Figyelmeztetés az imádságra

Beteg valaki közöttetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében.15És a hitből fakadó imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnöket követett is el, bocsánatot nyer.Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Az igaz buzgó könyörgésének nagy ereje van.

Jakab 5:14-16

Keresztyén testvéreim!

Jakab apostol, levele végén az imádságra figyelmezteti a gyülekezetet. Sok mindent elmondott már előbb az élő hitről és a jócselekedetekről, s mindez most abban a felszólításban csúcsosodik ki, hogy: “Imádkozzatok!”.

Mintha azt mondaná: Ti keresztyének vagytok, keresztyénnek lenni annyi, mint Jézus Krisztust ismerni, tudni, hogy Ő érettünk van, velünk van, nos, mindez az ismeret üres és terméketlen dolog marad, ha nem késztet az imádkozásra.

Az imádság erejéről gyakran beszélünk. De az emberek, ha kérnek tőle egy felsorolást, arról, hogy mit kell tenni egy cél elérése érdekében, nagyon ritkán mondják, hogy, először imádkozni, és legvégül imádkozni, s miközben dolgozom, aközben is imádkozom azért, hogy jót és jól cselekedjem.

Buzdítás Jakab levele 2000 esztendő távolából. Buzdítás nekünk, akik gyakran mondjuk: bízzál Istenben, de tartsd szárazon a puskaport. Bízzál Istenben, de azért ne felejtsd el megtenni mindazt, amit te a magad erejéből megtehetsz.

Nincs is baj ezzel, csupán csak az, hogy a XXI. század embere megfordította a sorrendet. Először beszél a munkáról és utána az Istenről. Úgy beszélünk, és úgy gondolkodunk, mintha az imádság helye csak a templom lenne.

Mintha imádkozni csak itt, és sehol máshol nem kellene, és nem lehetne. És mintha csak bizonyos embereknek lenne feladata az imádkozás.

Biztos ti is hallottatok már ilyen mondatokat fiatal emberek szájából: jó, maga csak imádkozzon, mama! Vagy: menjenek el a templomba, és imádkozzanak azért, hogy valami sikerüljön!

És hányszor előfordul az, hogy az ember nekiesik a munkának, elkezdi végezni, és csak menet közben, mikor valami nem úgy sikerül, ahogyan ő szeretné, és akkor kezd el gondolkodni, és akkor szólal meg: jaj, Uram Isten, hát akkor most segíts egy kicsit! Rendkívüli helyzetekben, szenvedésben és örömben egyaránt imádkozni kell.

Az örömöt Istennek kell megköszönni, mert tőle száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék. A szenvedésben is Istenhez kell fordulni, de nemcsak gyógyulásért kell imádkozni, hanem azért is, hogy adjon erőt a szenvedések elhordozásához és fordítsa azokat testi-lelki vonatkozásban a szenvedő javára. Isten maga biztat az imádkozásra.

„Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte…” Azt mondja az apostol, hogy menjenek el azok az idősek, a gyülekezet vénei, akik maguk is nap, mint nap szembenéznek az elmúlással, és ők imádkozzanak együtt.

Akiknek maguknak is kérdése, hogy lesz-e holnap, azok forduljanak oda a beteghez, és azok mondják el neki, hogy akármi lesz holnap, az Isten kezében leszünk.

Akármi is történik, az Isten szeretete nem múlik el rólad, az Úr felsegít lélekben akkor is, ha testben nem. Sőt! Imádkozz velünk és megbocsátatnak bűneid.

Kedves Testvéreim! Nagyon komoly segítséget nyújt Jakab a keresztyén gyülekezet építéséhez, amikor azt mondja, hogy azok menjenek, akik hasonlók, vigasztalni a hasonlókat. Az ókor embere is tudta, hogy az idős ember, aki sokat tud már az életről, aki látott szépet és rosszat, könnyű és nehéz dolgokat, aki maga is átélt sok-sok betegséget, az tud igazán megérteni egy beteg embert.

Mert lássuk be, testvéreim, nem ugyanannyit ér az egyikünk vigasztaló szava, mint a másiké. Egy tapasztalt ember, aki sokat látott és sokat bizonyított, akinek a hite már megpróbáltatott, másként szólít meg minket.

Arról beszél tehát Jakab, hogy milyen nagy erő van a könyörgésben. De hát valóban ilyen ereje van az imádságnak? Mert hiszen mondani szokták azt, hogy milyen nagy hatalom az imádság. De hát valóban az? Igazán meghallgatja azt Valaki fölöttünk? Van valami reális értelme, gyakorlati haszna az imádságnak?

Valóban nagy merészség hinni azt, hogy imádság által összeköttetés létesülhet közöttem és Isten között, a föld és a menny között! De ezt a kapcsolatot nem én vettem föl Istennel, hanem Ő vette föl velem, nem én szólítottam meg először Őt, hanem Ő szólít meg mindig újra előbb engem és én már csak felelek arra a hangra, válaszolok arra az üzenetre, ami hozzám érkezik.

 

Ezért mondja így Jakab, hogy az igaz ember imádságában van nagy erő. Tudniillik az igaz ember éppen a megszólított ember. Az az ember, akit Isten szavával megtalált, Maga elé állított és Jézus Krisztus halála érdeméért igaznak deklarált.

De nem csupán úgy vagyok igaz ember Isten előtt, hogy tőle kértem bocsánatot és ő megadta ezt. Az igaz embernek meg kell vallania embertársai előtt is bűneit, és bocsánatot kell kérnie, mindazoktól, akik ellen vétett. Az élő hit bűnt vall és imádkozik másokért is.

A kölcsönös bűnvallás nélkül a hitünk holt marad, nincs gyümölcse, gyógyulás. Nagyon fontos ezt nemcsak megjegyeznünk, hanem gyakorolnunk is.

Ámen

Kis Bálint, III. évfolyam

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s