Ne félj!

“Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak a kezeid Sión! Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.”

Zofóniás 3,16-17

Az igéből ma egy szép, biztató és bátorító üzenet hangzik hozzánk. Be kell ismernünk, hogy ilyen üzenetekre mindenkinek szüksége van, hiszen sokszor a reménytelen pillanatokban ezek az üzenetek, bátorító szavak adnak erőt. Életünk során gyakran kerülünk kilátástalan helyzetbe, ilyenkor bátortalanok, bizalmatlanok és kishitűek vagyunk. Ezekben a helyzetekben van leginkább szükségünk a kedves és támogató szavakra, melyek erőt adnak az akadályok leküzdésére. A sok csalódás előbb-utóbb kételkedővé tesz bennünket, és ez azt eredményezi, hogy még a jó hírekben, és a bátorító üzenetekben, bíztató szavakban is a hibalehetőségeket keressük. És ugyanezt tesszük Istennel is. Kételkedőek vagyunk azokban a pillanatokban, amikor hozzánk szól, elhív bennünket, szolgálatra buzdít és feladatokkal lát el. De mi, kishitű emberekként kétségbe vonjuk az ő igazát. Pedig jelen van az Úr, közöttünk és nekünk csupán bíznunk kell benne.

Az elhangzott ige is ezt tükrözi. Azt hallhattuk, hogy Isten egy napon, embere, azaz prófétája által Jeruzsálem népéhez szólt. Bátorította a sokaságot, kijelentette, hogy nincs ok az aggodalomra. Ne féljenek az emberek, hiszen nem feledkezett meg az Isten róluk. Önmagában már ez a kijelentés is magabiztosságot adhat az embernek, lehet érezni Isten gondviselését, lehet érezni, hogy nem vagyunk elhagyatottak, magányosak. A hívő ember tulajdonképpen e tudatban él. Úgy tervezi meg életét, hogy a hitet, az Isten iránti szeretetet is belekapcsolja mindennapjaiba. Az igében megjelenő város valamint Sión hegye tulajdonképpen ránk vonatkozik, Isten választott népére. Ekképpen a ’’ Ne féljetek ’’ üzenet címzettjeivel is azonosulunk. Ezzel a kijelentéssel Isten azt is tudatosítja bennünk, hogy valójában Ő a mi teremtőnk, a gondviselőnk aki életünk nehéz perceiben is jelen van, biztos támaszt adva.

A kijelentés, hogy ne lankadjanak a kezeid Sión, azt tükrözi, hogy a mi hitünknek sem szabad elgyengülnie, elbizonytalanodnia. Mind a nehéz, mind a könnyű pillanatokban hitünkre kell támaszkodnunk. Ez a keresztyén ember feladata.

A következő versben, magyarázatot találunk az előző kijelentésre. Azt olvashatjuk, hogy az Úr közöttünk van, egy erős támasza életünknek. Egy olyan biztos pont, amire bármilyen körülmény, gond vagy bizonytalanság közepette számítani lehet. Megtart bennünket, ami azt is magába foglalja, hogy az Úrnak gondja van mireánk, a mi életünkre, és bizodalmunk, kell legyen afelől, hogy bármilyen nehézség közepette is velünk van, nem hagy elesni bennünket.

Az Isteni jelenlétet az elhangzott ige három pontban fejti ki.

  • Az első: örül te rajtad örömmel, ami azt jelenti, hogy hiába van számtalan bűnünk, Ő mégsem mond le rólunk. Örül az Úr a mi sikereinknek, annak, hogy imádkozunk, és keresztényi magatartással vagyunk.
  • A második: hallgat az Ő szerelmében, azaz nem emlékezik meg a mi bűneinkről, nem veti szemünkre azokat, sőt hallgat felőlük, és a megbocsájtásra törekedik. Nem vádol, hiszen szerelmébe fogadott bennünket.
  • A harmadik: énekléssel örvendez néked, ami azt jelenti, hogy ha az emberek bűnösök is, Isten nem fordít hátat, hanem a jó irányba tereli utunkat.

Keresztény testvéreim, tanulva mind ezekből, úgy éljünk, hogy mi is meg tudjuk hallani Isten szavát, hogy együtt örülhessünk az Úrral minden napon. Ámen.

Lajos József, I. évfolyam

Reklámok