Mégis szeret minket

Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után.” Ézs. 65, 1-2

Valószínűleg legtöbbünk már volt olyan helyzetben, hogy szülei, vagy tanárai jó tanácsát nem fogadta meg. Nem tanult eleget egy felelésre, vagy nem írta meg a házi feladatot, nem fordított elég időt és energiát olvasásra. Aztán később, ahogy telt az idő és kicsit másképp láttam, láttuk a dolgokat többször eszembe jutott néhány ilyen tanács, amikor kénytelen voltam a hiányosságaimra rá csodálkozni. Úgy-e van olyan , hogy a tíz tételből csak kettőt nem tanul meg az ember és azokat húzza? Pedig a tanár elmondta, hogy mindet fogja kérni. Vagyis megtörténik, hogy az ifjú nem hallgat az okosabbra és annak meg issza a levét. Az engedetlenség még a tanárral, vagy szüleinkkel szemben se túlságosan kifizetődő. Hát akkor a teremtő Istenünkkel szembeni engedetlenség?

A mára kijelölt ige szakasz tanulsága szerint a lázadó nép is éppen ezt teszi. Nem figyel az Istenére, aki csodákat tesz, kijelenti magát emberek által és közli a néppel, hogy jobb neki, ha őt követi és benne, az ő szabadító Istenében hisz. A perikópát elolvasva megtudhatjuk, hogy  a „kitártam kezemet” azt jelenti, hogy Isten szeretettel fordult népe iránt is gondot viselt róluk lázadásuk, tévelygésük ellenére is. Itt gondolhatunk akár az egyiptomi szabadításra, akár a harcokban való megsegítésre, vagy akár Jézus Krisztusra is gondolhatunk. Bár akkor még nem volt feltámadott ura a világnak, mint most.

Az ember viselkedése most se sokkal jobb. Nagyon sokan vagyunk akik néha eltévedünk és gyengébb pillanatainkban nem hallgatunk az isteni szóra.

„Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után.” Az ige az akkori zsidósának szól, akkor ők voltak a lázadó nép, akik hálátlanul, vagy ahogy Károli fordítja pártütő módon viselkedtek. „Sírkamrákban üldögélnek, kriptákban töltik az éjszakát, disznóhúst esznek, és undok moslék van edényükben.„  És még lehetne sorolni mindazt, amit nem jól, nem Istennek tetsző módon tettek. De Isten azt is elmondja, hogy akik benne hisznek és őt követik, azokra ezentúl is gondja lesz. Ahogy volt gondja a szegény Lázárra is, aki a gazdag háza előtt ült naphosszat és feküdt és azt kívánta, bárcsak jól lakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal. Ismerjük a történetet. Amikor meghalt a gazdag is és a szegény is, a szegény Lázár Ábrahámhoz került, míg a gazdag a pokolban gyötrődött. A történetből az derül ki, hogy Lázár a nehéz életéért kárpótlásul kerülte el a poklot. Viszont a gazdag, aki választhatott, hogy mit tesz a javaival a pokolba került, mert nem tett semmi jót velük. Neki akkor már késő volt a jó útra lépni. Ő eltévelyedett és ennek meg lett a következménye is. Nem hallgatott se Mózes se más próféta tanítására.

Mi teológusok vagyunk, úgyhogy tudjuk: az embert megváltotta Jézus Krisztus és hogy ebből a megváltásból mi is részesedjünk egészen el kell hinnünk és istenfélő életet éljünk. S hogy ezt tudjuk is élni a mi Megváltónk elküldte a Szentlelket. Az, hogy ezekben mi részesedhetünk kegyelem. Végül pedig a megváltott, hívő ember magatartásáról szeretnék pár szót ejteni. Minden ember döntésein és viselkedésén meglátszik, hogy hogyan gondolkozik a világról. Az istenfélő ember egyik fő erénye, hogy igyekszik a jóra, a jó cselekedetekre, amelyek a HK 91. Kérdés-felelete alapján: Csak azok, amelyek igaz hitből fakadnak, Isten törvényének megfelelnek és az ő dicsőségére történnek; nem pedig azok, amiket mi tartunk jónak, vagy amelyek emberi meghagyáson alapulnak. Vagyis még ha jót is cselekednénk szívünk szerint, de az isteni rendelkezéseket figyelmen kívül hagyjuk, akkor az mindig kevesebb lesz. Bár ez nem azt jelenti, hogy minden jó tettet le kell hivatkozni a Bibliából, inkább azt, hogy igazán jót csak akkor tehetünk, ha Isten igéjére is figyelemmel vagyunk. Arra az Istenre kell figyelnünk tehát, aki a világ teremtésétől egészen napjainkig, ma reggel is szüntelenül kitárja karját az őt követők felé.

Ámen!

Kondor Ádám

IV.éves teológiai hallgató

Reklámok