Az Úrban való öröm

Fil. 4,4 Örüljetek az Úrban mindenkor , ismét mondom örüljetek.

„Ne aggódj, légy boldog
Figyelj rám, mit mondok
Mindenki életében várhatóak gondok
De ha aggódsz, csak megkettőzöd a bajt
Ne aggódj, légy boldog” .

Mindannyiunk számára ismerősek ezek a sorok. Don`t worry be happy. Légy vidám, légy pozitív. Mindennapjainkban is elhangzik ez a bíztatás, hogy próbáljuk meg más szemszögből látni a világot. Vigasztalunk és biztatunk másokat, hogy Istennél az öröm várja őket. Szinte minden helyzet mellé igyekszünk hozzátapasztani az Úrban való örömöt, hogy a baj, gond, szomorúság elviselhetőbb legyen.

De vajon erről szól-e ez az ige? Hogy minden napunk vidámvasárnap legyen, legyünk vidám keresztyének minden ellenére. Szenvedésben, gyászban, betegségben, fáradtságban egyből felviduljunk  és keresztyén mintaképekként  boldogak legyünk.

Kiadható-e parancsba amit Pál kíván? Vagy nem-e inkább a körülményeink határozzák meg?  Hol van ilyen öröm? Mi ismerjük ezt az örömöt? Átéljük-e azt amiről itt olvasunk?  Nem jelent-e inkább terhet ez a mindenkori örömre való felhívás. Vajon nem olyan-e ez is, mint egy újabb törvény, aminek nem tudunk mindig eleget tenni?

A kérdés megválaszolásában az egyik legjobb példa éppen maga Pál apostol, aki a leveleiben vallást tesz arról, hogy minden nyomorúsága mellett felettébb nagy  az ő öröme.

Ha kezünkbe vesszük a Filippi levelet láthatjuk, hogy minden fejezetben, más-más helyzetben, de megjelenik az öröm fogalma.  Pál örömének a orrása nem az aktuális körülményekben keresendő, mert ott nincs ok erre. A kiindulópontja a Krisztus által való váltság és az ebben való öröm. Aligha ismerhette volna nála jobban bárki is ennek az örömét. Neki is, kinek kezéhez egykor vér tapadt, jár a kegyelem és a megváltásnak az öröme. Ezzel a tudattal, a megbocsátás tudatával és örömével tekint az  apostol reménységgel a jövőre, még úgy is, hogy nem tudja mi lesz az ítélet kimenetele.

Hogy állhat meg tehát valaki a nyomorúságok, megpróbáltatások közepette a hitben ekkora örömmel? Tényleg jelenthet-e nekünk Isten közelségének légköre akkora biztonságot, hogy mindig örömünk legyen? Érzékeljük-e annak a súlyát, hogy az Úrban megváltott emberek vagyunk? Örülünk-e ennek?

Csak aki az Úrban (való hitben) él, jár, annak van igazi, minden körülmények között kitartó örömben része. Az Úrban lenni kicsit közhelyessé vált, úgy mondjuk, olvassuk, mintha teljesen világos lenne, mit is fejezünk ki vele. Az Úrban, az Úr által, az Úrral. Hogyan is kéne fordítsuk itt ezt a bibliai idézetet? Talán ezek a variációk mind benne vannak. De vajon mit jelentenek számunkra?

Az Úrban való öröm. Pál legfontosabb kikötése, hogy ez az öröm az Úrban gyökerezzen meg. Ez valami más. Ő adja, ha valóban megérkezünk hozzá. Ha nem valamit kérni, elvenni akarunk Isten kezéből, hanem Benne elrejtve a tenyerében lenni. És ott öröm van. Luther szerint „Isten mindent megtett a mi örömünkre”. megismertette magát, kijelentette akaratát, felkínálta szeretetét, hogy megszabadulhassunk bűneinktől. Pál is tisztában van azzal, hogy az örömöt nem lehet megparancsolni és nem lehet elvárni, hogy helyzettől függetlenül örüljünk, de éppen ezért teszi hozzá, hogy az Úrban. Krisztusban, akire ha áttevődik az életünk súlypontja, akkor mindig találhatunk elég okot az örömre.  Mert Krisztusban ilyen gazdagon megajándékozott minket Isten.

Az Úrral való öröm. Itt válik érthetővé a biztatás másik értelmezési lehetősége is, a Krisztussal együtt való öröm is.  Az apostol azt mondja mindenkor örömünk legyen.  Az ember élete nem vidám, sikeres napok sorozatából áll. Vannak kudarcok és megpróbáltatások is, de ennek ellenére megőrizhetjük örömünket, mert nem vagyunk egyedül. Krisztussal vagyunk maradandó egységben azért, hogy üdvösségünk legyen. És ha ez az egység maradandó, mennyivel inkább maradandónak kell lennie az örömünknek. Pál apostol a levél első részében úgy fogalmaz, hogy kíván elköltözni és a Krisztussal lenni. Még a meghalást is nyereségnek tekinti, ha Krisztussal közösségben lehet. Mi vajon vágyunk-e erre? Krisztussal közösségben lenni és ennek úgy örülni, hogy egyedül benne van üdvösségünk?

Tehát az Úrban mérlegelve dolgainkat az örömnek sok, eddig észre sem vett alkalmát fedezhetjük fel. A benne, vele és általa való élet ezt jelenti. Nemcsak teológiai fogalmak, nemcsak hívő szlogenek, hanem a hétköznapi élet legmélyebb értelmében véve az élet teljességében való részvétel. Aki Krisztusban van, az tehát az élet teljességében él, a jelen megpróbáltatásaiban pedig a Krisztusban befejezett és tökéletes megváltás ígéretéből  és annak öröméből élhet.

Isten küld minket, hogy hirdessük ezt és éljünk ezzel. Szinte nincs is nyomatékosabb felszólítás, feladat a két testamentumban, mint az Úrban való öröm. Bart Károly azt mondja, hogy nem kisebb bűn nem örülni az Úrban, mint nem tartani bűnbánatot. Hadd dicsekedjünk azzal, hogy számunkra a mindenható Úrban van a legnagyobb örömünk.

Ámen

 

Csomós Júlia

III. Teológiai hallgató

Reklámok