Vetés után aratás

“Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr! Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk. Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön! A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd. A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.”

Zsoltárok könyve 126,1-6

„I have a dream.” „Van egy álmom.” 1963. augusztus 28-án így kezdte pályafutása leghíresebb szónoklatát Martin Luther King néger baptista lelkipásztor. Arról álmodott, hogy „egy napon Georgia vöröslő dombjain az egykori rabszolgák és az egykori rabszolgatartók fiai le tudnak majd ülni a testvériség asztalához.” Hogy ebből az álomból lett-e valóság azt nem tudom.

Azt azonban tudom, hogy több évezreddel ezelőtt volt egy nép, amely már a valóságot nem is tudta elhinni. Azt gondolták, hogy amit átéltek az már álom. Az izraeliták több évtizedes fogsága közben megérkezett a szabadulás örömhíre: „Haza mehettek!” Az otthon, a rég várt édes otthon. Szívük megtelt a szabadság édes mámorával, amelyre a zsoltáros így emlékszik vissza: „amikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók.„Olyanok voltunk, mint az álmodók”– ismered ezt az érzést, amikor valami olyan jóval ajándékozott meg téged az Úr, hogy alig tudtad elhinni, hogy ez valóság, és nem csupán álom?

Akkor a politikai fogságból szabadultak, ma máshonnan szabadulunk. Amikor Isten igéje diadalmasan bevonul a bűnbe rekedt emberi életekbe, ott szabadulás lesz.

Az Úr Jézus Krisztus ma is szabadulást ad a bűnből, az én-központúságból, az előítéletekből, az irigységből, a hosszantartó haragból, a betegségből, a megrögzött rossz szokásokból, a megkötözöttségekből, a szenvedélyekből, az alkoholizmusból, a kábítószer függőségből és még sok minden másból.  A szabadító és üdvösséget adó Krisztus munkája nyomán ma is rendbe jönnek párkapcsolatok és házasságok, mert igen ma is vannak csodák, és igen, veled is történnek; mert az a viszonylagos jólét, amelyben élünk, az sok embernek nem egy tapasztalt valóság, hanem csak álom, édes álom.

Való igaz az testvéreim, hogy valahányszor a zsoltáríróval együtt a mi csodálatos, szabadító Istenünk munkáit szemléljük, a mi szánk is „megtelik nevetéssel, és örömkiáltás lesz nyelvünkön.” Igen, a Krisztusban kapott nagy szabadulásnak, az ajándékba kapott örök életnek csak örülni lehet. Akinek az életét már áthatotta az üdvbizonyosság boldogító tudata, hogy én „életemben és halálomban Jézus Krisztusé vagyok”, ez az ember tud örülni és tud hálás lenni Istennek. John Piper amerikai teológus egész életének és teológiájának vezérmondata ez volt: „Istent akkor dicsőítjük a leginkább, ha a legnagyobb mértékben meg vagyunk elégedve vele.”

Testvéreim, a boldog Isten nagyszerű dolgokat tesz velünk, és örvendező életet ad nekünk. Olyan kiváltságosak vagyunk. És ezt nemcsak mi tudjuk, és nemcsak Izráel népe tudta, hanem tudták az ő környezetükben élő népek is. Ezért mondja a zsoltáros: „ezt mondták akkor a népek: hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr.” Hatalmas dolgot tett veled Isten ezért kérlek, jól jegyezd meg: Krisztusban szabadságra és örök életre hívattál.

Továbbolvastam a zsoltáros imádságát: „fordítsd jóra sorsunkat, Uram a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan.” Tessék? Úgy tűnik, hogy a nagy szabadulási örömbe keserű üröm vegyül. Otthon vannak. De milyen az a haza, ahová megérkeztek? Nem egy jól berendezett társadalom, és virágzó város, hanem a semmi keserű valósága. A csend kiált a város romjai felett, és az Úr templomának kövei szanaszét hevernek, és emellett még ott van a rengeteg emberi gyöngeség és kétely. És mégsem mondják, hogy otthonuk olyan, mint a rémálom, hanem a panasz helyett imádkoznak: „fordítsd jóra sorsunkat Uram.

És így már az is érthető, hogy mi keresztyének, a nagy szabadulás, a megváltás után miért bukdácsolunk annyit.  Azért mert a megtérés után továbbra is testben maradunk, és vannak bukásaink. Volt már megtérési élményünk, de van visszacsapás is – aki már átélte tudja, miről beszélek. Bár az életünk Krisztussal együtt el van rejtve Istennél, mégis megmarad az egyszerre megigazított és egyszerre bűnös állapot: simul iustus et peccator. Így talán ma sok ember lelklben és a testében a Szentlélek tündöklő temploma helyett ma is kövek vannak. Mert sokszor a szív olyan tud lenni, – ahogy a zsoltáros mondja – mint egy száraz sivatag, mint a „délvidék”.

A délvidéken, a Negev sivatagban ritkán esik, de egy kiadós eső után a száraz patakmedrek megtelnek, elöntik a tájat és a látszólag elhalt növényzet újra életre kel. Ma is árad a túlcsorduló kegyelem, és megpróbáltatásokat átélő életünket Isten felemeli önmagához. Megmutatja, hogy tőle jön eső a száraz földre, és jön áldás, jön kegyelem, jön életerő a szikkadó, belefásult lelkekbe, és egyszer csak a csontmezőből feltámad az élet.

Kérlek, jól jegyezd meg: Istennek gondja van ránk, hogy mint Jézus Krisztus jó vitézei nem haljunk szomjan a sivatagokban, hanem kapjunk üdítő Igét bármilyen élethelyzetben is legyünk. Talán sokszor majd úgy tűnik, késlekedik az Isten segítsége. Igen, ma is van olyan, hogy át kell élni nagyon nehéz napokat. A zsoltáríró azt mondja, volt olyan, hogy „sírva vetettünk.” Volt, amikor az éhhalált is megkockáztattuk, mert azt a kis gabonát nem megettük, hanem elvetettük, hogy az aratás után legyen miből kenyeret készítsünk. Áldozatokat kellett hoznunk a megélhetőségünkért.

Mi ott állunk a megváltás után, de még mindig az üdvösség küszöbe előtt. Már érezzük szívünkben az örök élet kezdetét, de még nem lett teljessé az üdvösségünk. A „már igen – még nem teljes üdvösség” állapotában szolgáló életet élünk. És ebben a szolgáló életben vannak kudarcok, testi-lelki fájdalmak, párkapcsolati krízisek, vizsgakudarcok és még sok minden. De a keserves vetés után, van boldog aratás. Ha mondhatom így van „szüreti bál.”

Isten a zsoltároson keresztül megtanít felvállalni az élet nehézségeit, mert ugye mélységeken át lehet eljutni az öröm forrásáig. A szabadulást, a megváltást átélő mindenkori küszködő tanítványnak, talán neked, talán nekem, Krisztus ma azt üzeni: Vedd fel a kereszted és kövess engem, mert ahol én leszek, ott leszel te is. A kereszthordozás nem könnyű, de a ránk váró öröm, az üdvösség tudata éppen a kereszthordozás fájdalmára építi a maga hídját. És így lesz, hogy miután megismertük a legnagyobb fájdalmak mélységét, csak azután ismerjük meg az öröm teljességét.

A zsoltáríró is, meg Pál apostol is mondhatta volna, hogy: I have a dream. És mondták is: Van egy álmom, éspedig bármi legyen ti „örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom: örüljetek.” Ámen.

Szigeti Árpád, V. évfolyam

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s