A kegyelem hírnőkei

„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” 2Pt 3. 9

 

Óriási felkiáltójelekként hangzanak a Jelenések könyvében Jézus Krisztus figyelmeztető ígéretei: „Eljövök hamar” – üzeni a filadelfiai gyülekezetnek; „Bizony, hamar eljövök” – olvassuk Bibliánk utolsó előtti versében.

  • Hol van hát az, Aki mindezeket megígérte?!

Racionális kutatással a tudós, milleniarista fanatizmussal az eszeveszett, teológus köntösbe burkolózva az egyház mind megpróbálják kikutatni az igazságot, elméletket szőnek, tanítást alkotnak a kérdéskörrel kapcsolatosan. A kérdés mindenkit érint, hívőt és hitetlent egyaránt, ugyanis azzal szembesíti a mindenkori embert, hogy egyszer vége lesz valaminek, és valami új kezdődik, olyan, ami nem az emberiség hatalmában áll. Ez pedig elbizonytalanít, félelmet szül. Mindaz, amit az ember alkot véges: „az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások mind megégnek” (2Pt 3.10)

A Szentírás tanítása tiszta képet ad arról, hogy nem lehet tudni, mikor jön vissza Jézus Krisztus „ítélni eleveneket és holtak”. Nem meglepetés, hogy jön, de nem lehet tudni mikor, és nem is a mi hatáskörünkbe tartozik, hogy ezt megmondjuk. Mi általában „Kr.e.” és „Kr.u.”-i időszámításban gondolkodunk, de tisztában kell lennünk, hogy létezik a „Krisztus szerinti” időszámítás is, melynek alapján „az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap” (2Pt 3. 8).

Péter apostol, levelében be akarja kapcsolni olvasóit abba a közös hitbe, mely a próféták, az apostolok és maga az Úr Jézus kijelentésein alapulnak. Ezekben a kijelentésekben pedig mindig az az erőteljes hit jelenik meg, mely a remény hangján szólal meg: Isten türelme végtelen, szeretete nagy.

Nem késik az Úr, hanem türelmes az emberhez. Nem azt akarja, hogy elvesszen az emberiség, hanem, hogy mindenki üdvözüljön. Péter apostol nem számol annak a lehetőségével, hogy az Úr késhet (hiszen nincs kijelentve az Úr napjának az időpontja), hanem a figyelmet az ember lehetőségére fordítja – s bár ezt nem mondja ki, csak mi következtethetjük a gondolatmenetből: a lényeg nem az Úr Jézus látszolagos késésén van, hanem a lényeges az, hogy az ember ne késsen (el).

A végítélet és az örök élet dolgaival foglalkozva, nem a félelem és a kárhozatos büntetés kellene első sorban eszünkbe jusson. Nyilvánvalóan, arról nem szabad megfeledkezni, hogy az Isten nélküli élet és a Jézus Krisztusba vetett hit nélkül nem lehet jó reménységünk az örök élet felől. A hitvallásainkban és bizonyságtételeinkben azonban nagyobb szerepett kellene kapjon az a pozitív megerősítés, miszerint lehetőségünk van a megtérésre, mert Isten Jézus Krisztusban adott üdvözítő tervében türelmesen vár arra, hogy az ember oda térjen Hozzá.

Abban az időszakban, amikor Svájcban tanultam, rendszeresen utaztam Bázelből Zürichbe vonattal. Egyik alkalommal a vonat késett, és a fülkék hangszorójába be is mondták a késést. Három-négy perces késéről volt szó, ami svájci viszonylatban soknak számít. Több utas elő is vette a telefonját, volt, aki fölhívta ismerősét és jelezte, hogy késni fog, többen pedig azt beszélték, hogy le fogják késni a köttetést, a következő vonatot, ezért meg kell változtatniuk a jegyfoglalásukat. Ez nem okozott gondot, perceken belül pár képernyőpötyögtetéssel meg is oldották a problémát. Lehetőség volt az újratervezésre.

Jézus Krisztus visszajövetelekor a parúzia alkalmával nem lesz lehetőség „B-tervre”, nem lehet majd újra tervezni: ha elkésünk, az „Örök Élet Express” vonata elmegy. Ezt biztosan tudjuk a Szentírás egészének tanítása alapján. A felolvasott igevers, mégsem egy ilyen fatalista helyzetet vázol. Nem a pusztulás és elvesztés hírüladásának az igéje a mai alapige, hanem a türelem, a kegyelem és a megtérés evangéliumának a mottója. Keresztyéni küldetésünket akkor tudjuk ma betöltetni, ha azt a kegyelem hírnökeiként éljünk nap mint nap. Ajánlom mindenkinek továbbgondolásra, hogy mit is jelent ez pontosan egyénekre lebontva. Ma reggel én a kegyelem-hírnőkség egyik aspektusról beszélek.

Önmagunk számára szükséges erőteljesen tisztává tenni, hogy (hitbeli) életünk folyamatos készenléti állapot. Készenléti állapot abban az értelemben, hogy bármikor érhet kísértés, kerülhet próbára a hitünk vagy adódhat lehetőség arra, hogy megvalljuk hitünket. Ha ez a készenléti állapot „aktív hallgatói viszonyban áll” a keresztyén élet gyakorlatával, akkor nem fognak meglepetésként érni az ehhez hasonló esetek, és a bekövetkezett esetekre adott magatartásunkban, válaszunkban a kegyelem meghirdetői leszünk.

„Várj ember szíve készen! Mert jő a Hős az Úr/ Ki üdvösséged lészen.” (Erdélyi Református Énekeskönyv: 184. 1) Ámen.

 

Márton István

V. éves teológiai hallgató

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s