Válaszd az Életet

Bizonyságul hívom ellenetek a mai napon a mennyet és a földet, hogy elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess, te is, és utódaid is. Alapige: 5Móz 30, 19

 

Az alapige ezen szavai ma hozzánk szólnak, egykoron pedig Izrael népéhez, akit az Úr  kiválasztott és kiszabadított Egyiptomnak földéről, a szolgaság házából, ahol nyomorgatva élt. Nem bírták tovább, így hát felkiáltottak, segítségül hívták az Urat és Ő meghallgatta őket, eljött és harcolt értük. A kiszabadított nép viszont még nem volt kész arra, hogy az Urat kövesse, még nem volt teljes bennük a bizalom, még nem ismerték az Urat, még nem tudták ki Ő valójában. Az Isten látva megkeményedett szívüket, a bennük levő félelmet, bizalmatlanságot, a bűneiktől való megkötözöttséget, nem mondott le róluk, nem azt mondta, menjetek vissza Egyiptomba.

Nem ezt teszi, hanem azt mondja: rendben, akkor beíratlak benneteket egy „hogyan bízzunk meg az Úrban” című tanfolyamra, ami egy 40 éves sivatagbeli vándorlásról szól, hogy a kemény szívük megpuhuljon, és ne az Úr ellenem harcoljanak, hanem vegyék fel a harcot a bűn és minden olyan kísértés ellen, ami ott lakozik a tagjaikban, a szívükben, ami eltávolítja őket az Úrtól. Ezt az utat, ezt a harcot viszont nem egyedül kell megtegyék, mindvégig velük van az Úr és gondoskodik róluk, támogatja őket. A vándorút végén az Úr újra szövetségét ajánlja fel a népnek, felsorolva előtte mivel is jár a Vele való szövetségkötés, így hát bizonyságul hívja a mennyet és a földet, hogy ne maradjon titokban semmi, amiről az embernek tudnia kell és az ember sem takarhat el semmit, mivel az Isten mindenről tud. Az Úr viszont nem úgy cselekszik a szövetségkötéskor, mint sok esetben a mai világban teszik, hogy a következményeket elhallgatják, vagy olyan kisbetűvel írják a fontos tudnivalókat, hogy nagyítóval is alig látni. Ő nem ezt teszi, a 30-dik részt megelőzőleg a 28 és 29 dik részekben szépen fel van sorolva, hogy mit takar az áldás és az átok, amit az ember elé helyez, hogy válasszon. És nézd csak meg, mennyire is szeret minket az Isten, mintha könyörögne ..kérlek válaszd az ÉLETET. Te mit választasz? Ha az életet választod, mondd ki. Ugye milyen könnyen tudjuk választani az életet. Amikor viszont az élet megpróbáltatásaival, kísértéseivel találkozva, döntéshelyzetekbe kerülünk, mintha mindent elfelejtve élünk, az életet választottuk még egy pár pillanattal ezelőtt, a másik pillanatban pedig már úgy élünk, mint aki a halált keresi és nem élni akar. Hisz figyeld csak meg az életed, a mindennapi döntéseidet, hányszor cselekszel úgy, hogy nem az életet, hanem a „halált” választod. Nem életet, hanem halált hozó az, amit mondasz, amit cselekszel, ahogyan élsz, amit gondolsz. Ugye mennyire nem könnyű az életet, a jót, az Isten szerinti jót választani és aszerint élni?

Lehet az a gondolat fogalmazódik meg most benned, hogy lehet ilyen az Isten, hogy megátkozzon minket, ha valami rosszat cselekszünk, ha nem tartjuk be a parancsolatait, megszegjük a szövetséget. A szövetségkötés felelősséggel jár. Ha jobban belegondolsz, nem Ő, hanem mik vagyunk azok, akik büntetjük magunkat, vonjuk magunkra az átkot, mivel meg van mondva, mi történik és mi a következménye annak, ha nem hallgatunk az Úrra. Figyeld csak meg, akkor esünk bűnbe, átok alá, amikor egyedül hozunk döntést, úgy csináljuk ahogyan mi akarjuk, a magunk feje utáni életet akarjuk élni és nem az Úrral, őt ki akarjuk hagyni az életünkből, pedig csak Ő egyedül az, aki megtud szabadítani minden bűntől és függőségtől, minden átoktól, mivel mi, természetünk szerint csak arra vagyunk képesek, hogy mind Istent és felebarátunkat gyűlöljük. Vagyis Istennel való szövetség nélkül, csak az átkot, a halált tudjuk választani és magunkra vonni, ezért ajánlja fel az Úr a vele való szövetséget, mert csak Általa és Vele tudunk az élet és áldás mellett dönteni.

A parancsolatok, amelyeket Isten elénkbe ad, azért teszi, hogy megmutassa számunkra mi a bűn az életünkben, ami az aminek nincs helye, amitől el kell forduljunk, és miként éljünk, mert nem számára jók, ha betartjuk azokat, hanem számunkra, ezt kell megértsük. Számodra és felebarátod számára. Ő nem akar kényszeríteni senkit és ha Neki hátat fordítunk, nem mond le rólunk, hanem folyamatosan újra elénk áll és újra felajánlja segítségét, önmagát, az Életet. A nép félre értette Őt, nem a parancsolatoknak kell megfeleljenek, hanem az Urat kell kövessék, Vele éljenek, neki minél nagyobb teret engedjenek az életükben és így Általa tudnak áldássá formálódni, mert az áldás nem más mint maga az Úr Jézus Krisztusnak jelenléte az életünkben, így Vele szabadok lehetünk és képessé tesz arra, hogy tudjuk az életet választani, hogy tudd a Krisztust választani minden nap, minden helyzetben, mert benne van az áldás, ott ahol Ő van, mert Ő az aki magáról azt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam”.  Ámen.

Reklámok