Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt1Thessz 5,15

Amikor először elolvastam a ma reggelre kijelölt textust, egy szerintem mindenki által jól ismert népdal, a “Hull a szilva a fáról” 3. versszaka jutott eszembe: “Ha elhagyott egy hétre, elhagyom én kettőre” – majd megmutatom én neki … Ez jellemző a mai társadalomra, mindig az enyém legyen az utolsó szó, legalább egy fél lépéssel legyek a mellettem levő előtt. Nem számít, hogy ezt hogy érem el.

Szoktuk azt mondani, úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött. Sosem a magam kis hibáját veszem észre, hanem csak azt, amit mások reagálnak az én hibámra. Ezután már következik a teniszmeccshez hasonló játék, oda-vissza ki tud nagyobbat ütni, a másikat legyőzni.

A 15. versben két intelem van. Az elsőben Pál arra inti a thesszalonikai gyülekezeti tagokat, hogy a rosszért ne fizessenek rosszal. Ez arra utal, hogy a gyülekezetben konfliktusok voltak, amelyek összeütközésekhez vezettek. Az összeütközéseknek pedig az volt az eredménye, hogy megbosszulták a sérelmeiket: szenvedést okoztak a bántalmazónak. A szemet szemért, fogat fogért elvet alkalmazták.

Pál arra hívja fel a figyelmüket, hogy a keresztény gyülekezetben nincs helye a megbántásnak és ennek következményeként megszűnik a bosszúállás is. A problémát a gyökerénél kell orvosolni, ha el akarják kerülni a bosszúállást, akkor próbálják meg megszüntetni annak már a kiváltó okát is, a bántalmazást. Az ördögi kört minél hamarabb szakítsák meg, különben egyre inkább elmérgesedik a helyzet.

A második intelemben Pál azt várja el a gyülekezet tagjaitól, hogy a jóra törekedjenek. Itt a szeretetből fakadó jócselekedetekről van szó. Aki szeret, képes a rosszat is jóval viszonozni. Az is fontos, hogy nem csak a gyülekezeten belül, egymás iránt, hanem mindenki iránt. Krisztushoz tartozásukról és hitük igaz voltáról akkor tesznek leginkább bizonyságot, amikor másokkal, kívülállókkal kerülnek kapcsolatba. Arra kéri az olvasókat az apostol, hogy minden helyzetben gyakorolják a megbocsájtás parancsát. Ne a harag és a bosszúvágy vezesse cselekedeteiket, hanem a szeretet. Vitás ügyeikben ne csak a saját szempontjaikat nézzék, hanem legyenek tekintettel a másik fél érdekeire is.

Annak ellenére, hogy ez a két intelem külön-külön is érthető, a kettőt együtt kell venni, együtt van igazán értelmük. A folyamat akkor teljes, ha mindkettőnek eleget tudunk tenni. Könnyebb a kettőt külön-külön teljesíteni, egyszerűbb csak az egyikre oda figyelni. Teljesíthető az is hogy a rosszért rosszat ne tegyünk, fogcsikorgatva, de ki tudjuk bírni. Azt is meg tudjuk tenni, hogy egymás iránt, akit ismerünk jót tegyünk, egy kis erőfeszítéssel mindenkinek tudunk jót tenni. A kettő együtt viszont nagyon nehéz, a büszkeség, a düh szinte képtelenné teszik. Az aki nekem rosszat tett, én annak is jóval feleljek?

Mert ezt a két intelmet fokozatként kell felfogni. Kicsit olyan ez, mint amikor a második emeletre kell bemenjek órára és a városból érkezem. Hiába jutok el az első emeletig, ez nem elég; azzal, hogy feljutottam az első emeletre, még nem vagyok jelen az órán. Az még nem elég, hogy türtőztetem magam és a rosszért nem teszek rosszat. Jó, ha eddig eljutok, de tovább kell mennem, még egy emeletet kell lépcsőzzek, és be kell menjek órára. Kell tudjak jót tenni, nem csak passzívan elszenvedni a rosszat és nem válaszolni rá, hanem jóval válaszolni.

Hiába mondjuk a szebbnél szebb préceseket, ha a cselekedeteink nem arról árulkodnak, hogy Krisztus követői vagyunk. Hiába mondjuk mindenhol, hogy én Istent félő ember vagyok, ha ezt nem tudják mások megállapítani rólunk, anélkül hogy elmondanánk. Ezt pedig úgy tudjuk elérni, ha rosszért nemcsak nem fizetünk rosszal, hanem törekedünk a jóra mindenki iránt. Ámen

 

Ima:

Hálaadással köszönjük meg azt, Urunk, hogy igéd szólt és szól. Köszönjük, hogy eljutott Thesszalonikába, és eljut sok-sok helyre. Szolgáid még hirdetik sok helyen a kereszt evangéliumát, a Te szeretetedet, amelyet abban mutattál meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk.

Ó, Urunk, hadd járjunk szeretetben, hadd szeresse, építse egyikünk a másikat. Bocsásd meg, hogy sokszor magunk körül forgunk. Bocsásd meg, hogy magunkkal törődünk sokkal többet, azt vesszük csak figyelembe, hogy nekem legyen jó. Bocsásd meg, hogy nem azt nézzük, hogy miben tudunk segíteni a nálunk gyengébbnek, nyomorultabbnak, a nálunk elesettebbnek, hanem sokszor rosszal fizetünk nekik. Kérünk, igazítsd meg a mi szívünket, hogy a rosszért tudjunk jóval fizetni.

Légy velünk a mai napon is, tedd nyilvánvalóvá számunkra azokat a lehetőségeket, amikor a rossz helyett jóval tudunk fizetni. Hallgasd meg könyörgésünket. Ámen.

Csegezi Zsolt Dezső, V. évfolyam

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s