A tükör előtt: nem, igen?

“És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat? Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki? Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják. És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne. A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el. E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.”

Máté 21,23-32

Sokszor megtörténik a mi életünkben, hogy Istent szeretnénk kérdőre vonni. Gyakran azt akarjuk, hogy mi kérdezzünk és Isten, aki ott ül vádjaink padján válaszoljon nekünk. Nem egy újkeletű jelenség ez. Így történt Jézus Krisztus esetében is. Ott van a templomban, így az egyházi és világi vezetőségnek kiváló alkalom adódik arra, hogy számon kérje Őt: milyen hatalommal cselekszel? Mintha egy tükröt akarnának Jézus elé tartani.

De eközben Jézus átveszi az irányítást és visszafordítja a tükröt. A vádlottak padján ülő Isten egyszer csak rámutat a nagyon képzett és a nagyon vallásos emberek hitetlenségére és lelki, szellemi vakságára. Megkérdezi, hogy Keresztelő János keresztsége Istentől, vagy emberek van? A papok és a nép vénei sehogy sem tudják, mit válaszoljanak. Ha azt mondják, hogy Istentől, akkor Jézus azt fogja felelni: miért nem hittetek neki? Ha azt mondják, hogy emberektől, akkor meg a nép zúdul fel, mert Keresztelő Jánost mindenki Isten prófétájának tartotta. Sem így, sem úgy nem jó a dolog. És úgy tűnik, hogy a megvádolt Isten visszafordított tükrében a vádlók zavarban érzik magukat. Ezért a Megváltó kérdésére csak ennyit tudnak válaszolni: „Nem tudjuk.

Nos, ha így áll a dolog, akkor az Úr Jézus sem ad választ a kérdésükre, hanem elmond nekik egy példázatot. Egy még nagyobb tükröt tart eléjük az önvizsgálat reményében: Nézzétek meg magatokat! És ma a mi értelmünk ítélőszéke elé is ugyanezt a tükröt tartja, ugyancsak az önvizsgálat reményében.

Egyszer élt egy lelkipásztor, aki egy olyan gyülekezetet pásztorolt, ahol már senki nem járt istentiszteletre. Bárhogy is próbálkozott az eredmény: az üres templom volt. Egyetlen igehirdetési lehetősége maradt, a temetés. Amikor megszólalt a ravatalhoz hívó harang, a nép mindig felkerekedett, és ment megnézni, mi történt, ki halt meg. Egy napon a lelkész meghúzta a harangot, temetéshez hívott. Jött is a nép, ahogy máskor szokott. A ravatalon volt egy koporsó, a templomban csönd, de gyászoló család sehol.  A lelkész kérte az összegyűlteket, hogy vegyenek búcsút a halottól, mielőtt kezdené a szertartást. Ezután a koporsóhoz lépett, megilletődve levette fedelét és félreállt. A gyászmenet pedig lassan megindult.

A sor végén volt egy újságíró, aki a következő sorokat írta: „először azon gondolkodtam, ki lesz majd a koporsóban? Úgy véltem, minden bizonnyal a megfeszített Krisztus képét vagy szobrát helyezte el a plébános a koporsóba, hogy vele szembesítsen minket. Ilyen és hasonló gondolatok villantak fel bennem, de úgy látszik, az előttem vonulókban is, mert láttam, hogy mindenki zavartan lépked előre. Láttam, hogy egyfajta aggódás ül ki az arcokon, félnek, amint a koporsóhoz közelednek. A látvány azonban hatott. Megnyílt az északi kapu, s egyre többen tértek vissza a templomba. Végre én is ott álltam a koporsó előtt, hogy megnézzem, kit és mit találok ott. Mielőtt a koporsó fölé hajoltam volna, előbb behunytam a szemem. Amikor azután félve kinyitottam, nem az egész egyházat, nem is halott egyházközségünket, de még csak nem is a halott Krisztus képmását láttam meg, hanem egy élő halottat egyházközségünk tagjai közül. Tulajdonképpen a koporsóba helyezett tükörben önmagamat pillantottam meg.”

Krisztus odatartja a tükröt a papok és a nép vezetői elé, de oda tartja elénk is, miközben elmond Egy egyszerű példázatot. Egy apának volt két fia. Megkéri az egyiket: fiam, kérlek, menj ki dolgozni a szőlőbe. A fiú ezt határozottan visszautasítja: apám „nem akarok.” Később azonban meggondolja magát és eleget tesz apja kérésének.  Egy kis idő elteltével az apa a másik fiát is kéri: fiam, kérlek, menj ki a szőlőbe. „Megyek uram”- hangzik a válasz, de mégsem ment el. Nos, ki teljesített az apa akaratát? –kérdezi Jézus.  „Az első.”- válaszolnak a farizeusok és a nép vénei. Majd Jézus azt a következtetést vonja le számukra, hogy akiket ők gyűlöletesnek tartanak, éppen azok fogják megelőzni őket Isten országában. Mindez pedig azért történik, mert a vámszedők és paráznák hittek a megtérést és Krisztusról prédikáló Keresztelő Jánosnak, ők pedig nem.

Testvéreim, megvallom, sokat vívódtam ezzel az igével. Nyugtalanított ennek a két fiúnak a magatartása. Aztán az imádság és elmélkedés csendjében arra a gondolatra juttatott az Úr, hogy nagyon félreértenénk Jézust, ha úgy gondolkodnánk, hogy ő itt valamiféle kategorizálást végez az emberek között. Ő nem mondja, hogy az egyik fiú jó és engedelmes, a másik pedig rossz és engedetlen. Így rájöttem arra, hogy alapigénk legfontosabb üzenete nem abban van, amiben ez a két fiú különbözik, hanem abban, amiben teljesen egyformák: valójában egyiknek sem tetszik a munka a szőlőben és mindketten megbántják apjukat. Mondhatnánk, hogy a „nem”-ek kötik őket össze.

És mindennek ellenére, ha az apa szemszögéből nézzük őket, akkor egyforma a helyzetük. Az apa nem tesz különbséget közöttük. Nem biztos, hogy azért szól a másik fiának, mert az elsőtől visszautasítást kapott. Nem! Neki mindkét fia egyformán családtag és mindkettő számára van megbízatása. Így érthető, hogy ez az apa nem a fiai munkaadója, nem egy hajcsár apa. Ugyanis a példázatban sehol sem olvasunk arról, hogy egyik fiát is megbüntette volna. Ez az apa el tudja hordozni fiai furcsa viselkedését, elviseli az ellentmondásokat.

Bár még nem vagyok abban a helyzetben, de elgondolkodtam, hogy én nem tudnék ilyen apa lenni. Talán már rég lángra lobbant volna a haragom irántuk. Ha szülő vagy, vagy szülő leszel, te hogy viselkednél?

Testvéreim, megvallom nektek, azon is sokat vívódtam, hogy vajon melyik fiú viselkedése a rosszabb? Azt hiszem nekünk az a fájóbb, ha valaki valamit megígér, azonban szép csendesen a hátunk mögött átver, és ígéretét nem tartja be. De talán az is épp olyan fájó, ha egy nehéz helyzetben számítanék a barátomra, számítanál a gyermekedre, házastársadra, szobatársadra és nem akarna segíteni neked. Majd mégis meggondolná magát és „eső után köpönyeg” módjára jóvá akarná tenni, amit elrontott. Ez két olyan mókuskerék, amelyből nehéz kiszállni.

Testvéreim, itt érkezünk el oda, hogy ezt az egész példázatot Jézus voltaképpen azért az egyetlen mondatért mondta el, amit a 29. versben olvashatunk: az a fiú, aki először nemet mondott „később meggondolta magát, és elment” dolgozni a szőlőbe.

„Meggondolta”- igen, ez az egyetlen megoldás arra, hogy kiszálljon abból az élethelyzetből, ahová bekergette önmagát, és amellyel csalódást okozott apjának.

„Meggondolta”- a görög szöveg értelme szerint, megbánta. Megváltoztak az érzései, a szíve állapota. És ez az Isten szerint szomorúság ma is sok tékozló fiút visszafordíthat a tévutakról, a rosszul meghozott döntésekből a szerető atyához. Ezt a visszafordulást, ezt a bűnbánatot, ezt a megtérést prédikálta Keresztelő János is. És lám az ő igehirdetésére ezek a bűnüket bánt bűnösök, a vámszedők és paráznák megtértek, és bemennek az Isten országába. És ez az, amiért Jézus példázata elhangzik. Ez az, amiért tükröt tart. Mert nem ott volt a választóvonal a két testvér között, hogy az egyik eredendően jó, a másik pedig rossz, hanem az, hogy megszólal-e bennük a meggondolásra hívó szó. A múlt heti précesemben említettem már, Pál apostol a római levél 7. fejezetében beszél arról, hogy két akarat harcol bennünk. Az egyik azt akarja, hogy cselekedjem, ami jó, de a bennem lakó bűn által mégis azt teszem, amit nem akarok: a rosszat. Mondhatjuk, hogy ellentmondás vagyunk önmagunk számára: mert mi vagyunk azok is, akik egyik módon és mi vagyunk azok is, akik más módon tiltakozunk az atya hívó és küldő szava ellen. És itt szólal meg az evangélium: nem a mi két ellentmondásos hangunkké az utolsó szó. Van egy harmadik hang is.

Ha a példázatra gondolunk, akkor látszólag két fiút látunk, de voltaképpen három fiúról szól ez a példázat. Szól arról a harmadik fiúról is, aki az egész példázatot elmondja, az Úr Jézus Krisztusról, aki igent mondott az Atya akaratára és eljött. Túrmezei Erzsébetnek van egy kis verse erről a harmadik hangról:

„Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet. “

Ez a harmadik hang pedig az a szeretet, amivel Isten igent mondott ránk, a mi életünkre, azért, hogy a fiúk, és a lányok, a fiatalok és az idősek, mindannyian végiggondolhassuk azt, amit sokszor meggondolatlanul kimondtunk és elkövettünk, igen azt is, amivel Istent vádoltuk. Így már érthető, hogy a példázatbeli apa miért nem bünteti egyik fiát sem a kettő közül. Azért mert az ő jogos büntetésüket, a mi büntetésünket végrehajtotta amaz harmadikon, az Úr Jézus Krisztuson, aki eljött Isten szőlőskertjébe üdvösségünket munkálni. Benne nyerünk teljes bűnbocsánatot. Elgondolkodtam azon, ha naponta legkevesebb 4-szer vétkezünk gondolatban, szóban, cselekedetben, vagy a jó elmulasztásában, akkor, ha 20 éves vagy már legalább harmincezer bűnöd van, ha 60 éves, akkor legalább kilencvenezer. Azt hiszem kivétel nélkül mindannyiunknak van amit megbánnunk, és az a csodálatos, hogy Jézus áldozatáért az Atya bűnbocsánatot adhat nekünk.

Végül még egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem: Kinek volt fontos az, hogy a fiúk dolgozzanak a szőlőben? Nemcsak nekünk, fiaknak és lányoknak, hanem az atyának, Istennek is. Isten számíthat ránk a szőlősben? A szőlős az Ószövetségben Izráelt jelképezte, az Újszövetségben az egyházat, de akár az egész világot is. A kérdés az, hogy Isten komolyan vehet minket, mint engedelmes fiakat és lányokat, akikre feladatot lehet bízni? Ma a nagy krónikus munkáshiány miatt hogy néz ki az Úristen szőlőse? Számíthat ránk? Az övéi vagyunk, mi testvérek és ő az Atyánk. Családjába tartozunk, mi gyakran kérünk tőle, de időnként ő is kér tőlünk: Menj el fiam a szőlősbe. Hogyan válaszolunk? Talán Pató Pál módjára: „Ej ráérünk arra még!”???

 

Ma az Úr Jézus ebben a templomban hagyja a tükröt, hogy valahányszor bejövünk, belenézzünk és őszintén válaszoljunk arra, hogy készen vagyunk a szőlősbe munkálkodni. Vállaljuk-e a róla való bizonyságtételt, az életünk őt prédikálja-e? Mert ha minden más fontosabb, mint az Ő akarata, akkor élő halottak vagyunk. De az az örömhír, hogy még van kegyelmi idő. És ha a példázatbeli fiúhoz hasonlóan minket is nyugtalanít az az érzés, hogyha nem vagyunk a szőlősben, akkor nem vagyunk a helyünkön, lehetőségünk van elgondolkodni életünk felett. Az Úr Jézus Krisztus nemcsak akkor, hanem ma is kínálja a nagy fordulat lehetőségét, a megbánásét, hogy ott lehetünk, ahol lennünk kell, az Úr közelségében, a szőlőskertben.

Ebben a böjti időszakban, és nemcsak az Úr Jézus a tükröt itt hagyja a templomban. Igazi böjt, igazi lelkigyakorlat az lehet számunkra, ha másmilyenek akarunk lenni, mint a tükörbenézés előtt voltunk.

Hogy melyik szőlősbe kell dolgozni? – azt mindenki maga tudja. Van, akinek a családjában kell elkezdenie a békéltetés, a simogatás, a vigasztalás, a szeretet munkáját; van akinek a munkahelyén; van akinek az iskolában, van akinek az egyetemen kell végeznie azt a személyre szabott feladatot, amit rábízott az Úr.

És lám, hogy a tükörbe néző és változni akaró tanítványból is tükör lesz. Olyan tükör, amelyre ha ránéznek az emberek, nem egy élő halottat, hanem Krisztust látják. Igazi böjt, számunkra az, amikor a saját akaratunk eltörpül és Krisztus lesz naggyá bennünk. Luther Márton ezt valahogy így fogalmazta: a mi feladatunk, hogy kicsi Krisztusokká legyünk. Fike istentiszteleteken énekeljük: “Hol az a tükör, ami nem torzít, ha téged kell bemutatnia Isten szent Fia?”  Most a válaszadáskor nem kell kétségbeesni, még meggondolhatjuk magunkat, még lehetünk engedelmes fiak. Uram nem az én akaratom a fontos, hanem a tied.  Én pedig válladhoz bújva, elmerülök benned, s kérlek, tegyél engem olyanná, amilyenné megálmodtál. Hadd legyek: eredeti ember.” Ámen.

Szigeti Árpád, V. évfolyam

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s