Kétféle élet, kétféle gyümölcs

5Móz 29,17: „Ne legyen azért köztetek olyan férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs, amelynek a szíve ma elfordul az Úrtól, Istenünktől, és elmegy, hogy szolgáljon e népek isteneinek. Ne legyen köztetek mérget és ürmöt termő gyökér!”

Isten ezt Mózes által mondta annak idején Izráel népének. De vajon aktuális ez most is, nekünk is? Igen, ez a felszólítás most mindnyájunknak szól. Kivétel nélkül. Férfiaknak, nőknek egyaránt. Nem számít honnan jöttél. Isten most téged is, engem is megszólít. Így szól: Ne legyen közöttünk olyan, akinek a szíve elfordul az Úrtól, mert annak rossz következményei vannak. Bálványimádóvá válik, hiszen akinek a szíve már nem teljesen az Úré, az elkezd más valamit szolgálni, az válik fontosabbá a számára, és elkezd mérget és ürmöt teremni, azaz keserűséget, halált árasztani. De Isten arra szólít fel, hogy „ne legyen köztetek mérget és ürmöt termő gyökér”.

Ugye a gyökeret nem látjuk, mélyen alant van a földben. És abba a tévedésbe eshetünk, hogy akkor titokban azért élhetünk bűnös életet, hiszen azt nem látja senki. De lehet titokban bármit is tenni? Itt vagyunk most mi is. Isten szolgálatára készülünk, külsőleg, de mi van bennünk, mivel vagyunk valójában elfoglalva, hova szoktunk menni esténként, hogyan beszélünk a szobában, otthon? Nem a szószéken, mert ott az igét szoljuk. A barátok között hogyan viselkedsz? A családban? Ugye sokszor szembesülnünk kell azzal, hogy a családban a legnehezebb megélni a hitünket.  Mit teszel titokban? Isten most ezt kérdi tőled, tőlem. Mert Ő mindent lát, és tud. Ha azt hiszed, hogy senki nem látja, amit teszel, s meg is vagy nyugodva efelől, akkor tudd meg, hogy Valaki felülről lát téged.

Ne mondd azt, hogy azt csinálok, amit akarok, szabad ember vagyok, meg hát a lelkiismeretem is nyugodt. De vigyázzunk, ne a lelkiismeretünk vezessen, mert a legérzékenyebb lelkiismeret is eltorzulhat a bűn pusztító hatásától. Szükségünk van ezért mindnyájunknak Isten változatlan Igéjének állandó és elfogulatlan mércéjére, hogy legyen egy világos mércénk, amely alapján eldönthetjük, hogy valami helyes vagy helytelen.

És ne feledjük azt sem, hogy a titkos bűn másokra is rossz hatással van. Ugye a gyökérből hajtás lesz, kibújik a kis növény a föld felszínére. És a bűneink is láthatóvá válnak mások előtt, és mérgező hatással vannak. A Zsidókhoz írt levélben ez így van megfogalmazva: „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.” Megbotránkoztathatunk másokat. Nem élhetünk csak magunknak. Főleg mi nem, teológusok, lelkipásztorok, mert akár hisszük, akár nem az életünket figyelik. A kívülállók figyelnek bennünket, hogy mi hogyan élünk. Persze nekünk is vannak bűneink, de a különbség az, hogy nekünk fáj, ha megbántjuk Istent vagy embertársunkat, és igyekszünk azonnal bocsánatot kérni, jóvátenni.

Igen. Hatással van az életünk másokra. Akik pedig titokban akarnak vétkezni, megfeledkeznek erről. A bűn nem elszigetelt, önmagába zárt jelenség, hanem romboló erő, mely ragályos. Tovább burjánozhat mások életében. Másokat is megfertőz, romlást hoz másokra. Ismerjük Ákán történetét, mikor titokban elássa az elvett kincseket, ugye az egész családnak meg kell halnia. Vagy mikor Dávid magához veszi Betsabét, megöleti a férjet, de tudjuk, hogy sok baj szakad házára emiatt. Bárki tehet titokban rosszat, de lelepleződik, és sok nyomorúság követi.  Drága testvérem vigyázz! Isten nem hagyja büntetlenül a bűnt. Ha nem is ebben az életben büntet, akkor az örökkévalóságban. Hiszen „a bűn zsoldja a halál.” Aki nem vallja meg, és nem hagyja el bűneit, azt az örök kárhozat várja.

De itt nincs vége! A jó hír az, hogy van bűnbocsánat, mehetünk Istenhez úgy, ahogy vagyunk, letehetjük a kereszt alá a minket terhelő vétkeket. Elmondhatjuk neki minden fájdalmunkat, azt is, amit szégyellünk, és azt is elmondhatjuk, ha még nem akarunk, vagy nem tudunk változni. Újat kezdhetünk az Istennel. Nem kell elvesznünk. Krisztus meghalt értünk, szeret, most is ezért figyelmeztetett arra, hogy vigyázzunk hogyan élünk, vigyázzunk arra, hogy még titokban se akarjunk elkövetni bűnöket, mert azzal megbántjuk az Istent, rossz hatással vagyunk embertársainkra, és megbotránkoztatunk másokat. Ellenben féljük Őt, szolgáljuk Őt örömmel. Gyökerezzünk meg az Istenben, és teremjünk megtéréshez illő gyümölcsöket. Mert ha nem termünk, így van megírva: „a fejsze ott van már a fák gyökerén, és amelyik nem terem jó gyümölcsöt kivágattatik és tűzre vettetik.” Ezért gyümölcsözzünk!  Ne akarjunk keserűek, mérgezőek lenni, hanem teremjünk jó gyümölcsöket, melyek kívánatosak és édesek.

A Szentírás szavaival zárnám: „Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket.” (Ef 5, 8-14)

 

Ámen

 

Demeter Lídia

IV.teológiai hallgató

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s