Mária hitbeli fejlődése

Lk. 2, 16-19 

16Elmentek hát nagy sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.17Amikor meglátták, elmondták a gyermek felől kapott kijelentést, 18és akik csak hallották, mind elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok mondtak.19Mária pedig mindezeket a dolgokat megjegyezte és a szívében forgatta.

A mai napra kijelölt igeszakasz elolvasása után felmerül bennünk a kérdés: Melyek is azok az igék, amelyeket Mária megtartott és szívében forgatott? Az ige megvizsgálása után megállapíthatjuk, hogy nem csak a pásztorok vitte örömüzenet volt az, amit Mária ilyen nagy becsben tartott, hanem mindazon kijelentések, amelyeket Gábrieltől kapott, amelyek várandóssága alatt elhangzottak, illetve az is, amit a pásztorok mondtak. Ezek a fiával kapcsolatos kijelentések azonban még homályosak előtte. Még nem értheti igazán. Hogyan is foghatja fel egy ember, hogy Isten őt választotta, hogy világra hozza a világ megváltóját? Mária az isteni hívásra nem azért válaszolt igennel, mert megértette azt, hanem azért, mert hitt abban, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Lukács evangéliumából, és úgy általában az evangéliumokból keveset tudunk meg Mária hitbeli fejlődéséről. Vajon Gábriel üzenetét hallva olyan hitet kapott, amely élete végéig kitartott? Vajon megingott-e a hite, vagy ez a vers azt mutatja, hogy végig, az események teljes hossza alatt bízott az ígéretben? A 19-ik versben levő két igét úgy is fordíthatjuk, hogy szívébe véste, valamint el-elgondolkodott. Ez a két ige a hit drámájának egészét körvonalazza, mely Mária lelkében bontakozott ki meghívásának első pillanatától fogva. Semmi sem világos, mondhatni semmit sem ért, mégsem mond le arról, hogy megértse Isten szavát. A hit az ő esetében is úton járás, lassú, fáradtságos keresés, és nem valamiféle békés birtoklás. Ő is csak a földi lét végén jut el a teljes megértésre, addig azonban nem kételkedik Isten ígéreteiben, hanem elmélkedik azokon. A magyar értelmező szótár szerint a megfontol szó jelentése: valamilyen cselekedet véghezvitele előtt vagy egy döntés meghozatala előtt addig fontol, amíg a mellette és ellene szóló érveket meg nem vizsgálta. Ez tehát Mária esetében nem egy lezárt folyamatot jelöl, hanem folyamatosságot. Nem azt mutatja, hogy a hite végleges, hanem azt, hogy az események hátralévő részében végig töpreng, a lehetőségek közt mérlegel. A megőriz szó pedig azt feltételezi, hogy az az ige a birtokában is marad. Így tehát Mária a kapott igét megtartja, azon elmélkedik, azt megfontolja.

Vajon mi, kedves testvéreim, hogyan viszonyulunk azokhoz a dolgokhoz, amiket nem értünk? Vajon törekszünk-e arra, hogy Isten szavát úgy tudjuk megfejteni, ahogyan azt kell, vagy inkább hanyagul lemondunk a megértéséről? Nekünk is úgy kell viszonyulnunk Isten Igéjéhez, ahogyan Mária tette azt. Fontos látnunk, hogy az Ige őrzése, megtartása elengedhetetlen ahhoz, hogy azon elmélkedni is tudjunk. Nem elég a felületes tudás, mély ismeretre van szükség. Erre a tudásra pedig úgy tehetünk szert, ha olvassuk Isten igéjét.

Egyszer az egyik teológus egy vastag könyvet olvasott, és a társa ezt látva nevetve kérdezte: csak nem Bibliát olvasol? Mire a válasz az volt: Dehogy, nem érek most rá arra. Furcsán hangzik, mégis valóban megtörtént esetről van szó, személyesen hallottam. Vajon ide jutottunk, hogy minden fontosabb számunkra, minden tevékenységünk elsőbbséget élvez a Biblia tanulmányozásával szemben? Vajon tényleg nincs időnk Bibliát olvasni? Ahogyan Máriánál sem lezárt a hitbéli fejlődés, úgy nálunk sem lehet az. Hitünk útja folyamat. Azért vagyunk itt, hogy elmélkedjünk, hogy tanulmányozzuk Isten igéjét. Ezáltal bővíthetjük ismereteinket, tágíthatjuk szemléletmódunkat, nyitottá válhatunk Isten megértésére. Mert az ismeretünk bizalmat szülhet Isten iránt, ami az igaz hithez elengedhetetlen. S ha ez sikerül, akkor nemcsak megtartói lehetünk az igének, hanem hirdetői is. Mária a történet tanúsága szerint elmélkedett az igén, a pásztorok azonban hirdették is azt. Nekünk is ezt kell tennünk. Adja Isten, hogy mindig lássuk a célt: Isten dicsőségére tanulmányozni az igét, és hirdetni azt.

Ámen

Ambrus Mózes

III. Teológiai hallgató

Reklámok