A békesség Istene

2Thessz 3,16 “Maga a békesség Ura adjon nektek mindenkor minden tekintetben békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal”

Egy személyes példát engedjetek meg, hogy elmondjak. Debrecenben a szakmai gyakorlatom ideje alatt összefutottam egyik nap a folyosón egy idős tanárral. Köszöntem: Áldás, békesség! A válasza pedig elgondolkodtatott. Csak annyit mondott, hogy kellene. Így van, ez kellene mindannyiunknak, a lelki és az egymással való békesség.

Alig van manapság a világon olyan gondolat, amely erősebben foglalkoztatná az embereket, mint a világbéke utáni vágy. Rengeteget fáradoznak is ennek érdekében. Mégis, a békéért folytatott minden fáradozás ellenére is állandóan háborúról, fenyegetésről és az emberek megfélemlítéséről hallunk. A Bibliából azonban tudhatjuk, hogy lesz majd az egész világra kiterjedő béke is. Ez a béke azonban nem emberi fáradozásoknak lesz az eredménye, hanem Isten maga fogja bevezetni, amikor elkezdődik az ezeréves birodalom. Isten országa, királyi uralma, a béke országa. (Ézs 9, 6).

De az ún. „nagy politikától” távol is van békétlenség az emberek, sőt a hívők között is, a bentlakásunkban, talán otthon a családjainkban is. Milyen nehéz is nekünk, embereknek békében élni egymással!

A minap láttam egy parfümhirdetést, aminek Peace volt a neve. A következőt hirdette: „Viseld ezt, hogy nyugalmat/békességet érezz.” Nos, ha ilyen egyszerű lenne, az jó volna. Csak befújod magad egy kis parfümmel és máris békességed lesz.

De mi is a békesség? A békesség ellentétét képezi a viszálynak, a háborúskodásnak, a nyugtalanságnak. Ezért a békesség a bennünk levő nyugalmat és csendet jelenti. A béke ellentéte azonban nem kizárólag csak a háború, hanem mindaz, ami a zavartalan állapotot megbonthatja. Ezt a zavartalan állapotunkat előidézheti egy megjegyzés, egy rosszul sikerült munka, egy rosszul sikerült vizsga, vagy éppen a kedvezőtlen időjárás.

Most pedig térjünk rá a Pál apostol által mondott áldásformulára. A megszólításban a hangsúlyos „maga az Úr” formát használja. A 2Thessz 2,16 versben már találkoztunk ezzel a címzéssel. Ott egyértelműen Jézus Krisztusra vonatkozik „az úr” méltóságjelző: „Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus”. Erre utal a 2Thessz 3, 18 verset záró mondat is, melyben Pál áldást kér az olvasókra az Úr Jézus Krisztus nevében.

A levelek alapján azt látjuk, hogy a thesszalonikai hívek életét alapvetően meghatározta a jövendőre nézés, a parúzia-várás, Krisztus visszajövetelének reménysége. Sokan közülük úgy gondolták, hogy Jézus Krisztus rövid időn belül vissza fog térni, ezért nem is dolgoztak, tétlenkedtek, talán azt gondolván, hogy értelmetlen lenne, ha fáradoznának az Úr visszajöveteléig. A jövőváráshoz sok tudatlanság és bizonytalanság is társult. Mi lesz azokkal, akik elaludtak? Bizonytalanok voltak a jövendővel kapcsolatban. Erre utal a második rész első két verse: „Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk, testvéreim, hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat és ne rémítsen meg benneteket sem prófécia, sem beszéd.”

Az egykori thesszalonikai gyülekezethez hasonlóan a jövő nem ismerete bizonytalanokká és ezzel együtt békétlenekké tesz. Sokat gondolkodunk a jövőnkkel kapcsolatban. Mi lesz majd, ha végleg átlépem a teológia küszöbét, milyen megpróbáltatásokkal kell majd szembenéznem lelkészként? Sokunkat foglalkoztatja a házasság, a családalapítás gondolata. Vajon milyen társ leszek, milyen körülmények között fogunk majd élni, illetve az is sokunkban felvetődik, hogy miből fogunk majd megélni?

Az apostol ennek a jövőjét illetően bizonytalan gyülekezetnek hirdeti a békességet az Úrtól, Krisztustól. Arról a Krisztusról beszél, aki nemcsak jön, hanem aki már most jelen van, aki szüntelen itt van közöttünk.

Az a béke, amely Istentől jön az szilárd alapokon áll, nem instabil. Jobban mondva, nem ideig-óráig tartó békességet nyújt számunkra, hanem örökkévalót. Ez ellentétben áll azzal a békességgel, amelyre az emberek egymást közt törekszenek, mert mi emberek hajlamosak vagyunk abba a hibába esni, hogy Isten segítsége és áldása nélkül szeretnénk békességre jutni, de ez sajnos nem lesz tartós.

A békességhez a bizalom társul. Bizalommal kell fordulnunk az Úrhoz, aki ezt a tartós békességet adja. A hadakozó felek is csak akkor kötöttek egymással békét, amikor mind a két fél kölcsönösen megbízott egymásban.

Pál éppen ezt kéri a békesség Urától, hogy adjon békességet a gyülekezetnek. Az ειρηνη szó békességet, békét jelöl. Túl azon a jövő bizonytalanságát enyhítő lelki állapoton ez a kifejezés egy fontos múltbeli eseményben gyökerezik. Az Úr Jézus Krisztus békességet szerzett a kereszt által a közelieknek és a távoliaknak egyaránt – szól az evangélium. A jövő bizonytalanságát illetően ez a múltbeli megkérdőjelezhetetlen tett adja a legerősebb bizonyságot.

Az efézusi levélben ezt olvashatjuk: „Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, békességet hirdetett nektek, a távoliaknakm, és békességet a közelieknek.” Efézus 2, 16–17.

Ámen.

 

György Szabolcs

IV. Teológiai hallgató

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s