Önismeret az istenismeret tükrében

Ézs 5,21: Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak.

 

Önbizalom, önbecsülés, önismeret, önkritika, öntudat, önértékelés. Ezek mind divatos kifejezések és a mai korban igencsak népszerűek. Főként ebben a korban nőtt meg e szavak jelentősége, amikor az „ön-”, vagyis az „én” gyakran a közösség rovására a középpontba került.

Az egészséges énképre kétségtelenül szükség van. Főleg egy teológus számára fontos, hogy tisztán lássa és értékelje önmagát. Nem mindegy azonban, hogy ebben az önvizsgálatban melyik tükör elé állunk, mihez viszonyítjuk magunkat, milyen mércét veszünk alapul.

Feltevődik a kérdés, hogy miként juthatunk helyes önismeretre? Sokan sokféle választ és módszert ajánlanak. Keresztyén tanításunk szellemében azt mondhatjuk, hogy az önismeretünk szoros kapcsolatban van istenismeretünkkel. A felolvasott ige is erről beszél. Alapigénk azt is kifejti, hogy mi történik akkor, ha valaki leválasztja az önismeretet az istenismeretről?

Ezek a jajok, amiket a próféta megfogalmazott első sorban azok ellen irányulnak, akikről inkább azt mondhatjuk el, hogy önteltek és beképzeltek. A 25. versben olvashatjuk, hogy: „megvetik a Seregek Urának a tanítását, és utálják Izrael Szentjének beszédét.” Tehát számukra a Seregek Urának a tanítása nem releváns, az ő életükre nézve Izrael Szentjének nincsen mondanivalója. Mivel pedig Isten és az ő akarata nem fontos számukra, ezért életük mással van betelve.

Vajon ti, a társadalom, a gyülekezetek, a családok mai vezetői és példaképei mivel vagytok betelve? Vajon a ti életetekben és mindennapjaitokban van-e aktív helye az Isten akaratának, a „tanításnak”, vagy kiszorítja ezt az önteltség?

Nekem első sorban azt üzente ez az Ige, hogy figyeljek oda a mindennapokban Istenre és próbáljam kiiktatni magamból az önteltséget és azt, hogy magamat különbnek tartsam másoknál. Legyen meg bennem ehhez a kellő alázat és a másokkal szembeni tisztelet, az apostoli tanítás szerint: egymást különbnek tartván magatoknál. Továbbá legyek hálás Istennek, minden bölcsességért, amit ajándékozott nekem, mert az nem az enyém, hanem csak úgy kaptam.

Vizsgáljátok tehát meg magatokat, hogyan szól nektek az Isten jajbeszéde, figyelmeztetése. Miben szeretné a Seregek Ura, ha jobban figyelnétek az ő útjára, az ő igéjére, az ő akaratára. Mivel van betelve az életed, a mindennapjaid? Nektek is szól az Isten üzenete: ne legyetek önteltek és ne a saját bölcsességetekre támaszkodjatok, hanem az Úr akaratát és bölcsességét keressétek, minden helyzetben. Ne csak a saját szemszögetekből, hanem másoknak és főleg Istennek a szemüvegén keresztül tekintsetek magatokra. Vagy az előző hasonlattal kifejezve Isten tükre elé álljatok. Kétségtelenül hasznos és fontos, hogy az ember kellő önkritikával tekintsen magára. De az önkritika nem elég, mert ennek a mértékét is végső soron mi magunk határozzuk meg. Szükség van egy külső szemre, egy másik rálátásra, amely hitelesebb képet ad arról, hogy ki vagyok.

Itt nemcsak az a fontos, hogy egy külső szem révén kerül mérlegre az életünk. Ennél fontosabb az, hogy ez az Isten szeme. A Teremtő mércéje. Amely nemcsak azt látja, aki vagyok, és akivé lennem kellene. Ebben a vizsgálódásban ott van az a Krisztus is, aki a Teremtő igazi képe, és aki minden hiányosságomat pótolni tudja. Aki kiegészítheti mindazt, ami nem vagyok. Aki által, és akin keresztül az Isten olyannak lát, amilyennek lennem kéne, amilyenné válhatok. Ez már helyes önismeret az istenismeret tükrében. Ez már nem a saját okoskodásodra való támaszkodás és a saját bölcselkedéseddel való betelés, hanem ez az Istenre figyelés és az ő igéjével való betöltekezés.

Pál apostol életét is említhetnénk, akinél látjuk, hogy milyen önbizalommal és öntudatosan üldözte a keresztyéneket, amíg a saját elképzeléseivel volt betelve. És mégis ez az önbizalom és öntudat Isten akaratával ellentétes volt. Látjuk tehát, hogy a helyes önértékelést és önbizalmat az önteltségtől sok esetben csak egy nagyon kis lépés választja el. Vajon mi az a te életedben, amit az Isten meg akar világítani, hogy ott igazából a saját bölcselkedésedről és okoskodásodról van szó? Vajon az életednek mely területe az, ahol az önteltséged vagy a beképzeltséged miatt nem látsz tisztán? A mai nap folyamán „csak légy egy kissé áldott csendben” és keressed az isteni bölcsességet, akár ebben az igében, az előadásokban, a barátaid hozzáállásában és minden másban. Fogd vissza az okoskodást, a bölcselkedést és legyél nyitott felfedezni az Isten útját, akaratát, vezetését a különböző élethelyzeteidben! Fordítsd vissza tekinteted az Isten bölcsességéhez, hogy megtapasztalhasd abban a megtartó erőt, hogy így helyesen látva az Istent az önértékelésed és az emberértékelésed is a helyére kerülhessen! Ámen!

Ádám Zsolt, V. évfolyam

Reklámok