Egység Krisztusban és a küldetésben

“Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;” Jn 17. 25

Ha ezt a mondatot egy középiskolai fogalmazásban találja meg egy dolgozatot javító magyartanár, biztosan levonja a pontot szóismétlésért. Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha túl sok lenne benne a személyes névmás és mintha ez a fel, meg, le, át ismerések valahogy túlságosan is erőltetettek lennének. Valamiért biztosan fontosak ezek a részletek. Hányszor fordulnak elő? Hogyan kapcsolódnak egymáshoz? Mire mutatnak?

Tehát: ŐK nem ismertek meg TÉGED, DE jöttem ÉN, így ŐK most már felismerték, hogy TE küldtél ENGEM. 2ŐK, 2TE, 2ÉN, egyetlen versben. Töményre sikerült ez a mondat. Vajon milyen a személyek közötti viszony? Az biztos, hogy a TE és ÉN egyek, közös a céljuk. De mi történik az ŐKkel, a világgal? És miért fontos, hogy ismernek, nem ismernek, vagy épp felismertek?

Az alapige, Jézus főpapi imájának zárásában helyezkedik el, felosztását tekintve pedig ahhoz az egységhez tartozik, ahol Jézus a leendő hívekért könyörög. Itt beszél arról a küldetésről, amelyet az emberek között kellett végeznie és arról, hogy a küldetés eredményes volt-e vagy sem. Onnan lett nyilvánvalóvá, hogy Jézus beteljesítette a küldetését, hogy az emberek általa felfogták, megértették, felismerték, hogy őt tényleg az Atya küldte. Ez a vers kulcsfogalma: felismerték, ebben érthető meg igazán az isteni munka.

Jánosnál világosan látszik, hogy a gyülekezet egysége, az emberek összetartozása az Atya és Jézus kapcsolatának egységességére alapszik. Én és az Atya egy vagyunk, mondja Jézus a Jn. 10, 30-ben. Ezért annyira fontosak a személyes névmások, ezért annyira hangsúlyos a kapcsolat közöttük. Az én és a te kapcsolata tökéletes példa arra, hogy hogyan alakuljon az ők és ők, azaz az ember és ember közötti viszony. Krisztus munkája eredményes lett, az emberek felismerték ezt az egységet, végre tisztán látnak és értenek. Példát és látást kaptak. De mit kezdjenek vele?

Bultmann szerint az egyház missziói küldetése a világért mondott ima, a gyülekezet pedig egységesen osztozik a KÖZÖS küldetésben. Nem csak Jézusnak volt joga imádkozni a gyülekezetért, sőt azzal, hogy imádkozott, mintát adott a követésben. Jézus a leendő hívekért könyörög.  A már meglévő híveknek pedig ugyanez a küldetésük, a Szentlélek segítségével.

Youtube-on vannak olyan videók, ahol a nagyon kicsi, pár hónapos, látássérült gyerekek először kapnak szemüveget. Általában akit először meglátnak, az az anyukájuk. De egyik videóban sem sírnak, vagy nyűgölődnek, sőt nem is félnek, hanem csodálkoznak és nagyon-nagyon boldogak. Nevetnek. Hát ő ilyen gyönyörű? Ennyire tiszta, ennyire szép? Ez sokkal több, mint amit eddig láttam. Van ennél nagyszerűbb? Így is lehet élni?

Legtöbbször mi is úgy vagyunk itt, mint akiknek hiányzik a szemüvege, mint akikben valahogy elnémult a felismerés, az egység okozta boldogság. Sokszor számoljuk az éveket, hogy mikor lesz már vége. Áltatjuk magunkat a jól begyakorolt önámításokkal: Majd a gyülekezetben jobb lesz. Itt még szenvedek, de amikor én leszek a főnök, na akkor lesz majd világ. Szörnyű ez a teológia, a kantin, a zaj, a meleg, a szoba, az emberek és még sorolhatnám. Minden baj és minden rossz. Messziről pedig úgy nézünk ki, mint egy csoport életunt, megkeseredett, jajveszékelő siratóasszony. Lassan pedig már azon se csodálkozunk, ha nem vagyunk hitelesek mások számára. Hogy beszélhetünk így dicsőségről, kegyelemről, igazságról, megváltásról, örökéletről?

 

Mintha nem lenne rajtunk a Krisztustól kapott szemüvegünk. Megszokásból elmondjuk a nagy horderejű, súlyos teológiai tartalmú kulcsmondatainkat és várjuk a lelkekben a földrengést, ami aztán elég sokáig várat magára. Már nem teszünk hitvallást arról, aki ide hívott minket, néha egy-egy imádság is elmarad, semleges társaságban jobbnak látjuk eltitkolni, hogy teológusok vagyunk, egymás között pedig… na arról ne is beszéljünk. Hol itt a küldetéstudat? A krisztusi lelkület? Az egység a világért való imádkozásban?

 

Vecsei Miklós, a modern grund Nemecsekje vagy épp József Attilája volt múlt héten a Károli egyetem meghívottja. Miközben arról beszélt, hogy mit jelent számára Isten, ezt is elmondta: Istenről nem lehet anélkül beszélni, hogy ne vennénk tudomást egymásról. Menthetetlenül egyek vagyunk ezért nem szabad másért élnünk, mint az emberekért és azokért, akik Istent nem találják. Isten az emberek többsége számára ijesztően távoli, ezért nekünk az a feladatunk, hogy továbbadjuk azt a hangulatot, amit tőle kaptunk. És ha megkérdezik tőlünk, te miért vagy ilyen derűs vagy miért tudsz rám figyelni, akkor elmondhassuk: mert van valaki, akit ugyan te nem látsz, de most is jelen van.

 

Ahhoz képest, hogy nem teológus, azért jól ráérzett a lényegre, ugye? Tény: Mi, mindannyian, menthetetlenül egyek vagyunk, akár akarjuk, akár nem. Csak így élhető a világunk, csak így bírunk igazán létezni, csak ennek van értelme, Isten is csak így tud. Krisztussal. Itt ér össze csak igazán a főpapi imádság és a prológus az ember számára: akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Jn. 1, 12.

Hatalmat arra, hogy derűt, biztonságot, tiszta egységet, figyelmet és törődést adjunk tovább, hogy ha megkérdezik tőlünk: Ezt miért kapom tőled? – őszintén és hitelesen tudjunk válaszolni, hogy a mi szavunkra mások is higgyenek Krisztusban.  Jn. 17, 20.

Krisztus egységbe vont bennünket Szentlelkével. Imádkozott értünk. Összekapcsolt minket az Atyával. Meg- és felismertetett. Ránk adta a szemüveget. Tisztára csiszolta a lencséket. Jól is látunk majd vele, ha kinyitjuk a szemünket.

Ámen

Kovács Zsuzsa

IV.éves teológiai hallgató

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s