Az Isten előtt nem kedves böjt

Kiálts, ne sajnáld a torkod! Harsogjon hangod, mint a kürt! Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne, Jákób házának, hogy mi a vétke! Ők minden nap keresnek engem, szeretnék megismerni utaimat, mint egy olyan nép, amelynek tettei igazak, és nem hagyja el Istene törvényét; igaz döntéseket kérnek tőlem, szeretnének Istenhez közel lenni. Miért böjtölünk – mondják -, ha te nem látod meg, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla? De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, mert robotosaitokat hajszoljátok. Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban. Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákba öltözik, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek, és az ÚR kedves napjának? Ézs 58. 1 – 5

 

A mostani alkalommal kezdetét veszi a böjtfői bűnbánati hét. Ezen a héten, a délutáni istentiszteleteket látogató testvéreim, gyülekezeti tagok, teológiai hallgatók és tanárok vagy bárki, aki szívesen készülne lélekben az előttünk álló Böjtfő ünnepére, egy olyan igehirdetés sorozatot követhet nyomon, amelynek rendjén a böjttel kapcsolatos kérdésekben merülhetünk el közösen. A Szentírásból olyan igék lettek kiválasztva, melyek a böjtnek pár aspektusáról beszélnek nekünk. Szó lesz ezen a héten: az érdemszerző böjt kérdésköréről, az Istent kereső böjtről, arról, hogy mit jelent teljes szívvel böjtölni, milyen az Isten előtti böjt és milyen az Isten előtt kedves böjt. A mára kiválasztott ige, pedig arról beszél, milyen az Isten előtt nem kedves böjt.

A böjti időszakra személyesen készülve, továbbá szükebb értelemben a mai szolgálatomra készülve, Rüdiger Dahlke egyik böjttel kapcsolatos könyvét vettem kezembe, ahhoz, hogy jobban tájékozódni tudjak a böjttel kapcsolatos kérdésekben. Rüdiger Dahlke a bevezetőben tisztává teszi, hogy minden nagy világvallásban fellelhető a böjt gyakorlata, és annak különböző formái vannak. A vallásos jellegű böjt, mely nem csupán testünk és szellemünk egészségét célozza meg, az Isten kereséssel kapcsolatos, spirituális-lelki értelemben akarja elérni a hatást az egyénnél.

A felolvasott alapigében is erről olvasunk. „Ők minden nap keresnek engem, szeretnék megismerni utaimat… szeretnének Istenhez közel lenni” – olvashatjuk a második versben. Izrael népe keresi Istent, rendszeresen részt vesz az istentiszteleti alkalmakon, és böjtöl.  Ezen a ponton mi is kapcsolódunk Izrael népéhez, mi is rendszeresen el fogunk látogatni a bűnbánati alkalmakra, keresni fogjuk Isten akaratát az Ő törvényéből és megpróbálunk közeledni hozzá.

 Önmagába véve a böjttel, az istenkeresési próbálkozással nincs semmi gond. Ennek a folymatnak a menetében azonban fellelhetőek olyan elemek, amelyek Istennek nem tetszenek. A felolvasott igében Isten, a próféta szavai által kritikát fogalmaz meg Izrael népenek böjtjével kapcsoaltosan: „Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illene”. – Ahhoz, hogy a mi böjtünk és a mi istenkeresési próbálkozásunkat ne érje kritika Isten részéről, föl kell tennünk a kérdést: Hogyan nem illik Isten előtt böjtölni azoknak, akik meg szeretnék ismerni Isten útjait? A felolvasott Ige jó támpont erre nézve.

Íme a megfogalmzott kritika, amit a harmadik és negyedik versből olvasok föl: „De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, mert robotosaitokat hajszoljátok. Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve”. Isten népe böjtöl, közeledni akar Istenhez és azt reméli, hogy erre a próbálkozásra Isten pozitív magatartással válaszol. Ebből a folyamatból azonban hiányzik egy nagyon fontos elem, ami a böjtőt külsőségessé teszi.

Ha csak külsőleg tartunk böjtöt, úgy járhatunk, mint ahogyan én jártam 13 évesen. Konfirmációi előkészítő során hallottam először a böjt gyakorlatáról. Mondtam is otthon édesanyámnak, hogy van ilyen. Édesanyám azt ajánlta, hogy Nagycsütörtökön és Nagypénteken ne együnk húst, böjtöljünk mi is. Ezért az iskolába túrospuliszkát csomagolt nekem. Amikor a tízórai alatt kibontottam az otthonról hozott uzsonnámat, a teljes osztály csodájára jártam vele. Kérdezték is tőlem, miért hoztam éppem túrospuliszkát tízóraira. Nem tudtam mást mondani, csak annyit, hogy ma nem eszem húst. Az én böjtömből is hiányzott egy nagyon fontos elem: a bűnbánat.

Izrael népe továbbá is a megszokott és bűnös életét éli. Rabszolgáikat szombaton is dolgoztatták, egymással perlekedtek és veszekedtek, bűnös életet éltek. Ezek egyértelműen az Úrnak nem tetsző magatartásformák. Istenhez közeledni mindig azt jelenti, hogy magatartásomban mindazt, ami neki nem tetszik, próbálom megváltoztatni, elhagyni, jóra fordítani. Nem csak külsőleg, lemondva valamilyen ételfajtáról és a templomot többet látogatva adom jelét annak, hogy közeledni szeretnék a Szent Istenhez.

A böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, mondja az Ige – a böjt és nyugalom napján a kedvtelést kerülnie kell a hívő embernek. Az olyan magatartást nevezzük kedvtelésnek, mely mindenben a testi és szellemi élvezetet és  gyönyört keresi. A kedvtelés mai szinónimái a szenvedély, hobbi, szabadidős tevékenység, olyan tettek, amelyek az emberi testi vágyakat elégiti ki, egyoldalúan csak az önmagunk igényeit veszi figyelembe. Önző és erőteljesen földi, testi gondolkolkodásmód ez. Ha nincs meg bennem az a törekvés, hogy bűneimet megvallva és azokat elhagyva közeledjek az Istenhez, a böjtöm nem helyes. Nem illik a Szent Istenhez bűnös magatartással közeledni.

    Érdekes, hogyan függ össze a Szentírásban a böjt, a bűnbánat és a megtérés, mert ezek mindenképp összefüggésben állnak. A Szentírás összekapcsolja a böjtöt és a megtérést, a bűnbánattal. A Jónás könyvéből bizonyára ismerjük azt a szép igét, amikor azt olvassuk: Ninive hitt Istennek, és böjtöt hirdettek. És mi volt ez a böjt? Az, hogy ne egyenek húst? Nem! Az, hogy alázzák meg magukat az Isten hatalmas keze alatt. Ez a böjt azt jelentette ott Ninivében, (bár nem húsvét előtt voltak negyven nappal), hogy eltértek attól, amit Isten elvárt tőlük – ezt pedig a böjt által, a bűnbánat segítségével próbálták helyrehozni.

Mit jelent tehát a biblikus böjt? Világosan elmondhatjuk: visszatérést az Úrhoz. Szó nincs róla, hogy ez ételtől, italtól, valamitől való tartózkodás, valamilyen világi, egészségügyi vagy egyházi szabályoknak a betartása lenne, hanem az élő Istennek való szeretetből és hálából való engedelmesség. Ez fontos: az élő Istennek szeretetből és hálából való engedelmesség. Meglátni, hogy miben tértem el, és kérni, hogy térítsen meg az Úr, térítsen vissza magához.

Nem illik tehát bűnbánat nélkül és a régi életformától való eltávolódás nélkül böjtölni, mivel így nem lehet Istent keresni, hozzá közeledni.

Ha készülni szeretnénk az előttünk álló Böjtfő vasárnapi ünnepre, mellyel a negyven napos böjti időszak, az Istenhez való közeledésnek az időszaka veszi kezdetét, ne feledjük, hogy nem illik bűnbánat nélkül böjtölni. Bátorítok mindenkit, hogy ezen a héten bűnbánó szívvel próbáljon Istenhez közeledni. Azt se feledjük, hogy a bűnbánati hét és a böjti időszak végpontja, a Húsvét, annak a kegyelmes Jézus Krisztusnak az ünnepe, aki által bűneink bocsánatát és az örök életet kapjuk. Ámen.

Márton István, V. éves teológiai hallgató

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s