Engedd, hogy Isten befejezze a munkáját!

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” Róma 8.28

Gyakran idézett, jól ismert textus ez, melyben egy ígéretet kapunk. Akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. Ez az ígéret azoban egy tudásra épül. Így kezdődik az igevers, hogy: „Azt pedig tudjuk…” Ez biztos tudást jelöl. Tehát nem körülbelül tudjuk, sejtjük vagy reméljük, hanem biztosak vagyunk benne, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra szolgál. Minden a jó érdekében működik együtt, azaz minden körülmény, minden mellékesnek tűnő részlet úgy játszik össze, úgy alakul, úgy működik közre, hogy ezáltal az Istenszerető emberek javát munkálja.

Az apostol ebben az esetben érthetetlen részletekre is gondol: az apró vagy nagyobb, akár kellemes, akár kellemetlen dolgok valamilyen felső, isteni nézőpontból szemlélve végül mindig a javunkra szolgálnak. Még akkor is, ha az összképet itt a földön nem is láthatjuk teljesen és érthetetlennek tűnnek az események, akkor is tudjuk, hogy végsősoron mindez a javunkat szolgálja. A biztos tudás erre vonatkozik.

Nem az az ígéret tehát, hogy a rossz dolgok jók lesznek, hanem az, hogy Isten mindent a javunkra munkál. Lehet, hogy Isten nem fogja az életedben levő rosszat jóvá változtatni, de azokat valahogy úgy alakítja, hogy mégis a javunkat szolgálják. Isten azt ígéri, hogy „mindenből” szépséget hoz ki, de nem „minden egyes dologból.”

Az események lehetnek rosszak, de a végkifejlet jó. Saját életünkben is látjuk ennek apró példáit. Amikor egy csésze kávét szürcsölgetve kijelentjük, hogy: „Ez jó”, mit értünk rajta? A kávészemeket tartalmazó műanyag zacskó jó? Maguk a kávészemek jók? A forróvíz jó? A kávéfilter jó? Nem, egyik sem. A jó akkor következik be, amikor az összetevők együttműködnek: kinyílik a zacskó, porrá őrlődnek a szemek, a víz hőmérséklete eléri a megfelelő értéket. Az alkotórészek együttműködése eredményezi a jót. Nincs a Bibliában olyasmi, aminek következtében jónak mondanánk egy éhínséget, betegséget vagy másfajta nehézséget. Ám a Biblia minden üzenete azt a meggyőződést kelti bennünk, hogy Isten további összetevőkkel elegyíti őket, és jót hoz ki belőlük.

Kik számára? Azok számára, akik Isten rendelése folytán elhívottak, hivatalosak. Ez a szolgálatra, a keresztyén mivoltra történő elhívás. Akik tehát Isten rendeléséből elhívottak, azok nyilván szeretik is Őt, és ebből következően bármi is történjék velük, az mind-mind az ő javukra van. Mi rámutatunk arra a nehézségre, amiben éppen vagyunk és kijelentjük, hogy: „Ennek nincs értelme!” De mennyit látunk teremtett világának egészéből? S mennyit értünk meg egész munkájából? Csupán morzsányit.

Az örökkévalósághoz képest mit számít hetven, nyolcvan, kilencven év? Csupán pára. A mennyhez viszonyítva csak egy csettintés. A fájdalmad nem tart örökké, te viszont igen. A 18-ik versben azt olvassuk, hogy „A jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” Az isteni tettek viszonylatában a mostani idők szenvedései eltörpülnek. De még ezek a szenvedések is a jóra működnek együtt. A ránk váró jövő fényében értelmet nyer majd mindaz, ami most történik. Hagyjuk, hogy Isten befejezze a munkáját! Ő az éhezés és a lakomázás Ura, s mindkettőt felhasználja akaratának véghezvitelére.

Ámen

Ilyés Timea

IV.éves teológiai hallgató

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s