A megfelelő út

“Még aznap ketten közülük elmentek egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt.14Egymással beszélgettek mindazokról, amik történtek.15És ahogy így beszélgettek, és megvitatták a dolgokat, maga Jézus csatlakozott hozzájuk, és velük együtt ment az úton.16De valami akadályozta a szemüket abban, hogy felismerjék őt.17Ő pedig azt kérdezte tőlük: Micsoda szavak ezek, amelyeket útközben egymással váltotok? Erre ők szomorú ábrázattal megálltak.18És egyikük, akinek Kleofás volt a neve, azt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, hogy mi történt ezekben a napokban?19Azt kérdezte tőlük: Mi történt? Ők pedig elmondták neki, hogy mi minden történt a názáreti Jézussal, aki próféta volt, tettekben és beszédben hatalmas Isten és az egész nép előtt,20és hogyan adták át a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg.21„Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izráelt, de hát már harmadik napja, hogy mindezek történtek.22Hanem néhány közülünk való asszony, akik korán reggel a sírnál voltak, azzal döbbentettek meg bennünket,23hogy nem találták ott az ő testét. Visszajöttek, és elbeszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy ő él.24Közülünk is néhányan elmentek a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok mondták, őt pedig nem látták.”25Ő pedig azt mondta nekik: Ó, balgák és rest szívűek mindazoknak az elhivésére, amiket a próféták szóltak!26Hát nem ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe?27És Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, amelyek felőle megírattak az Írásokban.28Közben elérkeztek ahhoz a faluhoz, ahova igyekeztek, és ő úgy tett, mintha tovább akarna menni.29De marasztalták, és azt kérték: Maradj velünk, mert már beesteledett, és a nap lehanyatlott! Bement azért, és velük maradt.30Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta.31Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.32Ekkor így szóltak egymáshoz: Hát nem gerjedezett-e a szívünk, amikor beszélt velünk az úton, és magyarázta az Írásokat?33És még abban az órában felkerekedtek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket,34akik azt mondták: Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!35Ekkor ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel őt a kenyér megtörésekor.”

Lk 24,13-35

            Bizonyára tudjuk azt, hogy az emmausi tanítványok története a feltámadás eseményei közé tartozik. Akkor meg mit üzenhet nekünk ez a történet húsvét után 4 héttel? Hogy megértsük, mit üzen ma este nekünk ez az ige, járjunk hát együtt az emmausi tanítványokkal és tapasztaljuk meg azt, amit ők is megtapasztaltak!

Ahogy olvashattuk az igében, két tanítvány halad Jeruzsálemből egy közeli faluba, Emmausba. Ez a két tanítvány elkeseredve, a történteket elemezve, egy mindennapi, talán monoton úton haladnak Emmaus fele. Ez az út azonban egyik legemlékezetesebb lesz majd számukra, hiszen ahogy tovább olvassuk, hozzájuk csatlakozik Jézus. Ők azonban nem ismerik fel őt, számukra Jézus egy idegen. Jézus viszont kezdeményez és megkérdezi, hogy miről beszélnek, a tanítványok pedig válaszul szomorúan megállnak és Kleopás az, aki választ ad Jézus kérdésére. Jézus dorgáló szavakkal illeti a tanítványokat, de ezáltal egy biztos pontot ad számukra, az Írásokat, amiből olvasva, tudjuk azt, hogy Jézus szenvedése meg volt jövendölve. Az úton tovább haladva megérkeznek Emmausba és unszolják Jézust, a számukra idegen személyt, akit megkedveltek, hogy maradjon velük. Jézus a tanítványok kérésére bement az ő lakóhelyükre és ott talán valami érthetetlen, de csodálatos dolog történik. Jézus idegenként és vendégként átveszi a házigazda szerepét és Ő maga töri meg a kenyeret valamint Ő áldja meg a tanítványokat, akik erre felismerik Jézust és ez által szembesülnek a feltámadással.

Az érdekes az a történetben, hogy Jézusnak már elejétől fogva az volt a terve a két tanítvánnyal, hogy felismerjék Őt és szembesüljenek a feltámadással. A tanítványok számára pedig egy mindennapi út a felismerés útja lett. Ők pedig ezt az örömöt még aznap este átadták a többi tanítványnak.

De mi, hogy járjuk végig a mi utjainkat?  Például sokszor megtesszük az utat otthonunkból a templomba. De van-e célja az egésznek? Magunkkal visszük-e Jézust? Vagy legalább meghallgatjuk-e az igehallgató ajkáról a Jézus üzenetét, örömhírét és befogadjuk-e azt? Az után pedig meglátszik-e életünkbe az, hogy velünk vándorol az Úr Jézus Krisztus, akinek dorgáló szavait, utasításait meghallgatjuk és követjük is? Gondolkozzunk hát el, hogy életünkbe hány utat járunk végig tudatlanul és Jézus nélkül.

Én most nagyobb fába vágom a fejszét és a legnagyobb és legfontosabb útról fogok nektek beszélni. Ez nem más, mint az élet. Az élet útját végigjárni nem könnyű, de hiszem azt, hogy ha az emmausi tanítványok megtett útja alapján járjuk végig ezt az utat, akkor sikerrel járunk. Sokszor talán fel sem fogjuk azt, hogy élünk és nem mindegy, hogy hogyan élünk, hogy megyünk végig az élet útján. De van valaki, Aki nyit felénk és megszólít minket. Ez nem más, mint Jézus Krisztus. Ő volt az, aki a tanítványok mellé szegődött és megszólította őket. Mi ha válaszolunk és elfogadjuk Jézusnak az elhívását, akkor kell kövessük Őt és az Ő utasításait! De mi által üzenhet Jézus nekünk? Jézus az Írásokból üzen a tanítványoknak. De más eszközöket is alkalmaz, hiszen jól tudjuk, hogy az Úr csodásan működik. És végül nem utolsó sorban kell hirdessük az Isten igéjét minden egyes embernek. Az emmausi tanítványok még aznap éjjel elindultak és vitték az örömhírt, azt, hogy Jézus feltámadott. Talán az utolsó feladat tűnik az egyik legnehezebbnek, de egy bizonyságtétel, beszélgetés által, és ahogy még említettem a méltó keresztyén életvitel által is Isten igéjét tükrözhetjük.

Látszódjon meg hát, hogy Jézus velünk vándorol, mi hűséges követői vagyunk, és ezt mi fel merjük vállalni és hirdetni függetlenül attól, hogy hol vagyunk és milyenek a körülmények! Istennek mindenkivel van célja, mindenkit megszólít, legyen hát az életünk egy törekvés Isten jobb megismerésére és megérezhetjük az örök életet már ezen a földön. Ámen!

Kovács Szabolcs, I. évfolyam

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s