgatnunk Isten bátorítását és intését. Velünk lesz az Isten, Ő lesz a bátorító, védő pajzsunk, Ő lesz az irányítónk, de az Ő parancsolatait nekünk is be kell tartanunk. Mert ha nem, soha nem lehet sikeres a mi szolgálatunk, de a mi életünk sem. És ne feledjük azt, hogy teológusokként, majd pedig lelkipásztorokként emberek üdvössége a tét! Ha a magunk tudása szerint, akarjuk véghezvinni ezt az egész életre vonatkozó szolgálatot, nem lehet az áldott! Csak akkor lehet áldott, ha abba Istent is belevonjuk, ha az Ő Igéje és Szentlelke által munkálkodunk! Visszatérve a kezdő példához, úgy fogunk kiégni és elromolni, ahogyan az a bizonyos elektronikai eszköz is kiég, ha nem a neki megfelelő módon használjuk! Mert csak úgy tudunk adni, úgy tudunk fáradhatatlanul munkálkodni, ha mi is kapunk valamit, erőt és segítséget a Szentírásból, Isten Igéjéből.

A Teológián sokszor abba a tévedésbe esünk, úgy ahogyan velem is megtörtént, hogy azt hisszük elég nekünk az az Ige, amit préceseken vagy az órákon kapunk, nem kell elolvasnunk nekünk semmit naponként a Szentírásból. El kellett teljen egy bizonyos idő ahhoz, hogy rájöjjek, nem elegendő a préces és az órákon kapott Ige, hanem kell egy időintervallum, amikor én feltöltekezek, amikor csak Isten és én vagyok, amikor erőt kapok a tovább menetelhez és amikor megtudhatom hogy mit is akar üzenni az Úr Isten nekem arra a napra!

Segítsen bennünket az Isten, hogy életünk minden napján használjuk és vágyakozzunk az Igéje után, mert a mi szolgálatunkban emberek üdvössége a tét. Mennyit ér ez neked? Ámen.

 

Andrei Imelda (III. évfolyam)

Reklámok