Istentisztelet a hétköznapokban is

Péld 21,3 “Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az ÚR, mint az áldozatot”

„A hét folyamán minden egyes précesen részt vettem, vagy legalábbis a kötelező jelenlét mindig megvan”. „Mindig ott vagyok akadémiai istentiszteleten”. „Az utcán segítettem valakinek, adakoztam egy rászorulónak”. Ilyen és ehhez hasonló mondatok gyakran átfutnak a gondolatainkban. A lényege ezeknek a gondolatoknak az, hogy mi áldozatot hoztunk az időnkből, erőnkből, javainkból. Talán még megnyugvást is ad a lelkiismeretünknek az, hogy részt vettünk valamilyen istentiszteleti alkalmon. De közben mi van a hétköznapi életünkkel? Hogy állunk életünk erkölcsi kérdéseihez, döntéseihez?

Mai alapigénk azt mondja. „Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, mint az áldozatot”. Nem arról van szó, hogy ne lenne hasznos, sőt, elengedhetetlen az istentiszteleten való részvétel és szolgálat a hívő ember számára, csupán arra kívánja felhívni a figyelmünket, hogy közben ne feledkezzünk meg az „igaz és törvényes cselekvésről” sem a hétköznapi életünkben. Mit jelent ez?

Annyi hazugság, képmutatás és csúsztatás van ebben a világban. Bizony vannak olyan helyzetek, amikor még a hívő ember is érzi, hogy nagyon nehéz becsületesen megállni. De ilyen helyzetekben is ébereknek kell maradnunk. Nem alkudhatunk meg a gonosszal a legkisebb dolgokban sem. Persze nem azt mondja a Szentírás, hogy menjünk, álljunk ki és mindenkinek kezdjük el megmondani az igazat, hanem azt mondja Jézus a Hegyi Beszédben, hogy boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot. Vagyis vágyjunk az igazságra! Ha igazságtalanság történik, menjünk bátran az Úrhoz, imádkozzunk! Ha segítségül hívjuk Őt, Ő megerősít bennünket, hogy megállhassunk az igazságtalansággal szemben is. Akik éhezik és szomjazzák az igazságot, azok megelégíttetnek!

A kommentárok megjegyzik, ami nekünk is szembetűnő lehet, hogy ez az igevers hasonló az 1Sám 15,22-ben elhangzottakkal, ahol azt mondja a próféta, hogy „bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél”! Engedelmesség, szófogadás, igazságosság, törvényes cselekvés. A Hóseás 6,6-ban ez a felsorolás még kiegészül azzal, hogy „szeretetet kívánok és nem áldozatot”. Ezekben az esetekben is megfigyelhetjük azt, hogy nem az áldozattal volt a baj, hanem azzal, hogy hiányzott mellőle valami. Saul esetében hiányzott az engedelmesség, Hóseás pedig a szeretetet említi, mint ami szükséges az áldozat mellé.

Késztessen gondolkodásra ezen a mai napon bennünket az ige, hogy az áldozatunk mögött milyen lelkület húzódik meg nagyon sokszor? Mik a motivációink? Mit miért teszünk? Ha valami nemes dolgot viszünk véghez, akkor annak mozgatórugója az igazságosság, az Isten iránti engedelmesség és embertársunk iránti őszinte szeretet? Vagy egyszerűen csak elégtételt nyújt számunkra, ha megmutathatjuk magunknak és másoknak, hogy mennyi mindent képesek vagyunk véghez vinni? Biztosak vagyunk abban, hogy az Úrnak szolgálunk, és Néki engedelmeskedünk, amikor áldozatokat hozunk? A szeretet a mozgató rugója a cselekvéseinknek?

Nagyon fontos, hogy az istentiszteleteink mellett, legyen fontos számunkra a „hétköznapok istentisztelete” is. Az áldozat mellett ne feledkezzünk meg az igaz és törvényes cselekvésről sem.

Ámen!

Oláh Krisztián

V. Teológiai hallgató

Reklámok