Ki adhat új reményt?

„Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre.”

Ézsaiás 65,17-18

Rendben lesz minden! Ne aggódj! Nézz fel! Nem számít, mi volt tegnap, nem számít, amit tettél, vagy amit veled tettek, engedd el, bocsáss meg neki, felejtsd el és lépj tovább! – reménykeltő biztatások, melyeket mi is mondtunk, s melyeket nekünk is biztosan sokan, sokszor mondtak nyomorúságos, próbákkal teli időkben.
A fejezet mai igénket megelőző verseiben arról olvasunk, hogy a fogságból visszatért, – minden bizonnyal megtört lelkű, reményvesztett nép, – Isten valamikori Választottjai nem hívják segítségül az Úr nevét (1-2v), kertekben mutatnak be áldozatot, téglaoltárokon tömjéneznek, sírkamrákban üldögélnek, kriptákban töltik az éjszakát, disznóhúst esznek (3b-4b), s nincs szükségük Istenre (5a-5b). Az Istentől elzárkózott nép bűnével szemben hangzik az Úr ítélete: Megfizetek nekik!(…) akik a hegyeken tömjéneztek és a halmokon gyaláztak engem – régi tetteik büntetését mérem ki rájuk – majd az Úrhoz hűeknek sorsával párhuzamba állítva folytatódik a hűtlenek feletti ítélethirdetés. (8-16b)
„Feledésbe mennek a régi bajok, eltűnnek szemem elől”. – Éppen azután, hogy a választott nép cselekedetei arról tesznek bizonyságot, hogy távol került Istenétől, s megpróbál a gondolattal megbarátkozni, hogy Isten nélkül kell boldogulnia, Ő megszólal. Akinél a szó már tett is, azt hirdeti eltávolodott népének, hogy a régieket elfeledve új eget és új földet teremt.
Ez ma sincs másképp. A mai modern ember is élete megújítását a tudomány és technika fejlődésétől várja. Célja, hogy az élet bőségesebb, kényelmesebb legyen, hogy az ember lehetőségei bővüljenek. Mégis, közben azt látjuk, hogy nagyon sok az elkeseredett, megtört, lelkileg szétesett, tönkrement, elégedetlen emberi élet, mert a technikai és tudományos fejlődés bálványába vetett hit nem oldja meg az ember alapvető problémáit. A jövő képeiben, a holnapban, az éhínség megoldásában, a háborúk megszűnésében, a politika-, vagy a keresztyénség sorsának alakulásában, kis életünk nagy dolgainak folyásában, társunk megtalálásában, gyógymódok sikerességében foggal-körömmel szeretnénk aktívan részt venni. Mindhiába. Isten terve más: Isten tervében az embernek nem önmagát kell megsegítenie és megvalósítania, hanem részesülnie kell Isten szeretetében és segítségében. Isten tud, Isten akaraktívan részt vállalni mindezekben, mert Ő a Mindenható. Isten segítsége nem csak valami pótléka kíván lenni annak, amire az ember önmagától is képes. Isten nem csak tenni kíván valamit az emberért, hanem újjá kívánja teremteni. Tud-e adni Isten reménytelen, nagyon elrontott helyzetben is megoldást, a mélységekből kiutat, újabb esélyt? Igen, a kérdés csak az, hogy átadjuk-e életünk hajójának kormánykerekét, s nyitottak maradunk-e feléje, elfogadjuk-e olykor meglepő segítségét? Isten kész arra, hogy teljesen megújítsa életünket, s úgy formálja azt át, hogy Belőle táplálkozó életünk teljesen megújulva a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség kiapadhatatlan forrása lehessen szeretteink, környezetünk és e sóvárgó világ számára. Ámen.

Szabó Pál-Péter, IV. évfolyam

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s