Tékozló teológus

“Felkerekedek azért, elmegyek apámhoz, és ezt mondom neki: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.”

Luk.15,18

 

Úgy gondolom, hogy ha semmi magyarázatot sem fűznék az előbb felolvasott igéhez, akkor is tudná mindenki közülünk, hogy ezt a mondatot a tékozló fiú mondja magában, amikor elhatározta, hogy hazamegy. Tudjuk mindannyian, hogy ezt a példázatot Jézus mondta, hogy tanítsa vele a népet, hogy akármilyen mélységbe is süllyednek a bűnökben, mégis visszatérhetnek Istenhez, Atyjukhoz, mert ő szeretettel várja őket. Épp ezért most nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy milyen lépések vezették oda a tékozló fiút, hogy ide jusson és, hogy adott esetben minket is milyen rossz lépések, döntések vezethetnek ugyanilyen helyzetbe.

Nézzük akkor, hogyan jutott a tékozló fiú oda, hogy ezt az elhatározást tegye magában. Először kikérte az apjától a vagyonból ráeső részt. Ami már eleve rossz döntés volt, sőt szemtelen is egyben. Hisz ez olyan tett volt, mintha azt mondta volna: apám miért nem halsz már meg, hogy a rám eső részt megkapjam?

A baj a fiú második és harmadik lépésében tovább fokozódott. Hisz miután megkapta a vagyont messze földre költözött és kicsapongó élete miatt eltékozolta azt. Miért volt baj az, hogy messze földre ment? Azért mert így apját és bátyját otthon hagyva az erkölcsi támaszait, akiktől a jó példát láthatta volna is otthon hagyta. Persze, ha talál a távolban olyan barátokat, akik erkölcsileg szilárd alapokon állnak, akik jó példát mutatnak neki, akkor még ez nem lett volna akkora nagy baj. De a történtekből úgy látszik ez nem így történt. Hisz ahhoz, hogy kicsapongó életet éljen társak kellettek, akikkel dorbézolhatott, akikkel elverhette a vagyont különféle szórakozásokban. Úgy látszik rossz barátokra talált ott.

Ez a néhány lépés vezetett a tékozló fiú ilyen mértékű lesüllyedéséhez és elhatározásához. De nézzük meg most azt is, hogy mi nem-e követjük el ugyanazokat a hibákat, mint a tékozló fiú? Aktualizáljuk a történetet a mi helyzetünkre és korunra, amikor nem tékozló fiúról, hanem tékozló teológusról kell beszéljünk.

Az első lépésünk megegyezik a tékozló fiúéval, hisz mi is egy tervvel állunk apánk elé és azt mondjuk: teológiára szeretnék menni. És a mi helyzetünkben is, csakúgy mint a tékozló fiú esetében, apánk, szüleink támogatnak minket tervünk megvalósításában és fizetik a költségeket, hogy itt tudjunk tanulni.             Aztán második lépésként mi is eljövünk messze földre, hisz több száz kilóméterekről érkeztünk ide a legtöbben. Eljövünk apánk közeléből, aki jó példával járt előttünk.

Eddig az első két lépésben a tékozló fiú példáját követjük, de vajon milyen lesz a harmadik lépésünk. Befektetjük az apánktól kapott lehetőséget tanulásba, hogy az majd később kamatozzon, jövedelmezzen, ahogy a tékozló fiú is befektethette volna valamibe a pénzét? Vagy elherdáljuk a lehetőséget és az időt  rossz barátok társaságában?

Te mit teszel? Neked milyen barátaid vannak itt Kolozsváron, sőt itt a teológián? Olyanok, akikkel elherdálod, eldorbézolod, elrészegeskeded az időt és a pénzt, amit otthonról kaptál, vagy olyanok, akik szilárd erkölcsi alappal rendelkeznek és felnézhetsz rájuk, példát vehetsz tőlük? Nagyon fontos ez, hisz ebben a korban, amiben mi vagyunk a jellemünk nagyon könnyen formálható, akár rossz, akár jó irányba. Válogasd hát meg a barátaidat, akikkel az időd töltöd és azt is, hogy mivel töltöd az időd. Hisz tudjátok jól, hogy voltak már köztünk ilyen tékozló teológusok, akiknek ez a kicsapongó, tékozló életük odavezetett, hogy meg kellett otthon az édesapjuk előtt állniuk és azt mondaniuk: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Vétkeztem teellened, mert elherdáltam a pénzt, amit tőled kaptam, hogy tudjak tanulni, amit te olyan keservesen kerestél meg. Vétkeztem ellened, mert nevedre szégyent hoztam. Sőt, ha nem is vezet el addig életvitelünk, hogy kiessünk a teológiáról, akkor is sokszor szégyent hozunk apánkra, szüleinkre.

Vagy tegyem fel úgy a kérdést, hogy te milyen barát vagy, hogy a te viselkedésed és tanácsaid hatására más eltékozolja pénzét, eldorbézolja tanulásra fodítandó idejét?

A tékozló fiú azt mondta apjának, hogy ő méltatlanná vált arra, hogy az ő fiának neveztessen. Gondolj bele, csak az elmúlt héten, cselekedeteid által hányszor váltál méltatlanná arra, hogy Isten fiának neveztess, arra hogy teológusnak neveztess, arra hogy tiszteletes ifjúnak neveztess?                              Hatodikban a földrajztanárnőm azt mondta: bármit tesztek, annak legyen értelme, még ha egy filmet is néztek, olyat nézzetek meg, hogy annak legyen értelme, tudjatok tanulni belőle valamit. Gondold végig a tegnapi napod, mindennek volt értelme vagy csak eltékozoltad az időt, azt a napot?

Gondoljatok jól bele nem mindegy, hogy milyen névre vagyunk méltók. Nem mindegy, hogy a tiszteletes ifjúság vagy a tékozló ifjúság megnevezésre vagyunk méltók. Testvérem, ha nem akarsz tékozló teológussá válni, akkor válogasd meg a barátaidat, légy jó példával előjáró barát és ne tékozold el az idődet az elcsendesedéstől, az istentiszteletre, a précesre járástól, a tanulástól és a pénzedet, amit édesapádtól kaptál azért, hogy itt tanulva tiszteletes ifjúvá válhass. Ámen.

 

Kállai Benedek, III. évfolyam

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s