Dávid bűnbánata és közössége Istennel

 „Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni.”

II Sámuel 12,13

Keresztyén Testvéreim!  Mindnyájunk előtt ismerős Dávid király története. Saul után Izrael II-ik királya.   De Dávid sem volt tökéletes. Hiszen egyszer nagyot hibázott. Úgy nevezhetnénk: bukás, mivel hibák sorozatát követte el.  Engedett a kényelemnek és nem ment el a harcba, majd házasságtörést követett el, végül a bűnét akarván fedezni gyilkosságra vetemedik.

A bukás történetéből úgy tűnik, mintha ezzel a szentíró lezárná a történetet, hiszen Dávid a hatalmas király azt tehetett, amit akart. Övé volt minden Izrael földjén, azt kapott meg, amit akart. Sőt élet és halál Ura volt.  A megelözö fejezet, amely Dávid bukását irja le, egyetlen rövidke mondattal zárul: „De ez a dolog, a melyet Dávid cselekedett, nem tetszett az Úrnak.”  (II Sám 11,27b)

Eltelik pár hónap, amikor Nátán próféta megjelenik Dávid előtt, és példázatot mond Dávidnak.  A király tudattalanul is önmaga ellen hozza meg az ítéletet, amikor nagy haraggal felpattan székéből és ezt kiáltja: „Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, a ki azt cselekedte, négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt művelte.”  (II Sám 12,5b,6a) Erre Nátán Dávid szemébe nézve a következőket mondja: „Te vagy az az ember!” (II Sám 12,7a) De Istennek ez a válasza Dávid tettére, csak a kezdet volt, mert Isten népével kötött szövetségben világosan leszögezte: „De ha nem hallgatsz az Úrnak, Istenednek szavára, ha nem tartod, meg és nem teljesíted minden parancsolatát és rendelkezését, amelyeket ma megparancsolok neked, akkor rád szállnak mindezek az átkok és kísérni fognak téged” (Deut 28,15). Nátán tehát így folytatja: „Én kentelek fel téged, hogy király légy Izrael felett.[…] Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén mely utálatos ő előtte?[…] Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megutáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.”  Mit is érdemel Dávid ezek után? Ő mondja ki saját szájával: Halál fia az az ember! Talán, meg lehet-e támadni valamilyen bíróságon ezt az ítéletet? Nem lehet!  Fel lehet-e a halálos ítélet alól menteni? Nem lehet!

Dávid tudatában van bűnének és ezt mondja: Vétkeztem az Úr ellen! Mit is jelent ez keresztyén testvéreim? Azt, hogy nincs tovább!  Dávidnak meg kell halnia!

Vétkeztem az Úr ellen!  Dávid bűnbánata az Isten előtti megalázkodásban, az hogy kimondta maga felett az ítéletet, és Isten ítéletének elfogadásában állt.  Az ember hajlamos arra, hogy ne ismerje be a vétkét, sőt van, amikor hallani sem akarunk róla.  Politikusaink doktori diplomák hegyeit szerzik be 2-3 hónap alatt, csak hogy ne kelljen beismerniük képzetlenségüket.  Dávidnak még kevésbé kellett volna beismernie tettét, hiszen ő élet és halál Ura volt Izraelben.   De ő mégis megtette.   Ezzel 3 dolgot tett, ill. ismert be: először, megalázkodott, teljesen kiszolgáltatva magát, másodszor megszakítja a bukás sorozatát, azzal, hogy elismerte, hogy továbbá nem a kísértés lesz az úr az életében, hanem Isten.  Végül, de nem utolsó sorban pedig elfogadta Isten ítéletét, bármi is legyen az.    

Dávid elsősorban nem emberek, hanem Isten ellen vétkezett. Legnagyobb vétke abban állt, hogy engedett a kísértéseknek. A kísértés az a vágy, amelyik képes arra, hogy ő legyen a legfontosabb életünkben, ezzel elvéve Isten helyét. Ide vágó Szent Ágoston mondása: Azt nem akadályozhatjuk meg, hogy a madarak elrepüljenek a fejünk felett, /de azt igen, hogy fészket rakjanak a fejünkre. A kísértést nem tudjuk megakadályozni, de megpróbálhatunk mindent megtenni, hogy ne engedjünk neki. Mert nem uralkodhat az életünkben az érzéki vágy és az Isten is. Csak egyiknek lehet hatalma életünk fölött.   A vágyak alatt, pedig nemcsak a világ általi beszennyezést kell érteni, hanem a szemek vágyait, a hústest vágyait, az élet önhittségét, a hiúságot, az élvezeteket, a nagyravágyást.

Keresztyén Testvéreim! Dávid ezt mondja: Vétkeztem az Úr ellen! Csakis egy ilyen beismerésre jöhet a felmentés. A felmentés meg is történik, mert felolvasott Igénk így folytatódik: „Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni.” Az Úr is elvette bűnödet.   Mivel Dávid megvallotta azt, Isten is meg tudta bocsátani.

Dávidnak nem kell meghalnia, de cselekedeteinek, magatartásának következményeit nem kerülheti el – a Szentírás bizonyítja – Isten elvei változhatatlanok. Az elbukott ember lelkét kétségtelenül helyre kell állítani, de vétkének következményeit nem kerülheti el. Dávid vétke megbocsáttatott, de következményekkel kellett számolnia.  Dávidnak kettős a vétke: gyilkosság és házasságtörés. Büntetése is kettős a mózesi törvények szerint, sőt négyszeres, mert 4 esetben „látogatja” meg a halál Dávid házát.

És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni.  Dávid ahelyett, hogy halálbüntetést szenvedett volna, kegyelmet kap. Ilyet csak egyedül Krisztus keresztjénél találunk.  Mert az ő vére az, ami elfedezi a bűnt és semmissé teszi azt.

Dávid kegyelmet kap. Miben is áll ez a kegyelem? Abban hogy újra közösségben lehet Istennel.  Tudniillik ez a közösség nem is annyira magától értetődő. Miért is, mert vegyük csak Saul példáját, akinek a bukása után csak az jut osztályrészül, hogy Isten elveti, szeme elöl és mást keres a helyére.  (I Sám 16,1)

Dávid és Isten kapcsolatában egy új kezdet bontakozik ki a szemünk előtt.  Újra közösségben van Istennel és ez láthatóvá válik az életében is: Salamon, fia, / akit Nátán az Úr kedveltjének nevez.

Keresztyén Testvéreim keresztyén életünk legnagyobb ajándéka az, hogy nap, mint nap, percről- percre közösségben lehetünk Istenünkkel.  Ámen.

 

Lőrincz Ágoston, IV. évfolyam

Reklámok