Jób (jobb) kezese

“Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?”

Jób 17, 3

A keresztyén ember életét úgy is el tudom képzelni, mint egy várat, amelyik folyamatos ostrom alatt áll. A kísértések, a mások által megfogalmazott és az önnön vádak, a bizonytalanság, kételkedés, betegség, elégedetlenség, haláleset a családban, sikertelen vizsgaidőszak, tanárok és szülők elvárásai (és még sok más) folyamatosan támadást jelenthetnek. Az ostrom közepette mindig ott vannak a kérdések: Uram, miért pont velem történik mindez? Mit vétettem Ellened vagy embertársaim ellen, hogy minden és mindenki ellenem fordult? Ilyenkor vigasztaló lenne, ha valaki meggyőzően biztosítana a felől, hogy Isten nem vádol, nem haragszik, nem utasít el, sőt Ő velem van, megsegít, s ha Ő velem, kicsoda ellenem?

Ismerve Jób könyvének egészét, Jób családi, személyes tragédiáját, betegségtől és szenvedéstől megpróbált életét, könnyen lehetne akár a most felolvasott ige alapján is a szenvedésben megpróbált ember állhatatosságáról beszélni, és arra buzdítani a gyülekezetet, hogy tartson ki a próbák és szenvedések közepette is. Jób életpéldája azonban elsősorban nem a szenvedésben megpróbált embert mutatja be, és nem a teodicea kérdését boncolgatja, ahogy azt a legtöbben gondolnák.

Jób példája különös krízishelyzetre világít rá. A fogság után Izráel népe szembesül a hagyományos bölcsesség problémáival, és a törvény jelentőségének hanyatlásával, miközben egyre inkább felerősödnek a környező világ káros hatásai.  A Törvény és a törvényre épülő (emberi) előírások követése már nem megtartó erő a közösség és az egyén számára. S ez annak köszönhető, hogy kérdésessé vált a korra jellemző világi bölcsesség igazsága. E bölcsesség értelmében, ha valaki igaz ember, vagyis ha Isten akarata szerint él, akkor istenfélő élete a boldog élet biztosítéka. Akkor az Úr mindenben megáldja őt. Ellenben, ha bűnt követ el, Isten megbünteti, vagy ellene fordul a sors, ez pedig anyagi, vagy akár súlyos testi-biológiai károkkal is jár. E hagyományos bölcsesség helyett Jób könyve a valódi kegyességet állítja példaként az olvasó elé Jób személyében.

„Nem ok nélkül féli Jób az Istent” – mondja a szétdobáló. Hiszen boldogságban és anyagi biztonságban könnyű Istenhez hű lenni. De mi lesz, ha minden a visszájára fordul? Jóbnak ezt kell átélnie. És ebben a helyzetben senki sem segít rajta, sem családja, sem vagyona, sem barátai. Sőt éppen azok fordulnak ellene, akik a legközelebb állnak hozzá. Azzal vádolják, hogy vétkezett, és azt állítják, hogy ezért került ilyen nyomorúságos helyzetbe. A most fölolvasott ige ebből az élethelyzetből kiragad egy fontos mozzanatot. Bizonytalanságban, szenvedések közepette Jób kezest keres barátai vádja ellen. Ő nem vétkei miatt szenved, ezt hangoztatja. Ezért fordul Istenhez, és kéri Őt: Tedd meg, vállalj értem kezességet!

Jób nem embereknél keresi a kezest. Istenhez fordul. Úgy gondolom, Jób éppen ez által bizonyítja igaz kegyességét! A földi gondolkodásmód, az e világi eszmék, a régi beidegződések vagy holmi külsőségek helyett Jób segít abban, hogy másképp, egy magasabb szinten gondolkodjunk. Ő nem a pillanatnyi helyzetéből olvassa le az emberi vagy isteni igazságosság lényegét, hanem képes üdvtávlatból látni a dolgokat. Ha vádolják is őt, ha barátai el is fordultak tőle és nincsenek segítségére, ő mégis fenntartja, hogy Isten előtt tiszta a lelkiismerete, s abból sem enged, hogy Ura nem hagyta el végleg őt. Ki más kezeskednék értem? Kérdésében ott a hittel tele válasz: nincs más. Csak Isten egyedül.

Jóbhoz hasonlóan, nekünk sincs más lehetőségünk, mint Istenhez fordulni. Most nem a pillanatnyi bajokra, szenvedésekre kell gondolnunk, melyekben Istenhez fohászkodunk segítségért, hanem az örök élet távlatából kell magunk előtt látnunk, hogy van kezesünk, „mennyei biztosítónk” maga Jézus Krisztus által. A Zsidókhoz írt levél 7, 22. verse írja: „Ezért Ő [Krisztus] jobb szövetségnek lett a kezesévé”. Isten az Ő szolgájának, Jóbnak lett a kezese, Krisztus pedig nekünk, jobb szövetségnek a kezese. Krisztus, a Főpap, Aki Isten bűnbocsátó kegyelméről kezeskedik, aki megszabadít minden vádtól, még akkor is, ha emberek vádolnak, és újjal mutogatnak nyomorúságunkra vagy vétkeinkre. Még akkor is, ha ma is káros, világi eszmék, emberi bölcsességek kísértenek, amelyek könnyen elterelhetik figyelmünket Istenről.

Krisztus kezességet vállalt értünk, eltörölte az adóslevelet, a keresztfára szegezvén azt, halála és feltámadása által mentesek vagyunk minden vádtól, ember nem ítélkezhet felettünk. Krisztus e tettét Cantenbury Anselmus az inkluzív helyettesítés gondolata, a satisfactio tan megalapozásakor a következőképpen fogalmazta meg a Miért lett Isten emberré című művében: „a bűnért adandó elégtételt, amellyel az ember Istennek tartozik, de amelyet nem tud megadni, mert már eleve mindent Istennek köszönhet, amire csak képes, az ember helyett az Istenember önként vállalt halála kínálja fel Istennek” (Cur Deus Homo? II, 6)

Krisztus, a mi Megváltónk betölti a kezes szerepét, hogy senki se vádolhasson bennünket. Legyünk a szövetség részei, csapjunk hát kezet Vele! Ámen

Márton István, III. évfolyam

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s