Jézus mennybemenetele

“Azután kivezette őket Betániáig, majd felemelte kezeit, és megáldotta őket.És mialatt áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.Ők pedig őt imádva, nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe,és mindenkor a templomban voltak, és dicsőítették Istent.”

Lk 24,50-53

Ebben a félévben Jézus természetfeletti csodái mentén, vezérfonalán haladva indultunk el a túlsó partra, Isten országa felé. A víz borrá változtatása, a csodálatos halfogás után, a tenger lecsendesítéséről, a kenyérszaporításról hallhatunk, Jézus vízen járását is felidéztük, a fügefa megátkozását, a feltámadást és most Jézus mennybemenetelével zárjuk a természetfeletti csodák sorát.

Csodák ezek, melyek az emberi logika számára megmagyarázhatatlan események, történések. Ősszel azt mondtam, hogy kicsit lehetetlen vállalkozás az, hogy Jézus csodáit akarjuk magyarázni. Csak az igét magyarázhatjuk, a csodát nem, mert ha sikerülne, akkor már nem lenne csoda. Sokkal hasznosabb, ha magyarázat helyett inkább mi is a csoda részesei szeretnénk lenni. Hogy lehetséges ez?

A múlt héten elhangzott ez a gondolat, hogy Isten tanúi meggyőzött kételkedők. Tegyük fel, hogy mi most nem hisszük a mennybemenetelt, csak egy mesének tartjuk. Habár ez egy beláthatatlan reakciót indíthat el. Tulajdonképpen, ha hisszük a feltámadást, amikor Jézus Krisztus az élet és halál határát oda-vissza átlépte, akkor semmisség a mennybemenetel dimenzióváltása, amikor Jézus e földi dimenzióból átlépett, felemelkedett egy mennyei dimenzióba.

De tegyük, fel, hogy a mennybemenetel az csak egy mese. Akkor viszont érvényesek rá a mese szabályai. Boldizsár Ildikó szerint a mesék csak azoknak nyitják meg magukat teljes mélységükben, akik belülről, a mesék felől indulnak kifelé, vagyis nem egy másik tudományterület szakszókészletével operálnak, hanem a mese belső lényegét megragadva haladnak az emberi létezés általános törvényszerűségei felé, majd ezt elhagyva eljutnak önmaguk valóságához. Ahhoz azonban, hogy „kifelé lehessen haladni”, előbb be is kell menni.

Mi történik itt a hegyen? Jézus kiviszi az apostolokat Bethániába. Kimozdítja őket a házból, ahol együtt voltak, a megjelenő Jézus a bezártságból a szabadba viszi az apostolokat. Felemelt kézzel megáldja őket. És ez a kép rögzült az apostolokban, áldás közben felvitetett a mennybe. Az apostolok pedig örömmel tértek vissza Jeruzsálembe és a templomban dicsérték és áldották Istent. Visszamennek, de már nem a házba, hanem a templomba, a nagyobb gyülekezeti közösségbe. Áldás és öröm összetartoznak ebben a jelenetben.  Az áldás körforgásának vagyunk tanúi. Az isteni áldásban részesülő apostolok élete külsőleg is megváltozik, meglátszik ez az öröm rajtuk és áldják az Istent.
Ez az egyik lehetséges módja annak, hogy mi is a csodák részesei legyünk. Jézus csodáit nem tudjuk megismételni, de a tanítványok reakcióit át tudjuk élni, azonosulni tudunk velük. A jézusi történet azért is több egy egyszerű mesénél, mert nem várja meg, hogy mi jussunk el a történet lényegéhez, hanem ő a történetből kilépve belép a mi életünkbe.

Ez az első haszna az Ő mennybemenetelének, hogy Ő most közelebb van hozzánk, mint volt akkor, amikor a földön járt. Közelebb van, mert most a mennyben van. És annak a láthatatlan világnak, amit úgy hívunk, mennyország, nem az a tulajdonsága, hogy messze van tőlünk, hanem az, hogy láthatatlan a számunkra. Ami tehát ott az Olajfák hegyén történt nem helyváltoztatás, hanem létváltoztatás volt: ez azt jelenti, hogy az addig földi törvényekhez kötött állapotból Jézus visszalépett, abba az állapotba, ahol részesült Isten mindenhatóságában és mindenütt-jelenvalóságában. Ez pedig gyakorlatilag azt jelenti, hogy a mennyei Jézussal ott is lehet találkozni, ahol a földi Jézus sosem járt! Pál apostol a damaszkuszi úton találkozott Vele. Én a Godeanun találkoztam vele, de csak később jöttem rá, hogy ő volt az.

Luther azt mondta egyszer: Közelebb van hozzád az Úr, mint az inged. Vajon a mi számunkra is olyan öröm-e Krisztus mellettünk léte, közelsége, mint a tanítványoknak volt, vagy talán éppen az a rettegés nekünk, hogy olyan Urunk van, Aki elől nem lehet elmenekülni, elbújni, Akit nem lehet lerázni, Akitől nem lehet szabadulni?!

A második haszna a mennybemenetelnek a mi számunkra az, hogy a mennybe ment Krisztusba vetett hit által jobban megéljük a keresztyén élet valóságát. Jézusról az utolsó kép az, hogy kezeit áldásra emeli. Ma már alig tudjuk, mit jelent az áldás. Az áldás láthatatlan és lemérhetetlen valami, de mégis valóságosan létező valami, olyan valami, ami nagyon sokat tud számítani az ember életében és nagyon tud hiányozni, ha nincsen… Hát még Krisztus áldása? Jézusról a szemtanúktól ránk hagyott utolsó földi kép: a felemelt kezű, áldó Krisztus.

Ennek az áldásnak az erejével magunk is áldássá válhatunk a világban. Nincs-e igazuk a tanítványoknak, ha egy ilyen látvány emlékével, a Krisztusnak életükön nyugvó áldása bizonyosságával a szívükben örültek, nagy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe. Aki a Krisztus áldó keze alatt él és rendezi be az életét: az ma is mindenkor örülhet.

Végül azért is örültek a tanítványok, mert a mennybemenetelnek abban a felséges pillanatában megéreztek valamit abból a felséges hatalomból és dicsőségből, amibe Jézus az Ő földi megaláztatása után felmagasztaltatott.  A tanítványokról azt olvassuk, hogy imádván Őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe, oda, ahol Urukat megfeszítették. Jeruzsálembe menni számukra azt jelenti: belemenni a küzdelembe, a szenvedésbe, a meg-nem-értésbe. És íme: nagy örömmel mennek!

A Krisztus mennybemenetelébe vetett hit nemcsak felemeli tekintetünket a mennybe, hanem képessé tesz arra is, hogy itt a földön mennyei világossággal itatódjék át a mi látásunk. Nem emelkedünk fel a mennybe, továbbra is itt maradunk. Dolgozunk a mindennapi kenyérért. Küzdünk a létért. Mind a két lábunkkal itt maradunk ebben a világban. De már másképpen látjuk az életet. Megváltozott a magatartásunk. Tekintetünket, gondolkozásunkat nem korlátozza többé a földi lét végessége. Itt élünk továbbra is, de már úgy, mint a mennyei ország polgárai. Ennek a földi országnak a rendje és békéje csak akkor áll ismét helyre, ha ennek a mennyei királynak engedelmeskedni fognak. A te életed megbomlott egyensúlya csak akkor fog visszabilleni, ha uradnak és királyodnak ismered őt el, az Ő törvényeire és utasításaira hallgatsz. Jézus éppen búcsúzáskor mondta el tanítványainak, hogy Ő király, s hogy neki hatalma van mennyen és földön. Ezt a hatalmat már megmutatta eddigi életében is. Mindenkit magával sodró beszéde, csodálatos gyógyításai, a halottak feltámasztása, saját életének csodái mind-mind erről a hatalomról tanúskodnak. S ezt a hatalmat megosztja a körülötte álló tanítványokkal. Most csak megígéri nékik azt az erőt, amelyik képessé teszi őket, hogy elmenjenek és tanítványokká tegyenek mindeneket. Tíz nap múlva adja is nékik. Átalakítja őket, eltűnik félelmük s az Ő legbátrabb harcosai lesznek. Ki gondolna arra, hogy ez a 11 ember, halászokból, vámszedőkből összeverődött csapat Krisztus erejével és hatalmával néhány nap múlva elindul, hogy meghódítsa a világot. Egyszerű emberek. Semmijük nincs. Se hatalmuk, se fegyverük, se gazdagságuk, se tekintélyük, se képzettségük, se műveltségük. A világ egyik legeldugottabb helyén vannak. Semmijük nincs. Csak egy ígéretük és parancsuk: hatalmatok lesz mennyen és földön, tegyetek tanítványokká minden népeket. Az akkori világ minden hatalma és ereje ellenük volt. Ígéretük és parancsuk volt. És ez elég volt akkor, hogy ne töprengjenek sokat. Mert nem magyarázták, hanem átélték a Jézussal való közösség csodáját. Ámen

Sógor Árpád, ifjúsági lelkipásztor

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s