A láthatatlanba látó hit

Zsid 11,27 “Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant”

A hit a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek (Zsid 11,1–2).

Hit által épített bárkát Noé, eltűrve, hogy nevetség tárgyává váljon kortársai előtt, mivel biztos volt abban, hogy Isten igazat szól. Hit által nyert erőt Sára is, és gyermeket fogant, ő, akit meddőnek neveztek. Hit által engedelmeskedett Ábrahám Istennek mindvégig, még Izsákot sem kímélte, pedig hozzá kötődött az az ígéret, hogy sok nép atyjává teszi őt Isten.

Hit által fordított hátat Mózes is mindannak, amit rangos pártfogója, a fáraó lányának védelme biztosított neki, és Isten ígéretéhez ragaszkodva szolgaságban élő népe mellé állt.

I.

Mózes Egyiptom királyi udvarában nevelkedett a király lányának fiaként. Kényelem, biztonság, hírnév volt az osztályrésze csecsemő korától kezdve. Ezt rúgta fel, amikor az egyiptomi munkafelügyelő ellen fordult és megölte őt felindulásában. Ez a tett vezetett oda, amit a Zsid levél így foglal össze Mózest valóságos hőssé emelve: „inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét.” Nem bírta tovább elviselni, hogy a saját vére keservesen szenved, miközben ő kényelmes életet él. A velük való együttérzést Isten helyezte a szívébe! Nem tudott közömbös maradni szenvedésük láttán. Szembefordult azokkal, akik nyomorúságukat okozták, fellázadt környezete ellen.

Úgy gondolom, valahol ez a fajta lázadás kellene jellemezzen minket is. Beleszülettünk egy környezetbe, Isten belehelyezett minket egy élethelyzetbe, ahogyan Mózest is. Előttünk a választás: annak engedünk, amire „Isten maga buzdít fel” minket, ti. hogy Benne bízva ellenálljunk mindannak, ami eltávolíthatna Tőle, vagy tovább éljük kényelmes „Egyiptomi” életünket. Mert nem hiszem, hogy azt mondhatnánk: jó irányba halad a társadalmunk. Nem hiszem, hogy bárki jónak és Isten előtt kedvesnek látja azt az erkölcstelenséget, amit a fiatalok élnek részegeskedő, parázna, istenkáromló életükkel. De gondolhatunk a mostani népszavazásra: olyasmit kell megerősítenünk,  ami természetes kellene hogy legyen! Isten arra hív el minket, hogy Krisztust hirdessük, szóval is, de kiváltképpen cselekedeteinkkel, egész életvitelünkkel. Kezelhetjük ezt a feladatot kényelmesen, mit sem törődve azzal, hogy mi zajlik körülöttünk, belesimulva korunk gondolkodásmódjába és szokásaiba. De hallgathatunk Istenre, aki igéjével arra buzdít szüntelen: ne simulj bele! Ehhez van szükség arra a bátor hitre, mely szembe mer menni a korszellemmel, a divatossal, a menővel, és inkább Istennek enged.

II.

„Mózes nem félt a király haragjától” – ez áll a mai igében. „Nem félt”, vagyis kevésbé félt a fáraótól, mert nagyon félte Istent, mindennél jobban tisztelte ősei Istenét! Az Istenbe vetett hitből merítette ezt a bátorságot! Igen, azt tapasztalhatjuk sokszor szemmel látható módon, hogy a HIT KÉPES LEGYŐZNI A FÉLELMET. HIT által lehetséges, hogy az ember nem retteg a haláltól, nem fél a következő naptól, nem fél a kilátástalan helyzetektől – fél ugyan, de mégsem e jogos félelme szerint cselekszik. Honnan származik ez a bátorság? Mi adhat ehhez erőt?

A mai ige azt mondja: Mózes kitartott, mint aki látta a láthatatlant. Hát volt-e egyáltalán oka félni Mózesnek? Olyan sok csodát cselekedett vele és általa Isten. Megjelent neki az égő csipkebokorban is Így könnyű hinni – mondta nemrég az egyik barátom, akivel elbeszélgettem Mózes hitéről. Valóban könnyebb volt hinni neki? Elindult, hogy népét bevigye egy földre, amit Isten az ősatyáknak ígért, közben pedig csak nyomorúságot, elesettséget és hitetlenséget látott. Hiába volt a tíz csapás, amelyet túlélt a nép, hiába volt a csodás átkelés a Vörös tengeren. Izráel fiai többször fellázadtak és követelték, hogy visszamehessenek. Lecserélték az élő Istent Egyiptom húsos fazekaira, egy arany bornyúra, a saját biztonságukra, a pillanatnyi boldogulásukra. Nem tartottak ki, mintha látták volna a láthatatlant. Mózes túllátott a napi gondokon, ő a hűséges Istent látta. Bár ingadozott ő is, mégsem tágított. Isten Mózessel volt, és így Mózes is Istennel. Én veled leszek: mondta neki Isten. Ennek az ígéretnek a fényében látta Mózes a jövőt. Ebből érthető meg az, amit (1Korintus 12,8-9 ) is megerősít, hogy a HIT Isten ajándéka. Ő gerjeszti fel bennünk szeretete és jósága és hűsége által. Ezért fohászkodjunk együtt a Jézus tanítványaival, akik bizalommal kérték: „Növeld a hitünket“: (Lk 17,5). Kérjük Tőle teljes bizalommal: „Tégy bennünket bátrakká, kitartókká, hogy Beléd vessük hitünket, hogy kitartsunk melletted, ha te hozzánk jöttél és elhívtál minket, és tarts erősen, hogy soha el ne tántorodjunk tőled.”  Tekintsünk arra, aki „…ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak királya és az uraknak Ura, kié egyedül a hallhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökkévaló hatalom.

Ámen

Juhos Barnabás

IV. Teológiai hallgató

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s