A szabadító tett bizonyosságának és jelen voltának hangsúlyozása

„Mint repdeső madarak, úgy oltalmazza a seregek Ura Jeruzsálemet, oltalmazván megszabadítja, kiemelvén megmenti” 

Ézs 31,5

Keresztyén Testvéreim! Első olvasatra úgy tűnhet, hogy Ézsaiás nem Izrael népéről beszél, hanem a Jeruzsálemnek nevezett helyről. Jeruzsálemről azt kell tudni, hogy sokáig innen irányították az országot, és Jeruzsálemben épült fel a templom, amely Izrael vallási életében kulcsszerepet játszott. De a legfontosabb az, hogy Isten Jeruzsálemet választotta ki, hogy ott lakozzék a neve (Deut 12,5.21, 1Kir 9,3). Jeruzsálem mivel ilyen fontos szerepet játszott, ezért könnyen meglehet, hogy a szerző átvitt értelemben nem csak a városra magára gondol, hanem egész Izrael népére.

Most ezt a népet az asszír veszedelem fenyegeti. A veszedelem elől egyesek Egyiptomhoz fordultak segítségért. Az Ézsaiás 31-ik része e döntés hibás voltára hívja fel a figyelmet, és azzal indokolja, hogy mielőtt e döntést meghozták, nem vettek figyelembe minden tényezőt, sőt a legfontosabbat kihagyták.

A 4-5 versek erről a bizonyos tényezőről beszélnek. A 4-ik vers így hangzik: „A, mint mormol az oroszlán és az oroszlánkölyök zsákmánya mellett, a mely ellen összehívatnak a pásztorok sereggel, és szavuktól ő meg nem retten, és meg nem ijed sokaságuktól: így száll alá a seregek Ura, hogy hadakozzék a Sion hegyén és halmán!”  E vers kérdése az, hogy az oroszlán fenyegetés vagy biztatás akar lenni Sion és Jeruzsálem számára? Miről is van itt szó, a nyájra támadó oroszlánról, vagy a zsákmányát védő oroszlánról? A 4-ik verset logikusan csak úgy lehet az 5-ik vershez kapcsolni, ha azt feltételezzünk, hogy nem csak az 5-ik vers, hanem a 4-ik is egy biztatást fogalmaz meg. Ahogy a madár úgy az oroszlán is a védelmező szerepében jelenik meg. A zsákmányát védő oroszlán képe után, a fészke felett repdeső madár, azt szemlélteti, hogy nem csak a földön létezik a védelem, hanem a levegőben és mindenhol máshol is.

A madarak példáját hozza fel annak érdekében, hogy szemléltesse Isten oltalmát, hiszen a madarak képesek agyonfagyni, éhen és szomjan is halni, hogy megvédhessék kicsinyeiket. A Deut 32,11 így hangzik: „Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettük szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket.” A madarak akkor repdesnek a fészkük felett, ha veszély fenyegeti azt. Megvédik kicsinyeiket akár a saját életük árán is. A költői kép tehát ugyanazt mondja: Isten nem hagyja cserben népét, hanem megvédi a rátámadó ellenséggel szemben. Míg a 4-ik vers Isten erős és eltökélt voltát hangsúlyozza, addig az 5-ik vers Isten elkötelezettségét népe iránt: védelmet nyújt neki, saját élete árán is. Azt a következtetést lehet levonni, hogy a szabadító és népét oltalmazó Istennel szemben semmit sem fog tudni tenni az ellenség, éppen ahogy a zsákmányát védő oroszlánnal szemben is tehetetlenek a pásztorok. A zsákmány és a fészek itt azt jelenti, hogy Izrael népe Isten tulajdona (Ex 19,5; Deut 32,8-11) és így teljesen másképpen tevődik fel a kérdés, hiszen akkor az asszírok már nem csak egy jelentéktelen kis népet fenyegetnek valahol a Földközi Tenger partján, hanem magát Isten népét.

A biztos segítség még világosabban látszik, az 5-ik vers második feléből, ahol 4 kifejezést olvashatunk: oltalmaz, megment, továbbmegy és megtart. Különösen érdekes a harmadik, ahol a héber pászakh igével találkozunk. Az Ex 12, 13.23.27 alapján arra következtethetünk, hogy az Ézs 31,5-ben a pászakh ige használata azt a momentumot idézi fel, amikor a gyilkos angyal megkímélte a vérrel jelzett házakban élő elsőszülöttek életét.  Tehát ahogy Mózes idején, most is úgy kíméli meg Jeruzsálemet az Úr. Amit egykoron megtett Isten, arról most azt ígéri Ézsaiás, hogy mindig meg fogja tenni. Ő soha nem felejti el azokat, akiket egyszer magához fogadott. A 4-5 versekben megfogalmazott ígéretek nekünk itt és most azt üzenik, hogy Isten oltalmaz, megment, megtart és még haragjában is kikerüli azt, akit szeret.

A folytatásban arról olvashatunk, hogy ha Izrael meg akar menekülni az oroszlán morgásától, annak elengedhetetlen feltétele: megtérni Istenhez és odafordulni hozzá. Így Izrael nem kell, Egyiptomba menjen a segítségért, mert maga az Úr az, aki megmenti Asszíria kezéből.  Az elején arról beszéltem, hogy az Egyiptomhoz fordulok, nem vettek figyelembe egy fontos tényezőt. Ahogy láttuk ez a tényező maga Isten. Eredeti döntésük, azért volt helytelen, mert csupán emberi megfontoláson alapult és nem számolt azzal az Istennel, aki kiválasztotta Izraelt. Jó döntések, csak Isten akaratának a figyelembe vételével születhetnek.

Végül, de nem utolsó sorban Isten itt úgy van leírva, mint az összes földi és mennyei hatalom birtokosa. Nemcsak a jól hangzás miatt írja le így az istenséget a próféta, hanem azért is, hogy az olvasót emlékeztesse arra, hogy ki is Isten, aki elvégzi majd a szabadítást: ő a mindenható. Éppen azért utal az Egyiptomban történtekre, hogy az olvasó számára, számunkra hangsúlyozza a szabadító tett bizonyosságát és jelen voltát. Ámen.

Lőrincz Ágoston, V. évfolyam

Reklámok