Isten megmentő munkája

De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, mert a Sion hegyén Jeruzsálemben lesz a menedék, ahogyan megmondta az Úr, és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr. Jóel 3. 5

 

Bőség, aztán szükség. Jóllakás, aztán éhezés. Egészség, aztán betegség. Öröm és tánc, aztán gyász. Békesség és jólét, aztán háború és katasztrófák. Ezek után pedig a MIÉRTek. Miért érnek nyomorúságok, hogyha Isten felettünk van? Vajon joggal tesszük-e fel a kérdést?

Izráel, a választott nép történetében nem egyszer találkozunk katasztrófákkal. Az egyik ilyen esemény a fogság utáni időben történt, erről is szól Jóel próféta. A sáskajárás, az éhínség, a nyomorúságok, valós eseményei történetüknek. Olyan események, amelyek okkal és meghatározott céllal történtek. De mi lehet az oka és a célja a nehézségeknek?

Van egy olyan mondásunk, miszerint „teher alatt nő a pálma” – elképzelhető, hogy nem is áll ez a gondolat olyan távol a mai igei üzenettől. Ha elolvassuk Jóel próféta könyvét, szembetűnő lehet, hogy az ítélethirdetés után nyomban következik a bűnbánatra való felhívás és ezek ismétlődő ciklusokként váltakoznak. Isten nemcsak nehézzé teszi választottainak az életét, hanem figyelmeztet és lehetőséget kínál az őszinte megtérésre. Mindezt mentő szándékkal teszi, mert meg akar menteni attól az ítélettől, ami majd az Úr nagy és félelmes napján jön el, vagyis az üdvösség részesévé akar tenni.

Most még „csak” pusztaság, betegség, éhínség, idegen népek háborgatása nehezítik életünket – egy pillanatig nyugodtan folytassátok a nehézségek felsorolását a saját életetekre vonatkozóan –, de ezektől Isten ítélete sokkal súlyosabb és sokkal fájdalmasabb lesz. Mi tehát a teendő? Kizárólag a megtérés áltál lehet menekvésünk.

Az ige azt mondja, hogy megmenekülnek azok, akik segítségül hívják az Úr nevét, majd a vers végén mégis azt olvassuk: azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr. Kétirányú kapcsolatról van szó tehát, csodálatos párbeszédről, egy „Te szólj és én felelek”, „hívj és én indulok” kapcsolatról. Az Úr elhívására válaszolhatok, nem magyarázkodva, elméleteket felállítva, amikkel megmagyarázom életem nehézségeit és kihasználom a jelen lehetőségeit, hanem őszintén megvallva, hogy Uram a Te kezedbe teszem le életemet, sorsomat, nehézségeimet. Isten erre a bízó válaszra már eleve felkészített engem, kitöltötte rám ajándékként, ingyen az Ő Szentlelkét, hogy felgerjessze, fenntartsa és növelje a belé vetett bizalmamat.

Érdekes megfigyelni ugyanezt a próféciát az Újszövetségben, Péter pünkösdi prédikációjában. Péter a pünkösdi jelenséget világítja meg, Jóél szavait apró változtatással idézve. A Szentlélek kitöltetésére vonatkozó prófétai szó elhangzása után itt nem (csak) arról olvasunk, hogy de majd az ítéletkor eljön az Úr rettenetes napja, hanem arról, hogy itt van az Úr fenséges napja. A végső ítélet tehát elkerülhetetlenül bekövetkezik, a kérdés csupán az, hogy hogyan élünk ezekben az utolsó időkben, milyen menedéket választunk magunknak.

Jóél próféciája szerint Sion hegyén, Jeruzsálemben lesz a menedék. Az ószövetségi népnek akkor és ott ez az újjáépített jeruzsálemi templomot jelentette. Ott lesz a menedék minden Istenben bízó ember számára. Ma nekünk ez nem csak egy épületet jelent, hanem azt a templomot, amit a világ lerombolt, de harmadnapra újjáépült. Jézus Krisztus a mi mentsvárunk, Benne lehet/van a mi menedékünk. Benne az üdvösség nem csak jövő idő, hanem jelen, valóság – ebben és ez által élünk.

Légy nyitott Isten előtt, vedd a Szentlélek ajándékát, hívd segítségül az Úr nevét, keresd Jézusban a menedéket, bízz Isten megmentő tervében, ragaszkodj Hozzá fenntartás nélkül! Ez az üdvösség útja! Ámen.

 

 

Tőtős Emese-Brigitta

V. éves teológiai hallgató

Reklámok