A Krisztusból áradó élet, avagy a szeretet missziója

19Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Gal 2. 19-20

Keresztény testvéreim! Az felolvasott igerész, amit a mai alkalomra kiválasztottam, a mostani helyzetnek, amiben mi vagyunk, kifejezetten megfelelő. Feltehetjük a kérdést, hogy kinek élek, kinek a tulajdona vagyok, és számomra mi származhat ebből az igéből, ami épít, és a javamat szolgálja?

A Galata levél 2. Részének ez a két verse, egy hitvallás formában kifejtett téma felvezető, amit később az apostol tovább tárgyal. A második és harmadik fejezetek témája a Jézus Krisztusba vetett hit és a hit általi megigazulás. De nemcsak felvezető ez a két vers, hanem az első két fejezetet is összefoglalja. A harmadik fejezetben beszél a hitről. A tudósok ezt egyfajta expozíciónak nevezik ezt a részt, amiben ez a két vers benne van. Tehát elmondhatjuk, hogy ez a két vers, a hitvallás kezdő része, amelyben kicsúcsosodik a hit személyes megvallása és hitből származó cselekedtek gyakorlatba ültetése.

Azt gondolom, mindenkiben megfogalmazódik az a kérdés, mit jelent hinni és hit által keresztyén életet élni? Ha hit által elfogadjuk Jézus cselekvését értünk, akkor nekünk is azt kell tennünk, amit a mester ránk bízott.

A válasz nagyon egyszerű és kézenfekvő, amiről az egész Újszövetség is tanúbizonyságot tesz: A válasz az, hogy egyedül Krisztus által és Krisztusban lehetséges keresztyén életet élni.

A hívő ember miután elfogadja az Istentől származó megigazítást, amit Krisztus helyettünk tett, ennek az eredménye feltételez Krisztussal kialakuló harmonikus közösséget. Isten sokkal előbb közösséget akart vállalni velünk, mint mi vele. Aki egyszer találkozik Jézus Krisztussal és elhiszi, hogy Őt azért küldte az Atya, hogy megváltásunkra legyen, akkor annak az embernek teljesen megváltozik az egész élete. Nem a saját kényelmét tartja szem előtt, hanem abban törekszik, hogyan tud másoknak és a közösség javára építően cselekedni. Krisztusban élni azt is jelenti, hogy szeretettel viszonyulok mások felé, ezt attól tanultuk, akiről Pál azt vallja, hogy benne él.

Nemrég emlékeztünk és ünnepeltük Krisztus feltámadását, és a feltámadás előtti eseményekben Krisztus egész élete példaértékű volt és ma is az. Missziót folytatott és hirdette az evangéliumot a népek között. Amikor Húsvét után találkozott a tanítványokkal megbízta őket: ti is hasonlóképpen cselekedjetek.

A teológus is ugyanazt a küldetést kapta, amit a tanítványok. Semmivel nem különbözik a küldetése. Ezeknek próbálunk mi is eleget tenni. A teológián töltött éveim során kisebb-nagyobb sikerrel, de próbáltam ennek a küldetésnek eleget tenni.

Annyi mindent találunk a falak között: szeretetet és szeretetlenséget, örömöt és szomorúságot, sikert és csalódást. Annyi mindent teszünk, tapasztalunk, tanulunk, különböző küldetésekbe járunk, mégis érezzük, hogy valami hiányzik és ez a szeretet, mert nem figyelünk eléggé a szeretet Atyjára.
Amikor elsőéves voltam, ez az ige már akkor nagyon szíven ütött, végig kísérte egész teológus éveimet itt a teológián és érdekes, most újra elém tette az Úr.

Isten szeretett minket, hiszen ez megmutatkozott abban, hogy feláldozta a Fiát, és én tartozom azzal, hogy ebből a tettből megmutatkozó szeretetet hirdessem és tovább adjam.

Próbáljunk meg Istennek ezt az ajándékát elfogadni. Próbáljuk meg a szeretet Atyját még jobban megismerni a teológus évek alatt, itt van a legnagyobb lehetőségünk.

Ne gondoljunk arra, hogyha Krisztus mindent elvégzett, akkor ezért mi a próbáktól mentesek leszünk. Ebben az életben vannak próbák és szükségünk van a próbákra, mert azok nélkül nem ismerjük fel mit jelent a szeretet és mit jelent, hogy Krisztus él bennem.

Legyünk ezért az igéért hálásak és hadd kövessük azt, amit Krisztus Pál apostolon keresztül ránk hagyott. Úgy lehetünk Krisztussal együtt megfeszítve, és mi úgy  vagyunk a kereszten, ahogyan  ez az igéből kiderül, hogy mi lényegében testileg mégsem vagyunk ott, mert Krisztus helyettünk felvitt a keresztre magával minden bűnt. Mekkora szeretet van ebben a cselekvésben. Sokszor panaszkodunk milyen nehéz az élet, de ha Jézussal éljük mindennapjainkat, mégis valami többletet kaptunk, mert Krisztus él bennünk, akiről elhisszük, hogy él és szeret mindent embert, mert életét adta a teremtett világért..

Ebben az egész életünkben, ezért hálából életünket Istennek kell szentelnünk és az ő dicsőségére élnünk. Másoknak is tudjuk ezt a tanúbizonyságot elmondani, hogy minél többen megismerjék a kegyelem Urát.

Adja ezt nekünk a kegyelem Ura.

Ámen

Tarr Csaba

VI.éves teológiai hallgató

Reklámok