Engedelmesség vagy ellenszegülés

Róma 5. 19-21

20Mert amint egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, úgy egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.20A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék. De ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem, 21hogy amint uralkodott a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.

A mai reggelen nem újabb szabályokról szeretnék nektek beszélni, szerintem az elmúlt héten újabbnál-újabb szabályokkal szembesültetek/szembesítettek. Ahogyan most már az első év is tudja, hogy soha ne vegyen fehér zoknit a fekete öltönyhöz, úgy a felsőbb évesek is tudják, hányszor, hogyan, és legfőképpen hányig használhatják a kártyáikat a hátsó kapunál. Ma reggel, habár nem szabályokról lesz szó, ehhez nagyon közeli dologról kell beszélnünk. A felolvasott igeszakasz két példát tár elénk, illetve állít szembe egymással: Ádám példáját és Jézus példáját.  Ádám előképe Jézusnak Pál szerint, más szóval prototípusa.

Alapigénk magyarázata során nem térek ki az eredendő bűn kérdésére, habár nagy teológusaink érveléseiben nagy fontosságot tulajdonítanak annak. Aki kíváncsi, annak megsúgom, hogy az olvasóban csak a római levél kommentárok 2 polcot is betöltenek, és szerintem az eredendő bűnről több tucat könyv is íródott.

Nézzük először Ádám példáját. Amire ki szeretnék térni Ádám kapcsán az az Ószövetség és a bűnbeesés története. Ádám törvényt kapott. Egyetlen egyet. Ő viszont Azt az egy törvényt is megszegte. Az első bűn nagysága akkora, hogy nem csak az emberi fajra, hanem még a termőföldre is kihatással van.

Férfiként Ilyenkor ötlik fejünkbe az a gondolat, hogy nem mi vagyunk a hibásak, „hiszen a nő adott nekem”, így lettem bűnös, hárítva a felelősséget másra… És el is érkeztünk önmagunkhoz: Az ember minden bűnét meg tudja magyarázni. Pl. Nem volt elég időm tanulni, nem volt meg a könyv, az egérke a 3. emeleten megette a füzetem, nem működött a nyomtató stb. Mindig kapunk megfelelő kifogást a bűneinkre.  Ezzel érezhetjük is, hogy Ádám bűne a mienké lett. A saját bűneinkről olyan könnyen megfeledkezünk, vagy olyan szépen meg tudjuk magyarázni azokat.  És még nem is beszéltünk arról, hogy itt a mózesi törvények előtti korról van szó. Tehát nem a zsidók törvényének betartásáról beszélek, hanem a szív törvényeiről. Az erkölcsi jóról és rosszról. Ezzel csak azt szerettem volna bizonyítani, hogy az embernek törvény nélkül is van/volt jó és rossz érzéke, csak amikor rólunk személyesen van szó, mindig kicsit rugalmasabbak, átjárhatóbbak, könnyebben megszeghetőbbek a szabályok. (Akár diákról, akár tanárról legyen is szó, az énen van a hangsúly. De térjünk csak vissza kicsit az Ószövetségre. Emlékszünk, hogy mit használt fel a kísértő Ádámék esetében? Mit ajánlott fel az első emberpárnak? Így szól az idézet: „Dehogy haltok meg! 5Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.” OLYANOK LESZTEK, MINT ISTEN. Azóta is próbál olyan lenni az ember, mint Isten. Szeretnénk irányítani a természetet, az esőt, az évszakokat, a termelést és termést, de legfőképpen embertársainkat és valamiféleképpen föléjük kerekedni. Nehéz azt állítani, hogy nincs jelen bennünk is Ádám örökletes bűne.

Önerőből képtelenek vagyunk …ahányszor próbálkozunk önerőből bocsánatot kérni és „szerezni” magunknak, annyiszor követünk el nagyobb bűnöket. Ahányszor próbáltunk a magunk erejéből megtérni, annyiszor buktunk el.

Ádám példáját láttuk, és Pál is elég alaposan szemlélteti. Ádámék bűne az, hogy Isten helyébe akarnak lépni. A modern ember bűne, hogy míg a természet hierarchiáján legmagasabb pozíciót betöltő lény uralkodik mindenen, azt hiszi, hogy Istene ennek a világnak. De vajon az? (amikor egy baktérium vagy vírus tönkre teheti az emberi  életet)

Ádám példájával szemben vizsgáljuk meg a 20 és 21. verseket. Ahol már nem csak Ádámról, bűnről, halálról hallunk, hanem Krisztusról, TÚLÁRADÓ KEGYELEMRŐL, és az örök életről. Ebben a részben nem az ember a cselekvő személy. Nem az ember tesz meg valamit Jézusért, hanem Jézus mutat követendő példát. Jézus maga a kegyelem uralkodása.

Lehet feltűnt, hogy nem a Krisztus kifejezést használom, hanem Jézust. Ezt azért teszem, mert itt Jézust teljes emberségében kell látnunk. Azt az ember Jézust kell látnunk, aki életét adta értünk, aki megtudta tenni azt, amire Ádám nem volt képes. Engedelmeskedni tudott a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Amit Ádám elrontott, azt állítja helyre Jézus.

Végül pedig nagyon fontos figyelnünk arra, hogy a kegyelem minden bűnnél hatalmasabb. A kegyelem minden bűnt el tud fedezni és erről a kegyelemről beszél Pál itt.

Amíg nem látjuk ezt, addig a törvény alatt élünk és a törvény idejében élünk. Ha a római levelet olvasgatjuk, akkor tudhatjuk, hogy a törvény nem üdvözít. Mert, ha létezne üdvözítő törvény, akkor nem lenne szükség Krisztus Jézus értünk hozott áldozatára. De a törvény csak a bűnösségünket állítja szembe velünk. Krisztus az, akiben kiteljesedik a kegyelem. Az esély számunkra

Ha eddig a halál a bűn perspektívája Ádám útján, akkor most láthatjuk a 21. versben a másik választási lehetőséget, a nagyobb képet, a teljes képet, ahol a halálnak nincs fullánkja, hanem a kegyelem jelen van az életünkben és kegyelemből (hálából élünk). Ahol életünk van Jézus Krisztusban az ő igazsága és kegyelme által.

Melyik utat választod? Ádám útját  vagy az engedelmes Krisztusért?

Ámen

Lészai Róbert

V. teológiai hallgató

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s