Hol van az Isten ?

“De vajon elképzelhető-e, hogy Isten a földön lakjék? Íme, az ég és az egeknek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.” 1Kir. 8.27

Hol van az Isten, hol van az a hely, ahol garantáltan Isten társágában lehetünk? Gyakran emlegetjük, hogy megyünk temploma, az Isten házába, és a ház, mint fogalom, jelent egy behatárolható teret is.

Tényleg csak a templomban van jelen Isten? Beszorítható, korlátozható az Isten abba térbe, amit mi templomnak nevezünk? Izrael számára mindig veszélyes volt, ha Istent helyhez akarta kötni. Jeremiás is erre hívja fel a figyelmet:” Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküsztök, Baálnak tömjéneztek, és más istenek után jártok, akiket nem ismertek; azután pedig eljöttök, és megálltok színem előtt ebben a házban, mely az én nevemet viseli, és így szóltok: ‘Megmenekültünk’, hogy aztán megint elkövethessétek mindezeket az undokságokat?”  A Deuteronomium, de a deuteronomista teológus is 1Kir 8-ban éppen ezért a “Név” lakozásáról beszél. Egyszerre kifejezi azt, hogy jelen van, de azt is, hogy nem megfogható módon van jelen. A templom ezzel a kettősséggel Isten lakhelye: igen is, meg nem is.

Az egy szent helyet az Újszövetség már nem hangsúlyozza. Jézus a Szamáriai asszonnyal való beszélgetése során hangsúlyozza, hogy az Atyát ezentúl nem helyhez és időhöz kötötten kell imádni, hanem lélekben: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. […] De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának.” A szent hely azonban, nem ismeretlen az újszövetségben sem: ott ahol segítségül hívják Isten nevét, ott megvalósulhat az a Szent hely, amit az ószövetségben a jeruzsálemi templom képviselt.

Ha Isten ott van jelen, ahol a nevét segítségül hívják, akkor miért kell nekünk, és a mindenkori hívőnek templomba járnia? Hiszen ugyanúgy a meleg fotelből is segítségül lehet hívni az Úr nevét, ugyanúgy lehet imádkozni és Igét olvasni vasárnapi kirándulás közben, sőt a hosszúnak, és sok esetben unalmasnak tűnő prédikációt sem kell végighallgatni, ezzel időt spórolva. Azonban látnunk kell azt, hogy a belső szobák soha nem váltották fel a közösségi szenthelyeket, mindkettőnek megvolt a legitimitása. Sokan azzal védekeznek, hogy ők csak így tudják megélni személyes hitüket, de ahogy az élet más területén, úgy az embernek a hit területén is szüksége van társa, szüksége van arra, hogy gyülekezetben is megélje hitét. Az egyéni imádság-helyek ma sem válthatják fel a közösségi helyeket, a templomokat.

Valahogy úgy kell gondolkodni ezekről, mint a szent időről. Nemcsak egy nap szent a hét közül, nemcsak az ünnepek szentek, ám ezekre a szent napokra, ünnepekre mégis különösen szükség van, hogy kizökkentsen az időtlenségből. A szent hely is ilyen. Nemcsak egy helyen van jelen az Isten, mégsem lényegtelen, hogy van egy hely, ahol a hívek összegyűlnek. Ez nem a belső szoba, nem az otthoni imasarok, hanem a közös tér, ahol együtt találkozhatunk Istennel. Izrael nem egyén, hanem nép. Ezért a templom nem azonos az egyes emberek házával, hanem a közös gyülekezés helye. Az otthon nem szükségszerűen templom is, még ha azt mondjuk is, hogy otthon is, sőt mindenütt jelen van Isten. De ahol ketten vagy hárman együtt vannak, ott jelen van Isten. A templomra, mint sajátos helyre éppen olyan szükség van, mint az ünnepre, az idő körforgásában.

Ámen

Bányai Csaba Attila

VI.éves teológiai hallgató

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s