Uram, emlékezzél meg én rólam

,,És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.”

Lukács 23,42-43

 

Amikor Jézus Krisztust nagypénteken keresztre feszítették, vele együtt két gonosztevőt is kivégeztek. A most felolvasott alapige is Jézus azon szavaival kapcsolatosak, amelyeket a keresztfán mondott, de én most nem annyira Jézus szavára szeretném a hangsúlyt tenni, hanem az egyik gonosztevőére, erre a rövid, sóhajszerű fohászra: ,,Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te országodban.” Sőt, még ezen is hadd változtassak egy csöppet, úgy, ahogy az eredeti görög szövegben van. Mert a legrégibb kéziratok szerint nem így van: “Uram, emlékezzél meg rólam,” – hanem így: “JÉZUS, emlékezzél meg énrólam…” (az új fordítás is ezt követi, bár az előző jóval személyesebb és beszédesebb mint a Jézus megszólítás). Tehát a textus teljes terjedelmében így hangzik: ,,És monda (tudniillik az egyik lator): Jézus emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a te országodban!”

Azt olvassuk az előző versekben, hogy először minkét gonosztevő csúfolja Jézust, azonban az egyik figyelni kezdte a Megváltót. Hallotta amint imádkozott: ,,Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Ez megrendítette, ilyet még nem hallott. Egyszerre valami megváltozik benne és  a haldokló lator annál az embernél keres menedéket a végső órájában, akin egész Jeruzsálem nevet vagy megbotránkozik ebben az órában. ,,URAM!” – kiáltja, – s a halálba-merülőtől, sorstársától kér életet, aki ugyanúgy a kereszten függ, mint ő.

Ez az ember hallja amint Jézus imádkozik, hallja, amint a Mindenhatóhoz fordul, s amit hall igévé válik számára, és hitet ébreszt a szívében. Jézus titka megnyílik előtte és utolsó erejével még segítségét kéri: Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz királyságodba!
            Milyen szerény a kérése ennek az embernek: ,,Emlékezzél meg énrólam!”  Ennek a gonosztevőnek ez az egyetlen reménysége, hogy Jézus, majd ha eljön az Ő dicsőségében, az Ő királyságában, majd akkor megemlékezik róla. Az emberek, általában amikor a megaláztatás után magas méltóságra jutnak, rendszerint elfeledkeznek azokról, akikkel a mélységben együtt voltak, – Jézus pedig éppen azért jön majd el dicsőségesen az Ő országában, hogy megemlékezzék azokról a nyomorultakról, akik már itt is hozzátartoztak, benne reménykedtek! Ebben is igaza volt ennek a gonosztevőnek: elég ennyi is, hogy ,,Emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te országodban!”
Ez egy tömör hitvallás. Szerinte Jézus király, aki túléli halálát, élni fog örökké, s ő rajta is segíthet. Ez az ember már hisz és így kér kegyelmet. És kap: ,,Még ma velem leszel a paradicsomban”– mondja a Király.
,,Még ma” – tehát nincs semmiféle, hosszú, sötét út, amelyen az innen távozó lelkeknek bolyonganiuk kellene, míg sok viszontagság után, vagy többszörös inkarnáció után elérik végre a boldogságot, a megnyugvást, – hanem rögtön, azonnali módon, – az innen való kiköltözés egyúttal az oda való beköltözést is jelenti! Legalábbis annak, aki úgy néz Jézusra, a megfeszítettre, mint aki nem megy, hanem jön, – jön az Ő Királyságában, hatalmasan, kegyelmesen és dicsőségesen!
Isten maga hajolt le Jézusban ahhoz a halálra ítélt, bűnös gonosztevőhöz. Hiszen pontosan azért van Jézus is pontosan ugyanolyan ítélet alatt, pontosan ugyanúgy keresztre feszítve, hogy mellette legyen ebben a legnagyobb nyomorúságban!
Egy édesanya mondta egyszer, amikor egyetlen pillanatra sem akart beteg gyermeke ágya mellől távozni: ,,Ha hív, ott akarok lenni mellette!” Ezt akarta Isten is, hogyha a gonosztevő hívja, Isten ott akart lenni mellette! Ezért függ ott Jézus ugyanúgy mellette egy másik keresztfán! Jézusban az Isten volt hívható a számára. Igen, mindig így van: csak hívjad Jézust és jön az Isten! Csak kiáltsd el úgy, mint ez a gyilkos: ,,Uram, Jézus!” és válaszol az Isten! Istennek nem titkos száma van, mint sok földi nagyságnak, – Isten száma ez: Jézus! Mindig megtalálod ,,JÉZUS” által! Jézus az Isten feléd nyújtott mentőkeze! Ezt ragadta meg a gonosztevő is, amikor így kiáltott: ,,Uram!” Ez az ember nem sokat tudott erről a mellette vonagló Jézusról, de azt tudta, ösztönösen érezte, hogy bele lehet kapaszkodni, és belekapaszkodott. ,,URAM!” – kiáltott át Neki a másik keresztfára és Jézus meghallotta az ő kiáltását.
Nem különös, szinte botrányos? Ez a gonosztevő nem járt templomba, nem élt erkölcsös életet, nem hivatkozhatott jó cselekedeteire, és mégis üdvösséget kap. Miért? Mert Jézushoz fordult. Látta a maga helyzetét, bűnös életét, hiszen maga mondja: ,,tetteink méltó büntetését kapjuk”, és tudta, hogy ő rászorul a kegyelemre, Jézus pedig képes megadni – el kell fogadnia. ,, Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki ne dicsekedjék.” (Ef. 2, 8-9).
A másik gonosztevő ugyanolyan helyzetben volt, de sem a bűneit nem látta, sem Jézusban nem hitt. Keserűségében csak káromolta őt.
Jézus mondta egy alkalommal: ,, Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el…” (Jn 6,37). Ámen.

Adorján Dénes, IV. évfolyam

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s