ne hagyjátok magatokat félrevezettetni

Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Zsid 13. 9a

Azt mondja az apostol, hogy „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökre ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni”. Azért beszél így Jézusról, hogy ezzel érzékeltesse, hogy ő és az ő tanítása változatlan. (Ahogy a Jelenések könyvében is olvashatjuk: Ahhoz sem hozzáadni, sem elvenni abból nem szabad.)

Az apostol ezt a levelét a zsidókból lett keresztyéneknek írja. A levél egészét elolvasva azt láthatjuk, hogy ez a keresztyén közösség több olyan szokást is átvett, amely még a régi zsidó hagyományokon épül. Ugye nem kell azt részleteznem, hogy Jézus mennyit vitázott a farizeusokkal a törvényeskedésük miatt. Itt, ebben a közösségben is azt látjuk, hogy a zsidó törvényeknek még mindig nagyobb tekintélye, és ezzel együtt nagyobb jelentősége van, mint Jézusnak és a jézusi tanításoknak. És éppen ezért inti az apostol ezt a zsidókból lett keresztyén gyülekezetet, hogy ne térjenek el a jézusi tanítástól, hogy ne engedjenek be az életükbe idegen tanításokat. Minden olyan tanítás, amely nem Jézus szerinti, idegennek, helytelennek számít.

Érdekes, hogy nem úgy fogalmaz az apostol, hogy ne hagyjátok, hogy más emberek félrevezessenek a tanításaikkal, hanem úgy, hogy „az idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni”. Ez pedig nagyon

érdekes. Mert ha tévtanításról beszélünk, akkor úgy gondoljuk, hogy ahhoz tévtanító is tartozik, aki azt behozza, terjeszti. Ámde mi van akkor, ha a tévtan nem egy másik személy által kap utat az életünkbe, a közösségünkbe, hanem az épp bennünk alakul ki?! Ha arról beszélünk, hogy ne engedj a tévtanításoknak, akkor elsőnek elkezdünk arra gondolni, hogy honnan erednek tévtanítások: és ilyenkor gondolunk személyekre, közösségekre, más felekezetekre, viszont érdemes a saját személyünkre és a saját közösségünkre is gondolni.

Amikor a Bibliát olvassuk sokszor megérintve érezzük magunkat, de mi van akkor, ha az az ige valójában nem is azt mondja, amit mi beleolvasunk? Én is így jártam evvel az igével, mikor megpróbáltam elmélkedni rajta, hogy megírhassam ezt az áhítatot. Órákat eltöltve is azon kaptam magam, hogy csak azt tudom írni, amit nekem mond az ige, és nem tudok eljutni oda, hogy mit mond valójában. Tudtam, hogy ez így nincs jól, de akkor még nem tudtam, hogy ez az ige pont erről szól. Hogy ne hagyjuk, hogy az ige, a vallásunk mást mondjon nekünk, mint amit Krisztus mond / mint ami Krisztustól való.

Mindannyian különböző emberek vagyunk itt, és ezzel együtt meg vagyok győződve, hogy mindannyian valamilyen szinten különböző hitmeggyőződéssel is rendelkezünk. A mai világ a különbözőségeket egyszerűen toleranciával akarja megoldani. Én elnézem neked, hogy te így gondolod, te elnézed nekem, hogy én így gondolom. Ámde az apostol, és ezzel együtt a Jézus hozzáállása egészen más. Ők nem azt mondják, hogy jól van az úgy, és igazodjunk egymáshoz, hanem azt mondják, hogy mindenben igazodjunk Jézushoz. – hogy ami nincs jól, az változzon, ami pedig jól van, maradjon.

Gondoljunk arra, amit Jézus mondott az elveszett juh példázatában, hogy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre. (Lukács 15,7) És ezt most értem olyan értelemben is, hogy mennyivel nagyobb örömet tud jelenteni az, ha a már keresztyének is tudnak változni, és tudnak fejlődni. A hitélet lényegében egy folyamat, amelynek nem szabad valahol megállnia, hogy úgymond “jól van ez így”, “én már elértem, amit akartam, már tudom, amit kell”. Ha így viszonyulunk a keresztyénségünkhöz, akkor az lehet keresztyénség, de ellaposodott, és elkényelmesedett.

Mi akik nap, mint nap a Jézus tanítását halljuk, a tanulmányaink, nagyon sok beszélgetésünk témája ez, éppen ezért sokkal nehezebb változtatnunk, hiszen fennáll a veszélye annak, hogy a Jézus dolgaira csak úgy tekintünk, mint tantárgyakra, mint tananyagra, amelyet megtanulunk (aztán lehet, hogy elfelejtünk, vagy ha emlékezünk is rá, akkor sem lesz hatással az életünkre). Vagy mivel az évek során igen sok mindent megtanulunk, azt gondolhatjuk, hogy már annyi mindent tudunk, és már annyira tudjuk, hogy mi a jézusi tanítás, és hogy milyen a jézusi élet, hogy már unjuk azt hallgatni, s azt gondoljuk, hogy már semmi újat nem jelent számunkra. Ámde ha így gondoljuk, akkor vigyázzunk, mert az Isten igéje erő, cselekedet, ha pedig ezek hiányoznak, akkor máris felfedeztünk egy olyan elemet a keresztyénségünkben, amely nincs a helyén, amelyen dolgoznunk kell. Ámen

Bucsi Brigitta, III. évfolyam

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s