Ajándék

“Íme, az ÚR öröksége a fiak, és az anyaméh gyümölcse: jutalom.” Zsolt. 127.3

A magyar értelmező szótár szerint az ajándék figyelmességből, szívességből, szeretetből valakinek ingyen adott, juttatott használati tárgy v. pénz. Olyan nagyra értékelt dolog, képesség, amelyet valamely felsőbb, természetfölötti hatalomnak tulajdonítanak. Isteni ajándék. A jutalom pedig az amit kiváló munkájáért, jó szolgálataiért, szorgalmáért, szívességéért adnak valakinek.

Nagyon jól eső érzés amikor ajándékot kapunk, általában olyan személyeknek adunk, akiket szeretünk és természetesen mi is mindig várjuk az ajándékot, jól esik ha bárki meglep minket egy ajándékkal, és azt nem azért kapjuk, mert tettünk valamit azért, hanem csak úgy kapjuk, mondjuk szeretetből.
(Romániában meg a többi korrupt országban szoktak még „kis” ajándékokat adni például egy ügyvédnek vagy egy bírónak, de ezért cserébe utólag abban reménykednek, hogy ez hasznukra fog válni.

Ezt még jutalomnak is nevezhetnénk, ugyanis a jutalmat szoktuk valamiért kapni.

A felolvasott ige arról szól, hogy Isten ajándékoz meg először és ha azzal amit kapsz, rendeltetése szerint bánsz, akkor jutalomban részesülsz.

Gondoljunk azokra az édesanyákra, akiknek azt mondják, hogy sajnos nem lehet gyerekük…Minden orvosi beavatkozást megpróbálnak, hogy gyerekük lehessen, de be kell ismernünk, hogy a gyereket nem az ember „csinálja”, hanem az Isten ajándéka.

Egy édesanya miután áldott állapotba kerül, ami nem az ő érdeme, hanem Isten ajándéka, sokat fáradozik, szenved az a 9 hónap alatt, amíg megszületik a gyermek.

És erre mondja az ige, hogy az anyaméh gyümölcse jutalom. Attól kezdve, hogy az a gyermek megszületett, a szülő szerepe, hogy foglalkozzon vele, egészen addig, amíg önálló lesz. Isten ezzel bízta meg.

Erről az alapvető életmódról van szó az Ószövetségben. Ugyanis a héber ajándék szó egy másik jelentése az örökség. Az örökség Izraelben az a föld volt, amit Isten az ő népének mint életteret ajándékozott.

Az örökség azt a kis vagyont vagy földdarabot jelentette, amelyből megélt a család. Ahogy tehát a föld Isten ajándéka és nem emberi tulajdon úgy a gyerekek is Isten tulajdonai.

Az ország felosztásakor minden családnak jutott egy földdarab, amit nemzedékről nemzedékre örököltek, ezért nevezték örökségnek. Mondhatjuk úgy, hogy egyfajta életet biztosító vagyon volt.

Most pedig a gyerekekre, a leszármazottakra értjük, hogy olyanok mint egy vagyon, mint egy örökség. Azt az örökséget mindennél jobban védte a család, hogy életben maradjon. Mintha azt mondaná itt a zsoltár, hogy milyen sokat ér a család, amelyiken Isten áldása van.

Abban az időben az ifjak voltak az idősek támasza, biztosítása. A legtöbbször jobb dolguk volt azoknak a legyengült idős szülőknek, akiknek sok gyerekük volt, mert volt aki őket segítse. De sajnos ez ma már nem így van. Rengeteg idős van, akinek több gyereke van, de nincs ki neki egy pohár vizet vigyen.

Sőt figyeljük meg, hogy azok a társadalmak, amelyekben nagyon magas lett az öregek aránya, és nagyon kicsi a fiataloké, egyre több gonddal küzdenek.

Az öregek már nem termelnek, de fogyasztani fogyasztanak, azt pedig a fiatalok kell megtermeljék. Ahol van elég fiatal ott nincs gond, de ahol kevés a fiatal, azok egyre nehezebben tudnak annyit termelni, hogy még az öregeknek is jusson.

Most gondoljunk azokra a papokra, akik ma fizetik a nyugdíjjárulékot. Ebből az összegből a mai öregeket, nyugdíjas papokat látják el, de ha nem lesz egy következő generáció, aki fizesse a nyugdíjjárulékot, akkor azokat akik ma dolgoznak, nyugdíj nélkül hagyják.

Testvéreim, mi mind Isten ajándékai vagyunk és 70 évesen is azok leszünk. Viszont az, hogy mennyire jutalom a mi életünk, az tőlünk függ. A feladatunk az, hogy úgy éljünk, hogy életünkkel gyümölcsöket teremjünk.

Mint egy piramis: a tanárok minket, diákokat kell életük gyümölcseinek tegyenek, útra indítsanak. Mi pedig életünk során olyan példát kell életünkkel mutassunk, hogy másokat megragadjunk, hogy a mi életünk gyümölcse legyen mások élete.

Tegyük hát fel a kérdést: hol vannak életem gyümölcsei? Hol vannak azok, akik a te életeden keresztül ismerték meg az Urat?

Ugyanis erről szól a jutalom. Isten azoknak adja a jutalmat, akik építenek, fáradoznak, őrködnek, akik korán kelnek és későn fekszenek (127, 1-2), de mindez csak akkor ha jelen van Isten áldása és munkálkodása.

Ámen

Erzse András Zsolt

VI.éves teológiai hallgató

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s